Papp Géza útja Jászberényből Sárospatakon keresztül vezetett a fővárosba. Mindig szívesen olvasta a Népszabadság Budapest mellékletében megjelent historizáló írásokat, a mai napig nagy rajongója többek között N. Kósa Judit, Vincze Miklós és Saly Noémi munkásságának. A kedvtelésének hódolva blogot indított, a főváros kulisszatitkait vette górcső alá. Az írásait egyre többen olvasták, újságoktól kapott megbízásokat, hogy írjon budapesti vonatkozású cikkeket. Majd megkereste a Jonglez Publishing, egy párizsi székhelyű, független kiadó vezetője, Thomas Jonglez.
A könyvkiadó kínálatának gerincét azok a kiadványok képezik, amelyek egy-egy várost mutatnak be, de nem a klasszikus nevezetességekre fókuszálva, hanem az ismeretlenebb érdekességeket gyűjtik össze. Mindig helyi lakosokat keresnek meg, akik rendelkeznek írói vénával, így a saját szemszögükből mutatják be az adott várost. A megjelent könyvek különleges úti sorozatnak számítanak, mert a rejtett, titkos helyeknek adnak teret. Ezek az információk sokszor a város lakóinak is az újdonság erejével hatnak.
A kötet 140 ismeretlen helyet mutat be az épületektől kezdve lépcsőházakon át szobrokig, de a város rejtett természeti csodái is helyet kapnak. Megtudhatjuk, hogy a legrégebbi házszám a Várnegyedben, a Bécsi kapunál található, rácsodálkozhatunk a Kádár-kori címerre az újpesti polgármesteri hivatal főhomlokzatán. Talán arról sem sokan hallottak, hogy kutyalábnyomokat őriztek meg egyes római kori téglák, és ezeket meg lehet nézni a Grafisoft Park egyik recepcióján. De olvashatunk a Merzse-mocsárról, végigkövethetjük a város különböző pontjain a Kolodko szobrokat, továbbá lehull a lepel arról, hogy - és legyen ez az egyetlen spoiler a kötetből - a 3-as metró Deák tér állomásán található betűcsempék mire utalnak. A Millecentenáriumi ünnepségek idején, 1996-ban a főváros Lisszaboni metróvállalattól kapott egy gyönyörű ajándékot.
A mozaikok egy portugál képzőművész, Joao Vieira alkotásai. Az egyik oldalon magyar költők – József Attila, Ady Endre és Petőfi Sándor – verseinek részleteit betűzhetjük ki portugál fordításban. Így már érthető, hogy az egyik szöveg miért úgy kezdődik balra fent, hogy „No Danubio”, azaz „A Dunánál”. A másik oldalon pedig portugál költők – Pessoa, Camões, Cesario – írásait betűzhetjük ki magyar fordításban. Szerencsére a metró felújítását követően megmaradtak eredeti formájukban a mozaikok, így továbbra is a Deák tér emblematikus látványossága között tartjuk számon.
A könyv nemcsak bemutatja a különleges helyszíneket, hanem tanácsokat, tippeket is ad azzal kapcsolatban, hova érdemes ellátogatni akár csoportosan, illetve mikor rendeznek egy-egy különleges helyszíni sétát, főleg abban az esetben, ha évente csak egyszer van lehetőség a betekintésre. Ilyen például a március 22-i Víz Világnapja, amikor például az Ihász utcai víztároló medencét lehet meglátogatni Kőbányán.
Ugyancsak érdekes szegmense a városnak Istvántelek, ahol Sissi kocsiját, de még a Horthy különvonatot is őrizték. Itt dolgozik az ország utolsó olyan brigádjainak egyike, akik még értenek a gőzmozdonyokhoz. Ezek az emberek több száz kilós alkatrészekkel dolgoznak napi szinten, ám a szakmájuk kihalófélben van, a fiatalok már nem érdeklődnek iránta. Sokat változott a világ a hetvenes évek óta, amikor még fenntartottak gőzösöket a hidegháború miatt.
A könyv sokak számára tartogat felfedeznivalót: a helyi lakosok mellett a turistáknak és az itt élő külföldieknek is különleges élményt nyújt abban, hogy jobban megismerjék a főváros rejtett kis szegleteit, sokszor a lakók előtt is ismeretlen titkait.
A Jonglez Publishing kiadásában megjelent könyvet angol, francia, német nyelven lehet beszerezni, úgyhogy a magyar olvasók számára egy kellemes nyelvleckét is biztosít.
