2025. március 21-én 400 osztrák rendőr, köztük a Wega és a Cobra kommandósai indítottak razziát Ausztriában. Hét tartományban (csak Vorarlberg és Karintia maradt ki a szórásból), 23 lakásban tartottak házkutatást, s tartóztattak le 15 személyt. 14-26 év közötti fiúkat-férfiakat, valamint három nőt, akik ellen az a vád, hogy homoszexuális férfiakat hívtak romantikus találkozóra az interneten, majd a lépre csalt személyeket kínozták, kirabolták, megalázták, egy esetben pedig kiszemelt áldozatukat meg akarták ölni.
A támadók, akik álarcot viseltek, az első találkozás során kedvesek voltak, de a találkák után elkezdték zsarolni az áldozatukat, majd egyre brutálisabbakká váltak. Áldozataikat immár 4-8 fős csoportban keresték fel, lefilmezték őket, (például amikor táncra kényszerítették őket), s a felvételeket a közösségi médiában terjesztették . Szombaton a rendőri akció folytatódott, s további három személy csuklóján kattant a bilincs.
A z esetekről egy éve szerzett tudomást először az osztrák rendőrség. A támadások Graz környékéről indultak, ezért a razziát is a stájer főváros államügyészsége kezdeményezte. A bűnüldözők tavaly ősszel jutottak arra a következtetésre, hogy az egyes esetek összefüggnek, a támadók kapcsolatban állnak egymással a hét tartományban. Ekkor alakítottak a rendőrségen belül Venátor (vadász) néven külön csoportot hoztak létre, s kezdtek módszeres nyomozásba. A házkutatások során több helyütt náci relikviákat is találtak a nyomozók, fegyvereket, drogokat. A bűnüldözők döbbenetét az akciók kegyetlensége váltotta ki, s afölött is nehezen tértek napirendre, hogy a heccelők mennyire fiatalok. Az bűnelkövető ifjak azt állították, aki meleg, az pedofil is. Amiről persze már kiderült, hogy egyetlen esetben sem igaz. A Telegram internetes oldalra feltett képeken már gyerekbántalmazóként ábrázolták áldozataikat, akik legtöbbje vagy visszahúzódni próbált vagy a homoszexuális szervezeteknél tett bejelentést, tartva a rendőrségtől is.
A magukat „Pedo Huntereknek” nevező szélsőséges önbíráskodó csoportok az osztrák sajtó szerint Belaruszban, Oroszországban kezdték akcióikat a 2010-es évek elején, ott is azonnal egyenlőségjelet téve melegség és pedofília között. A szivárványcsaládokat gyalázták, műsorukban a gyerekkönyvek „átválogatása“, cenzúrázása is szerepet kapott. A Venátor szerint valószínűleg sokkal több szereplője van a régi-új divatnak, a nyomozás folytatódik. A hétvégén újabb házkutatásokra került sor, s az is napvilágot látott, hogy a letartóztatottak között horvát, román, szlovák és német állampolgárok is vannak.
Ausztriában 1971-ben legalizálták a homoszexualitást, oldották fel a meleg partnerek kapcsolatának büntetését nők esetében 14, férfiaknál 18 évtől, majd 2002-től az utóbbiaknál is 14 éves kortól. 2009-től elismeri a jog az egyneműek élettársi kapcsolatát, 2019-től házasságot is köthetnek. Az evangélikus egyház a templomi esküvőre is áldását adja. Az egynemű párok kilenc éve gyerekeket is örökbe fogadhatnak, s immár a melegek is katonáskodhatnak. Persze a valóság azért nem ennyire rózsás, egy 2015-és felmérés szerint minden második meleget ért már atrocitás, 91 százalékukat még az iskolai években. Köztudott, hogy az első világháború utáni évtizedekben, majd a nácizmus időszakában üldözték a homoszexuálisokat, közülük sokan a mauthauseni koncentrációs táborban kaptak hormonkezelést vagy kasztrálták őket.
A múlt század nyolcvanas éveinek második felében kezdődtek Ausztriában a coming outok, többnyire népszerű művészek vállalták a nyilvánosság előtt szexuális orientációjukat. Köztük volt Alfons Haider is, aki hosszú éveken át az operabálokat közvetítette a televízióban, készített interjúkat a legmagasabb rangú politikusokkal. Kényszerből vallott, előzőleg megzsarolták. Haider azt mondja, ma nem már lenne ennyire szókimondó, őt is, de főleg partnereit érték emiatt kellemetlen inzultusok.
A hivatalos Ausztria, s főleg a „vörös Bécs” viszont határozottan kiállt a melegek mellett. 1993-ban egy Gery Keszler nevű sminkmester szervezett Life Ball néven látványos rendezvényt a bécsi városházán és az épület előtti téren, megnyerve hozzá Bécs és az akkori polgármester, Helmut Zilk erkölcsi és anyagi támogatását. Jótékonysági akcióról volt szó, az akkor felbukkant AIDS áldozatai, a HIV-fertőzöttek gyógyításáért. Keszler a tradicionális bécsi bálok szellemében hívta életre a Life Ballt, mint mondta, annál provokatívabb rendezvényt szeretne. Ez egyre híresebbé vált, hatalmas nemzetközi érdeklődés övezte, világsztárok jelentek meg rajta Bill Clintontól, Anna Netrebkón át Niki Laudáig. Bőkezű szponzorok jelentkeztek, 2001-2005 között Elton John AIDS-alapítványa finanszírozta, 2006-tól aztán Elisabeth Taylor. Egészen 2019-ig tartott a hatalmas parádé, ahová az érintett helyi melegek félárú jegyekkel mehettek, a nagy felhajtás miatt egyre mérsékeltebb arányban.
Végül kifulladt a Life Ball, Keszler közlése szerint a mind csekélyebb érdeklődés és az egyre kevesebb anyagi támogatás vetett véget neki. De az AIDS sem szedett már annyi halálos áldozatot. S a Life Ball mellett 1996-ban felbukkant a Pride, amelyet mindmáig június valamelyik szombatjára szervezik, az idén 14-én kerül rá sor. A helyszín mindig a Ring, a bécsi körút, ahol a résztvevők a menetiránnyal szembe vonulnak, jelezve „másságukat”. Tavaly 340 ezer résztvevőt számoltak a politikusok által is kísért parádén, amelyen olykor miniszterelnökök is felbukkannak. Rendőrök védik az ünneplőket a tradicionális homofóbiától, amelynek inkább mellékhelyszíneken, például a metróban fordulnak elő megnyilvánulásai. Tavaly egy háromfős iszlám csoportot kapcsolt le a titkosszolgálat. A Pride polgárpukkasztó díszlete ellenére egyre inkább a szabadság, a demokrácia szószólója akar lenni. Számos európai országban rendezik meg a felvonulást, minden évben valamelyik főváros EuroPride-ot tart. Bécs például 2009-ben és 10 évvel később.
A tomboló hangulat egy napig tart, az Európai Unió Alapjogi Szervezetének adatai szerint az osztrák homoszexuálisok 37 százaléka nem jár az utcán kézenfogva. Igaz, az uniós arány 53 százalék.
