Mellbevágó dominanciavesztés vagy realitás a tavaszi 0-3, az 1-5 vagy épp legutóbb az 1-6?
Kezdjük az általánosságokkal, hogy tudniillik az NB I tényleg nagyon gyenge, ebben a koordinátarendszerben érdemes tehát elhelyezni az Újpestet is – szögezi le egyből Somogyi Zoltán szociológus, a szurkolói klub egyik alapítója. – Az a fajta sokat emlegetett hivatalos ábránd, hogy a bajnokság erősödik, szemmel láthatóan megbicsaklott, ezzel nagyon komoly problémák vannak. Itt igazából nincs jó csapat, és hiába bajnok állandóan a Ferencváros, ettől még nem jó. Pedig tényleg nagyon kedvemre volna egy jó Újpestet és egy jó Ferencvárost nézegetni. Csakhogy a magyar futballban alapvető strukturális problémák vannak, ezért véletlenszerűen képesek a csapatok jó meccset produkálni, ahogy a legjobb előjelek ellenére is törvényszerűek az olyan pocsék partik, hogy az ember nem hiszi el, amit lát. Ez az újpesti tavasz kétségkívül a nem hisszük el kategóriába tartozik.
Mit történik a Megyeri úton? Van új tulajdonos, rendezett a háttér, újpesti érzelmű az ügyvezetés. Minden van, még sincs eredmény a második legnépszerűbb magyar klubban.
Azt látom a csapatomon, hogy teljesen összeszedetlen, nincs együtt a társaság, nincs erős összetartozási élmény, legfeljebb akkor, amikor a kemény mag hangosan elkezdi követelni a futballt. Miután párszor kimentek az edzésre is, a Felcsút ellen egészen összeszedett meccs következett. Egy olyan meccsen, ahol érdekből, de igen viccesen az egész Fradi-tábor otthon ülve az Újpestnek drukkolt. Egyetlen meccsen teljesített tavasszal valamennyire az Újpest, azzal is a Ferencvárosnak segített esetleg megnyerni újra, sokadszor a bajnokságot. Persze ha az Újpest megtáltosodna, és elkezdene szakmányban pontokat gyűjteni, akkor sem változna meg az az állításom, hogy ez a magyar bajnokság, ennek a minősége boldogtalanná tesz mindenkit.
A Fradi öt-kilencezer, az Újpest kettő-ötezer nézőt érdekel a helyszínen egy átlagos meccsnapon. Ezt úgy feltupírozni, mintha ez az egész országot, várost lelkesítő attrakció volna, totális félreértés. Az emberek elfordultak a magyar focitól, mindenkinek van egy külföldi csapata, amelyik egészen más futballt játszik, mintha egy másik sportágról lenne szó, így a szurkolóknak egyetlen kiút maradt, ha minőséget szeretnének látni: őket figyelni. Ha egy ötös skálán 1,5-öt produkál egy csapat, erre csak azt lehet mondani, hogy ez nem jó. Erre azt látjuk, hogy már 1,8-ról is azt mondja a futballirányítás, hogy az már jó. Fenét az! A bajnokesélyes lét sem jelent túl sokat egy ilyen bajnokságban.
Tart a kieséstől?
Ez a legutóbbi ősz egy újpestinek az elmúlt évek izgalmas bajnokságaihoz képest kicsit unalmas volt: korábban azért volt izgalmas, mert mindig izgulhattunk, nehogy kiessen a csapat. Az ősz ezt az izgalmat kivette, egy erős középcsapatot láthattunk. Ha a tavaszi teljesítményt nézem, akkor persze visszajönnek az elmúlt évek izgalmai, hogy nehogy kiesés legyen a végén.
Az Újpest most egy ötös skálán körülbelül 1,5-ös szinten produkál. Annak lehet drukkolni, hogy ha ez 1,8 lesz, akkor az már dobogóközeli állapot, persze ha meg 1,2, akkor az meg kiesés.
Ezen az alapon tehát a bajnokesélyesség sem egy komoly szint, hiszen nemzetközi viszonylatban igen alacsony ez a minőség.
A szurkolói klub miként viszonyul az új tulajdonoshoz?
A tulajdonosváltás akkor fordult komolyra, amikor az Újpest-tábor hétről hétre elkezdte a NER-t szidni, és kormányellenes transzparensek jelentek meg a lelátón: jött a Mol, és kivette az egésznek a méregfogát. Mertem remélni, hogy a Molnak több a vágya, mint hogy egyszerűen csak segítsen a tekintetben, hogy a Megyeri út ne legyen a kormányellenes szurkolás állandó színtere. Akik most vezetik az Újpestet, azok szerintem elkötelezettek, és ilyen szempontból van esély arra, hogy képesek lesznek javítani a helyzeten. Erről a vágyról és igényről pedig sosem nem lehet letenni, mert bármi történjék, akkor is: csak a lilák! Mindörökké!
