Újabb inflációs sokk felé rohan Magyarország, az Orbán-kormány belenyúl a bolti árakba

Újabb inflációs sokk felé robog az ország, emiatt az Orbán-kormány 2022-2023-hoz hasonlóan, kézi vezérléssel avatkozik be a gazdasági folyamatokba, hogy megőrizze 2026-os újraválasztásának elvi esélyét. Februárban a várt inflációcsökkenés helyett gyorsult a drágulás, a fogyasztói árak 5,6 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel ezelőtt, az élelmiszerárak pedig a januári 6 százalékról 7,1 százalékra emelkedtek. Sőt, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy háttértájékozón – ahova a Népszavát szokás szerint meg sem hívták –, arról beszélt hogy a tárca adatai szerint márciusban az élelmiszerárak emelkedése már 9-10 százalékra gyorsult tavaly márciushoz képest. Emiatt az Orbán-kormány úgy döntött, hogy újfent beavatkozik a kiskereskedelmi árak alakításába. (A tárca az online kassza és árfigyelő adatain keresztül látja a bolti árakat). A döntés szerint 30 alapvető élelmiszer esetében a kiskereskedelmi árrést (vagyis a bolt beszerzési ára és a fogyasztói ár közötti kulcsot) 10 százalékban maximálják. Azon termekénél, ahol a bolti árrések nem érik el a 10 százalékot, ott sem emelhetnek a cégek ezen 30 termék esetében, ahol viszont meghaladja az árrés a 10 százalékot ott ez alá kell mérsékelni – mondta Nagy Márton a sajtótájékoztatóján.

Az újabb kormányzati intézkedést Orbán Viktor miniszterelnök jelentette be egy Facebook-videóban. Az árcsökkentési kényszer március 17-től május 31-ig tart, akkor felülvizsgálják. A miniszterelnök szerint azért az árréshez nyúltak, mert szerinte „az elmúlt időszakban a tojás esetén ez 40 százalék, a vaj és a tejföl esetén pedig több mint 80 százalék volt, lássuk be, ez elfogadhatatlan". A Népszava megkeresett több kiskereskedelmi céget, illetve a termelőket képviselő érdekvédelmi szövetséget, ám mindenki elutasította, hogy a kérdésben nyilatkozzon – ami jelzi, hogy a cégek, termelők tartanak a kormánytól, világos számukra, hogy a kabinet a kérdést nem (csak) gazdasági, hanem elsősorban politikai szempontok alapján kezeli. Ilyen esetben pedig minden nyilatkozat ronthat az adott cég helyzetén.

Az árrések befagyasztása, csökkentése nem feltétlenül hozza el a teljes infláció csökkenését – erre hívták fel figyelmet az MBH Bank elemzői. Árokszállási Zoltán igazgató, és Balog-Béki Márta, szenior tőkepiaci elemző által jegyezett inflációs komment szerint az a kérdés, hogy az árrések szűkítésének milyen mértékű lehet az árcsökkentő hatása, illetve az is bizonytalan, hogy a teljes inflációs kosárra nézve  mi lesz a végső hatás. A kiskereskedők árrése az elmúlt években érdemben csökkent, így fennáll a veszélye annak, hogy más termékeken igyekeznek az elveszett profitot megkeresni. A fogyasztói kereslet a béremelkedésnek, illetve a kormány adócsökkentő intézkedéseinek köszönhetően erős maradhat, ami növeli a vállalatok árazási erejét – jegyezték meg a szakértők. (Vagyis míg a kormány egyik kezével szórja a pénzt a gazdaságba (adómentesség, fegyverpénz), és ezzel a keresleti oldalról mesterségesen fűti az inflációt, addig a kínálati oldalon erővel próbálja a problémát kezelni.)

Nem volt teljesen meglepetés a kabinet bejelentése, hiszen a hétvégén az MKIK előtt tartott beszédedében Nagy Márton miniszter már felvillantotta ezt az intézkedést. Ennek ellenére nincs olyan kereskedő, aki erre a bejelentésre vágyott – nyilatkozta a Népszavának Kozák Tamás. Az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint, bár a rendelet még nem jelent meg, így a részleteket még nem ismerjük, a mostani intézkedés a kereskedők számára azt jelenti, hogy az árképzésben el kell szakadni a tényleges költségektől. A főtitkár közlése szerint a kereskedők árrése messze az alatt van, mint ami megjelent a kormányzati bejelentésekben. A kereskedők a veszélyt ott látják, hogy ha van egy árrés-plafon és tovább folytatódik a beszerzési árak emelkedés, akkor az a veszteséget tovább növeli. Vagyis ezt a kérdést csak a teljes termékpálya szintjén lehet kezelni, hogy a hatás tartós legyen. A mostani bejelentés szerint csak a kereskedők viselik a teljes veszteséget – mondta Kozák Tamás.

Túlzónak tűnnek az emlegetett számok

A beszerzési árak és a fogyasztói árak közötti, a kormányfő által is említett 40-80 százalékos árrések nem igazán látszanak igazolhatónak. Persze van egy-két termék, ahol valóban magyarázatra szorul a beszerzési ár és a fogyasztói ár közötti különbség, de nem fedi a valóságot, hogy kizárólag ez lenne az oka a jelentős hazai élelmiszerinflációnak – mondta egy név nélkül nyilatkozó agárpiaci szakember lapunknak.

Úgy vélem, igencsak túllőnek a valóságon azok a vélekedések, hogy itt minden, a listára vett termék esetében drámai mértékű profittal dolgoznának a kereskedelmi cégek – folytatta. A szakember felhívta a figyelmet az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) Piaci Árinformációs Rendszer (PÁIR) elérhető adataira, amelyekből egyértelmű kalkulációkat lehet végezni. (Feltűnő volt, hogy az ágazatok szakemberei még név nélkül is alig fejtették ki véleményüket a bejelentésről.) Az AKI adataiból készített számításaink is igazolják nyilatkozónk véleményét. E szerint akadnak jelentős árrésre utaló számok, ám az Orbán Viktor által tegnap emlegetett 40 százalékos szint csupán egyetlen áru - és az sem a tojás - esetében látszik, míg 80 százalékosat egyetlen esetben sem találtunk. (Ehhez az azért hozzá tartozik, hogy az AKI számai messze nem fedik le a kedden közzétett 30-as listát.)

A trappista sajt átlagos árrése 37 százalékot tett ki. A kedden közzétett 30 árrésstopos termék közül még a tojás, a csont nélküli sertéscomb, és a csirkemellfilé árai olvashatók ki az AKI táblázataiból: ezek árrése 32, illetve 12-12 százalék volt, ami közel van ahhoz, amit a kormány elvár a kereskedelmi vállalatoktól.

Az árrést egyedi, a beszállítókkal külön-külön folytatott alkuk is erősen befolyásolják - hívta fel a figyelmet megszólalónk, aki megjegyezte, arra kevés figyelem irányul, hogy az árrésből kell finanszírozni egy üzlet, vagy lánc teljes működését, a rezsi-, és alkalmazotti költségeket, az infrastrukturális terheket, és persze az esetleges fejlesztéseket is. Mindezt úgy, hogy miután élelmiszerről van szó, azzal nem lehet kalkulálni, hogy minden egyes, a beszállítóktól átvett darabot értékesít is egy üzlet. Van olyan, amelyik sérül, a szavatossági ideje lejár, így a látszólag magas árrés sem jelenti azt, hogy ez a tétel minden körülmények között megjelenik egy cégnél eredményként.

Egy másik szintén kereskedelemben jártas és ugyancsak neve mellőzését kérő, húsipari cég tulajdonosa úgy vélekedett, hogy valóban lenne mit visszafogni a nagy láncok működésén. Hihetetlenül keményen és lelkiismeretfurdalás nélkül tudnak tárgyalni, aminek egyik oka, hogy nincs megfelelő érdekérvényesítő erő a beszállítói oldalon, nem csak a kicsi, de még a közepes társaságok körében sem. Ilyen érdemi tárgyalási súlyt itthon legfeljebb a legnagyobb, emblematikus márkákat birtokló beszállítók tudnak felmutatni. A többieknek gyorsan ajtót mutatnak, ha a megjelölt átadási árat valaki nem teljesíti, mondván, akad majd olyan, aki ezt biztosan megoldja. Ha a kabinet már ekkora szigort mutat – folytatta -, akkor a teljes beszállítói láncot kellene elemezni, nem csak a kereskedelmi vállalkozásokat kikiáltani bűnbaknak.