Egy esős, borús reggelen a munkahelyem felé tartottam, amikor előttem egy középkorú férfi összeesett. Látásból ismertem őt, a szemeteseket tartotta rendben és a környék tisztaságáért felelt. Azon a reggelen tolta maga előtt a bevásárlókocsit, amiben a seprűt, lapátot, a tiszta nejlonzacskókat tartotta. Előttem lépett le a járdáról, próbált a másik oldalra átjutni, amikor a bevásárlókocsi előre gurult az úttestre, ő elzuhant, beverte a fejét a padkába, elvesztette az eszméletét. Odarohantam, rajtam kívül még két ember sietett a férfi segítségére. Oldalfekvésbe helyeztük, az egyik iroda portájáról segítséget kaptunk, ugyanis volt náluk defibrillátor készülék. Hívtuk a mentősöket, a telefonon keresztül vezényelték le az újra élesztést. Sikerült stabilizálni a férfi állapotát, amíg a mentősök a helyszínre érkeztek. Ott álltam, egyik kezemben az esernyőt tartottam a mentősök feje fölé, a másikban egy oxigénpalackot.
Eszembe sem jutott, hogy nem állok meg segíteni egy emberen, aki a szemem láttára összeesett.
Nemrégiben olvastam az Országos Mentőszolgálat közösségi oldalán egy hírt, ami nagyon elgondolkoztatott. A mentősök arra hívták fel a figyelmet, hogy mennyire kezd úrrá lenni az embereken a közöny és a nemtörődömség.
Két esetet is említettek. Az egyik egy forgalmas piacon történt, ahol életmentést végeztek éppen. A vásárlóközönség nagy része annyira közömbösen állt a történéshez, hogy a mentősöknek rendőrök segítségét kellett kérniük a helyszín biztosítása érdekében. A vásárlók ették tovább a lángost és unottan figyelték, ahogy egyik embertársukat visszahozzák az életbe. Voltak, akik egyszerűen átlépték a bajban lévőt vagy - véletlenül, mert egy táskát kikerülni igen bonyolult művelet - belerúgtak a mentősök felszerelésébe.
A másik eset az egyik fővárosi plázában történt, ahol egy fiatalt próbáltak újraéleszteni. A közelben lévő éttermi egységekben az emberek zavartalanul fogyasztották az ebédjüket, míg mások fényképeket készítettek az esetről és felháborodtak, amikor többször is felszólították őket arra, hogy álljanak arrébb, mert hely a szűk, nincs elég levegő a mentéshez. Ugyancsak nehézkes volt az épületből kijutni, hiába vitték a hordágyat, kísérték a biztonsági őrök a mentősöket, sokaknak még így is nehezére esett arrébb állnia az útból.
Sajnos az ehhez hasonló esetek nem ritkák. Ezért arra kérnek a mentősök mindenkit, hogy empátiával forduljanak embertársaihoz, közterületi ellátás esetén törekedjen a mentés zavartalanságának biztosítására. Arra kérnek mindenkit, hogy kisebb egészségügyi problémák esetén a 1830 szám hívása a jó megoldás, míg vészhelyzet esetén a 112-t kell tárcsázni.
Empátiával forduljunk az embertársainkhoz, közterületi ellátás esetén törekedjünk a mentés zavartalanságának biztosítására. A bámészkodás, fotózás legalább annyira zavaró, mint a közöny, amivel (szó szerint) átlépnek egy betegen, akinek épp az életéért vívnak harcot. Amennyiben adekvát segítséget nem tudunk nyújtani, legalább ne menjünk közel a mentés helyszínéhez, ne zavarjuk az életmentők munkáját. Gondoljunk bele, hogy bármikor kerülhetünk hasonló helyzetbe.
A mentősök 2024-ben 2124 embert élesztettek újra, 1 353 912 beteget láttak el, 525 szülést vezettek le, és 8445 bejelentőnek nyújtottak segítséget telefonon keresztül vezényelt újra élesztésben.
