Bár lapzártánkkor egy mediterrán ciklonnak köszönhetően éppen eleredt az eső, és sok helyen már az utcákon áll a víz, csapadékhiányt tapasztalhatunk az ország jelentős részében. A jelenség hátterében a légkörben jelenleg is uralkodó anticiklonális tevékenység áll, ami száraz és hideg időjárással jár együtt. A télre leginkább úgy emlékszünk, hogy a legutóbbi évekig egy nyirkos, csapadékos időszak volt, már ha hó nem is esett ugyan, eső legalább igen. Ez azonban változófélben van.
Hiányból indulva
A HungaroMet meteorológusa, Kovács Attila Viktor szerint a mostani csapadékhiány még nem súlyos, a növényekre gyakorolt hatása azok nyugalmi állapota miatt még kicsi. Az ország nagyobbik felén 50-80 mm csapadék hiányzik a talajból. Az elmúlt 90 nap során az ország északnyugati részén 60-100 mm-rel kevesebb eső esett a szokásosnál. Ez több hónapnyi csapadékösszegnek felel meg, az őszi nagy esők miatt azonban nem annyira nagy a baj. A talaj felső, mintegy egyméteres rétege délnyugaton és északkeleten még ősszel feltöltődött nedvességgel, elsősorban az Alföldön maradtak szárazak a mélyebb talajrétegek. Északnyugaton az elmúlt hetek csapadékhiánya a legfölső talajréteget szárította ki, arrafelé már kezdődő mezőgazdasági aszály jelei mutatkoztak az őszi vetések szempontjából. A jelenleg lehulló eső azonban nagyon sokat javít a helyzeten – magyarázta a szakember.
„Ha a téli időszakban nem tud kellőképpen feltöltődni vízzel a talaj, annak a mezőgazdaság fogja kárát látni. A téli csapadék ugyanis leszivárog a talaj mélyebb rétegeibe, ami a nyári hosszabb, csapadékmentes időszakokban látja el vízzel a növényeket.
Mind az őszi, mind a tavaszi vetésnek fontos tehát a télen felhalmozódott vízmennyiség, ennek hiányossága esetén akár 15-20 százalékos terméscsökkenéssel is számolhatunk”
– tette hozzá Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnöke. Ehhez képest az a szomorú helyzet, hogy éppen hogy elvezetjük a vizet a földekről és az országból ahelyett, hogy megtartanánk.
A természetben az aszályos időszakok bélyegét a fák is magukon viselik, hiába ér le a gyökérzetük olyan mélyre, ahol elég víz raktározódik a talajban. A vegetáció lassabban indul be tavasszal, amit a figyelmesebbek már az utóbbi években is megfigyelhettek. Több időre van szükségük a faleveleknek és az új hajtásoknak a kifejlődéshez, a fák hamarabb indulnak virágzásnak, hamarabb érik be a termés, ami a csapadékhiány miatt szintén kisebb és értéktelenebb is lesz. A nyári aszály a hajtásvégek elszáradását, a kórokozók, betegségek terjedése pedig a növények pusztulását is okozhatja – tudtuk meg Sulyok Ferenctől, a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. vezérigazgatójától. Elmondása szerint a Kiskunság területén az aszály szempontjából kiemelkedő 2022-es és 2024-es évben is közel 100-150 mm csapadék hiányzott az éves csapadékösszegből, ami a teljes évi csapadékmennyiség körülbelül 20-25 százaléka. A növénytakaró változásait mutatja, hogy egyes fajok, köztük különböző fenyőfélék kezdenek kiszorulni Magyarország területéről is.
„A csapadékhiány, bár megszokott jelenség hazánkban, a klímaváltozás jelentős mértékben torzítja ezt is” – mondta lapunknak Kis Anna, az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa. Minden bizonnyal emlékszünk a 2022-es év történelmi aszályára, mikor is Európa-szerte nagy folyók váltak csörgedező patakokká, és Magyarország is ebben az évben kényszerült először importálni például kukoricát. Az ezt megelőző télen szintén a megszokottnál alacsonyabb csapadékösszeget regisztráltak a hazai meteorológiai állomásokon. Kis Anna felhívta a figyelmet arra is, hogy nem csak helyi viszonylatban érdemes vizsgálni az időjárási jelenségeket. Lehet, hogy Magyarországon egy légköri jelenségnek aszályos hatása lesz, ugyanakkor a világ más tájain ezzel ellentétes folyamatok indulhatnak be. Mindez hozzátartozik a szélsőségek felerősödéséhez, amit a globális felmelegedés és a klímaváltozás okoz.
Ennek eredményeképpen az aszályos időszakokhoz kapcsolódóan a Kárpát-medencében nagy valószínűséggel fokozódni fog a talajerózió, ami a 2023-as porvihar-tragédiát is okozta, és egyre gyakrabban kell számolnunk majd a vegetációtüzekkel is.
A legismertebb ilyen hazai eset talán a Hortobágyon történt 2022-ben, amikor is közel 750 hektárnyi terület égett le a fokozódó széljárásnak köszönhetően.
Vizeink védelmében
„Azért a víz az úr!” – szögezte le Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versének végén. Bár ez egy metafora, maradjunk a szó szerinti jelentésnél. Petőfi még abban a korban élt, amikor a folyók rendszeresen megáradtak, nem voltak gátak közé szorítva úgy, mint napjainkban. A XIX. század második felének nagy folyószabályozásai óta természetes ártereink 95 százaléka vált az emberi beavatkozás martalékává – ekképpen került le térképeinkről például az Alföld legnagyobb összefüggő mocsara, a kétharmad Balaton nagyságú Ecsedi-láp is. Régóta hangoztatják a szakemberek, hogy területeket kellene visszaadnunk a természetnek. Egykori árterületek egy részének rekonstruálása, a mocsaras, lápi vegetáció felújítása szintén elősegítené a vízmegtartást. A kormány tervezi ugyan víztározók építését is, ugyanakkor tény, hogy ebben is jelentős lemaradásban vagyunk.
A vízmegtartást lehet segíteni a növénytakaróval is, hiszen a fedetlen földek több vizet veszítenek, és így még tovább pusztulnak. A mulcsolás is segíthet ebben, de fontos lenne, hogy minél több területet adjunk vissza az eredeti növénytakarónak.
Egy kifejlett tölgyfa napi 400 liter vizet is képes keringetni a talaj és a légkör között, amivel jelentős mértékben hozzájárul annak hűtéséhez is.
Nagy Zöld Fal néven vált ismertté a világméretű projekt, amely a Szaharától délre fekvő Száhel-övezet elsivatagosodását hivatott megakadályozni. Ez az élő erdősáv mintegy 8000 km távolságban teljes Afrikát átszelte volna keresztben, és mintegy 250 millió tonna szén-dioxidot kötött volna meg. A tervezet megvalósítása 2007-ben indult, és eddig csupán a 4 százalékát sikerült teljesíteni. Megvalósításában viszont továbbra is nehézséget jelent az egyre gyorsabb tempóban változó éghajlat. Hiába ültettek el több millió facsemetét, 80 százalékuk a kiszáradó talaj és az öntözés nehezítettsége miatt így is kipusztult.
Tudatos város- és épülettervezés
A vízpazarló nagy táblás mezőgazdaság mellett az elavult városi csapadékvíz-gazdálkodás is hozzájárul ahhoz, hogy az országból több víz folyik ki, mint amennyi beérkezik. Városaink vízvesztesége már látványos. Az ENSZ jelentése szerint a vízhiányban szenvedő városlakók a 2000-es évekbeli 500 millióról 2050-re 1,9 milliárdra fog nőni. Ha ezen nem változtatunk, könnyen eljöhet a vízkorlátozások ideje (ahogy Dél-Európában vagy Kaliforniában ez már rendszeres), vagy akár lesznek olyan időszakok, amikor nem fog víz folyni a csapokból.
A városok esővíz-elvezető rendszerét alapjaiban kellene megváltoztatni, erre tett már javaslatokat a WWF Magyarország is.
A „szivacsváros” koncepció, amit Sanghaj, Berlin vagy Bécs városában már alkalmaznak, egyik fontos eleme, hogy vízáteresztő burkolatúra kell lecserélni a köztereket, járdákat, hiszen az összefüggő betonburkolatokon a víz nem képes átfolyni.
A lehulló esővíz megtartását gyepes árkok kialakítása segítheti az utcák mentén, de kialakíthatók a nagyobb esőzések után víztározóként használható, süllyesztett vizes terek (watersquare) is.
Zöldítést illetően találhatunk jó példát magyarországi kezdeményezésekre is. Március 1-jén szerveznek például a nemzeti faültetés napja keretében egy országos méretű projektet, melyhez mintegy 300 önkormányzat és 200 vállalkozás csatlakozott, és önkénteseket is várnak. Nagyvárosaink zöldítésében a tájépítészet módszerei adhatnak segítséget: ezek közé tartoznak az épületeken kialakított zöldhomlokzatok, a tetőkertek, valamint az esőkertek is. Ez utóbbiak ugyan nem esőerdők, viszont vízmegkötő szerepük éppolyan fontos: olyan zárt kertrészek, ahol a mélyedésekben kialakított részeket mulccsal vagy komposzttal töltik fel, elősegítve ezáltal az esővíz megfogását és megtisztítását. Területén díszes, gazdag növénytakarót, évelő virágágyásokat alakíthatunk ki, melyek vonzzák a madarakat, pillangókat, kis állatokat. Az esővíz összegyűjtése mellett ez is a lakosság egyik lehetősége, hogy a környezetük kiszáradása ellen tegyenek.
Éghajlat és történelem
Az 1863-as történelmi aszály hátterében több, egymást követő aszályos év állt, és az egész országra kiterjedt. Érkövy Adolf királyi biztos ekképpen emlékezik vissza a történtekre az Aszályosság a magyar Alföldön című írásában:
„A nagy Kunságban Karczag 70 ezer holdas határa mint afrikai sivatag, a tenyészetnek semmi nyoma. Heves megye nagy részében az őszi vetésből csak a vető mag, sok helyen ennyi sem várható; tavaszi, legelő, kaszálló semmi. Csanád megye legnagyobb részében az ősziből 1-1,5 mag várható, sok helyen épen semmi; tavaszi, takarmánynak levágva, lelegeltetve, semmi; széna sehol. Csanád megye Csongrád szomorú sorsát osztja. Békés megyében a legjobb termés sem haladta meg a két magot, nagyobb részt semmit sem adott... Külső Szolnok megyében telyes terméketlenség.”
Akkora volt az élelmiszerhiány, hogy ínségeledeleket kellett az embereknek fogyasztaniuk: a búza és a rozs konkolyos ocsúját, darált fakérget, kukoricacsutkát, lenbugát, bükkönyt kevertek a kenyérlisztbe. Minden zöldet, ami ehető volt, összegyűjtöttek és megfőztek.
Az 1863-as esztendő ugyanakkor nem az egyedüli példa volt a században az aszályra. Az 1848–49-es európai forradalmakat szintén egy hosszabb szélsőséges időjárási időszak, valamint terméketlen évek előzték meg. A történelmünk alakulását tehát ugyanúgy a természet és az éghajlati tényezők is befolyásolják, ami a jövőre nézve is igaz lesz.
