Mitévő legyen a műgyűjtő, ha már betelt képekkel az otthona, és már az iroda és a nyaraló falaira sem fér műtárgy? Tóth Pál Sándor gyűjteménykezelő ezen a helyzeten segít: a művekről adatbázist készít és befotózza azokat, majd tanácsokkal látja el megbízóját, hogyan kapcsolódjon be a művészeti életbe. Illetve a művészeknek is segít, hogy felfigyeljenek rájuk a gyűjtők.
– Bár itthon számos múzeumnak van gyűjteménykezelője, akik az adott intézmény anyagát dolgozzák fel, úgy tudom, az országban én vagyok az egyedüli független gyűjteménykezelő, aki segít a kortárs vállalati és magángyűjteményeket rendszerezni – mondja Tóth Pál Sándor, aki már húsz éve működik a szakmában. Korábban a budapesti Deák Erika Galériát vezette, ahol megtapasztalta, hogy egyes vásárlóknak problémát okoz, hogy a növekvő kollekciójukat átlássák.
– Tudtam, hogyha egy gyűjteményt rendben kezelnek és a művek adatait pontosan regisztrálják, akkor annak az értéke jelentősen megnő, szemben egy olyan kollekcióval, amelynek a műveiről nincs pontos képe a tulajdonosnak
– vallja a szakember.
Noha esztétika szakon végzett, időközben rájött, hogy sokkal gyakorlatibb ember. Szeret műtárgyakkal bánni, nem fél azokat megfogni, arrébb rakni, sérülésmentesen becsomagolni és tárolni vagy azokból kiállítást installálni.
– Az egyik ügyfelemnek több száz darabos gyűjteménye van, és ő elég aktívan rendez a műveiből kiállításokat, hogy azokat megossza a szélesebb közönséggel. Ezért a műtárgyait leltározni kell, illetve elő kell készíteni, hogy szállíthassuk azokat az adott galériába – mondja Tóth Pál Sándor, aki a munkájához a gyakorlatot nem az egyetemi órákon, hanem a nemzetközi vásárokon szerezte meg, amikor még galériában dolgozott.
Értéknövelő nyomkövető
Számos okból hasznos, ha valaki rendszerezve látja át a kollekcióját. – Minden gyűjtemény értékét az adja, hogy tudjuk a benne található műtárgyak előéletét, amelyet nem feltétlenül ismer minden tulajdonos. Mindez hasznos információ, hiszen elképzelhető, hogy olyan anyagot birtokol, melynek az előélete növeli a műtárgyak értékét – vallja Tóth Pál Sándor. Emellett a műtárgy szakszerű dokumentálása is fontos, hogy minőségi fotó készüljön arról, és lejegyezzék a paramétereit. Ennek gyakorlati okai is vannak: például ha egy jelentős folyóirat megkeresi az adott gyűjtőt, hogy küldjön egy fényképet egy adott alkotásról lehetőleg rövid időn belül, vagy ha egy kurátor szeretne műtárgylistát kérni a kollekcióról, hogy annak egyes darabjait kiállíthassa. Ezen két lehetőség szintén növeli a művek értékét, ezért a gyűjtő jól jár, ha láthatóvá teszi azokat.
A művekre kötött biztosításhoz is szükséges az alkotásokról listát készíteni, amely tartalmazza azok részletes paramétereit. – Ugyanez a helyzet, ha egy cégnek vannak műtárgyai, amelyeket leltározni kell, és a könyvelésben kell elszámolni, majd a kollekció bővülésekor frissíteni – mondja a szakértő. Mindehhez Tóth Pál Sándor 2016-ban kifejlesztette a GalleryTool nevű alkalmazást, amelybe fel lehet tölteni a műtárgyak adatait – például a méretüket, anyagukat, elkészítésük évét –, és amelyet bárki ingyenesen használhat ötven tételig. Ezt a szoftvert a szakember még akkor fejlesztette ki, amikor galériában dolgozott, és nagyszámú műtárgyat kellett regisztrálnia.
– Borzasztóan zavart, hogy hosszú időbe telt, mire elkészítettem egy nyilvántartást az adott művekről, ezért létrehoztam egy adatbázist, amelyben a kiállítási listákat és a szállításokról szóló adatokat vezettem.
Egy galériában sokan megfordulnak, ezért nem árt rendszerezni, hogy ki melyik évben mit vásárolt, hiszen lehet, hogy a vevő szeretné, ha visszakeresnék a beszerzéseihez tartozó adatokat – mondja a kezelő. Később kiderült, a gyűjtőknek is hasznos lehet a program, de a művészek is használhatják, hiszen az általuk létrehozott műveket adatokkal együtt felvihetik a rendszerbe. – Én azt javaslom az alkotóknak, hogy kezdettől fogva regisztrálják a munkáikat, hiszen amint azok bekerülnek egy rendszerbe, a műtárgy életét nyomon tudják követni.
Sztorizni tudni kell
– Ha párhuzamot kell vonnom más szakmákkal, akkor a munkám a privát banki szolgáltatáshoz hasonlatos, mivel az esetemben nagyon komoly vagyontárgyakat látok, amelyeket rendszerbe kell foglalnom, illetve nem beszélek ezekről a gyűjteményekről – mondja Tóth Pál Sándor.
A szakmában már ismert a neve, de előadásokat is tart gyűjtői akadémiákon, amelyeken elmagyarázza, hogy a kortárs képzőművészeti szcénának kik a szereplői, mivel azt tapasztalta, hogy nincs mindenki ezzel teljesen tisztában. – Végigvesszük, hogy mit csinál a művészeti tanácsadó, a gyűjteménykezelő, a galériás, a kritikus, a kurátor és a művészeti konzultáns, hiszen ha valaki el akar kezdeni vásárolni, és szeretne tudatos gyűjtővé válni, annak látnia kell, hogy milyen terepre lép.
A gyűjtők mellett a fiatal, feltörekvő alkotókat is istápolja, például egy támogató segítségével albumokat ad ki, amelyekben négy-négy művész munkáit mutatja be egy rövid leírással, a kötetekből pedig mindegyik alkotó kap százhúsz példányt, hogy tudja promotálni a művészetét. Tóth Pál Sándor ezenfelül a Köveskálon található Káli Art Inn butikhotel udvarában segített létrehozni egy szoborparkot. Itt évente pályázaton kiválasztott alkotásokat mutatnak be, ami nagy segítség a szobrászoknak, mivel más művészekhez képest nekik korlátozottak a lehetőségeik a bemutatkozásra. A harmadik projekt a Kepesita Pályázat, amelyre évente jelentkezhetnek 35 év alatti képzőművészek, akiknek az alkotásai közül végül egy darabot megvásárol a Kepesita Gyűjtemény tulajdonosa, Varga Péter.
Tóth Pál Sándor azt is fontosnak tartja, hogy a fiatal alkotóknak képzéseket tartson, amelyeken elmagyarázza, hogy tudnak érvényesülni a művészeti piacon.
Például kifejti, nem árt, ha tudnak mesélni egy adott festmény, szobor vagy bármilyen műtárgy létrehozásáról, mivel fontos az alkotások mögötti sztori. Egyes gyűjtők ezért is megkedvelhetik az adott alkotót, és akár még vásárolni is akarnak tőle. – A művészek is jobban belejönnek a beszédbe, ha átlépnek bizony lelki határokat, ezért hosszasan szoktam velük beszélgetni erről. Van olyan képzésünk, amelyen konkrétan beszélni tanítjuk őket, hogy összefüggően adjanak elő a műtárgyaikról, mert erre is szükség van, hogy boldoguljanak a szakmában. És ezt nem tartom rossznak. Sőt, ki merem mondani, hogy jó dolog, hogy erről tanulunk. Retorikát a görögök is tanítottak, de érdekes módon nekünk már nem tanított senki, helyette a tanórákon csak felelnünk kellett. Azt már senki nem magyarázta el, hogyan kell azt jól csinálni.
