Elefántok, amik az ormányaikkal könnyedén törték ketté a faágakat és dúrták a szájukba azok leveleit. Nyílt szavannán legelésző kék gnúk, antilopok, egy kicsinyével baktató orrszarvú, tóban fürdőző vízilovak.
Dél-Afrika és talán az egész afrikai kontinens egyik legjobban jövedelmező szolgáltatásai a szafarik és az úgynevezett „game drive-ok”, melynek esetében a „game” azaz „játék” szó egyáltalán nem játszásra utal, hanem veszélyes vadállatok megközelítésére.
A különbség a kettő között talán veszélyességben van. A game drive-ok privát kézben lévő, kerítéssel elkerített, több hektárnyi területeken, kijelölt utakon zajlanak, míg a szafarik esetében nincs kerítés és kijelölt utak. Azok, akik arra vállalkoznak, hogy egy autóban ülve megközelítsék a vadállatokat, ebben az esetben a sofőrjükkel a nyílt szavannán teszik.
Én az első dél-afrikai tartózkodásom alkalmával a game drive mellett döntöttem az egyik szabadnapomon, amikor a Cheetah Experience-nél önkénteskedtem. Velem együtt hét másik önkéntes is úgy döntött, néhány napra magunk mögött hagyjuk a kemény munkát, így kölcsönvettük a szervezet egy kisbuszát és körülbelül másfél óra út után megérkeztünk az egyik vadállat- és szafariparkba.
Orrszarvút is lőtt Bánki Erik Dél-Afrikában, Bayer Zsolt és Semjén Zsolt impalatrófeát hozott NamíbiábólItt egy éjszakára foglaltunk magunknak szállást, aminek az ára a félpanziós ellátás, vacsora és reggeli mellett két game drive-ot is magába foglalt, egyet este, valamivel sötétedés előtt, egyet pedig másnap reggel napkelte előtt.
Ezek alkalmával magas, nyílt tetejű, zöld járművekbe másztunk be. Pontosan olyanokba, mint amiket korábban filmekben és dokumentumfilmekben láttam, majd a sofőrünk, Tabo beindította az autót és kihajítottunk a szállásunk magas kapuján egyenesen a vadonba.
Míg itthon az októberi időjárás esős és hűs, az egyenlítő másik felén, így Dél-Afrikában is éppen csak elkezd melegedni. Már ha a 35-40 fokos száraz meleg „éppen csak” melegnek nevezhető. Derékig érő sárga susnyással és kisebb-nagyobb zöld fákkal és bokrokkal szegélyezett sárga földutakon haladtunk, és már a túránk első percében egy orrszarvú csordába botlottunk. A szafaripark feltehetően legértékesebb, féltve őrzött és rejtegetett kincseibe.
Titokban kell tartani őket
A cikksorozat korábbi részében említett oroszlánokkal és leopárdokkal egyetemben az orrszarvúk is részei az úgynevezett „big five”-nak, azaz Afrika öt legveszélyesebb, így legnehezebben megközelíthető és vadászható vadállatának.
Az orrszarvúvadászat rengeteg pénzt hozó, de kegyetlen piaca a kontinensnek, melynek során hobbivadászok 20-30 millió forintos, vagy ennél is drágább luxusvadászatok során agyonlövik, majd fotókon pózolnak az állatokkal.
„Ők itt biztonságban vannak” – mutatott rá Tabo a csordára és ezzel kapcsolatban hozzátette; ahhoz, hogy ez így is maradjon az kell, hogy lehetőleg senki ne tudjon arról, hogy a szafariparkban rinocéroszok is élnek.
A veszélyeztetett fajokat nyilvántartó vörös lista szerint ugyanis az orrszarvúk legtöbb fajtája veszélyeztetett vagy sebezhető kategóriába tartozik. Ennek oka, hogy a World Wide Fund (WWF) adatai szerint míg 100 évvel ezelőtt, az 1920-as években nagyjából 500 000 orrszarvú élt Európa, Ázsia és Afrika területein, a számuk a 70-es évekre 70 000-re csökkent, mára pedig alig több mint 27 000 példányra. Ennek csak részben oka a városiasodás és az élőhelyük csökkenése. Súlyosabb vétek ennél az orvvadászat, a vadon élő példányok kilövése pusztán szórakozás céljából, vagy a kínai orvoslásban gyógyító hatásúnak vélt szarvuk miatt.
„Vannak helyek, ahol elkábítják, majd rózsaszínre, kékre vagy narancssárgára festik a szarvukat, mert csak így óvhatják meg az állatokat az illegális orvvadászoktól” – mondta a sofőrünk, miközben az autót leállítva csendben figyeltük a lomhán vonuló csordát.
Az a szafaripark, ahol ezek az állatok élnek, eddig sikeresen titkolta a létezésüket és még a Tabo által ismertetett módszerhez sem kellett folyamodniuk. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ne derüljön ki; élnek náluk rinocéroszok. Emiatt például tilos róluk képet megosztani a közösségi médiában a hely megjelölésével és a game drive során arra is megkértek minket; bár szeretnék, hogy minél több látogatójuk legyen, ne az orrszarvúk miatt ajánljuk őket az ismerőseinknek.
Csak így, magánkézben lévő szafariparkokban van esélyük a túlélésre. A vadonélő példányok előbb vagy utóbb szinte biztos, hogy orvvadászok célkeresztjébe majd falára kerülnek, esetleg távol-keleti piacokon végzik egzotikumként, a szarvuk pedig porrá őrölve.
Tisztelet és fegyelem
A csordát magunk mögött hagyva lassan tovább hajtottunk a naplemente miatt narancssárgába boruló területen.
Az út mentén egy zsiráf falatozta az egyik magas fa leveleit, zebrák keltek át előttünk a földúton, az oroszlánok kedvenc helyén elejtett állatok csontvázainak tömkelege hevert. Hogy a nagymacskák éppen hol pihentek, azt nem tudtuk meg, de Tabo adóvevője egyszer csak recsegni kezdett. Egy másik autó sofőrje éppen arról értesítette, hogy a park egy hozzánk viszonylag közeli területén gepárdokat látott.
És bár az önkéntesmunkák során minden nap a világ leggyorsabb állataival foglalkoztunk, mégiscsak más élmény az élőhelyükön megcsodálni őket, ezért arrafelé vettük az irányt, hogy megnézzük, ahogy egy gepárd a két kölykével a sárga susnyásba beleolvadva pihent.
Nem mentünk közel hozzájuk, minden egyes állat esetében néhány méterrel távolabb maradtunk és a game drive szabályait betartva csendben figyeltük őket. Nem hajoltunk ki az autóból, nem beszéltünk egymással, legfőképp pedig nem az állatokhoz. Ahhoz ugyanis, hogy az élmény biztonságos maradjon az kellett, hogy a csoportunk fegyelmezett maradjon és tiszteletben tartsuk; bármennyire is azt hisszük, hogy az ember ural mindent, a szavannákon a természet és a vadállatok irányítanak.
Így, ilyen csendben kanyarodtunk rá egy tóhoz vezető útra, aminek a partján mozdulatlan krokodil hevert, a vízből pedig egy bébivíziló feje kandikált ki, ahogy az anyja mellett a két kerek szemével pásztázta a világot.
Ennek a közelében leállítottuk az autót és azzal az ígérettel, hogy a közelben maradunk, kiszállhattunk. A jármű hátuljából Tabo hűtött italokat, rágcsálnivalókat vett elő, forrócsokival és kávéval kínált minket, miközben ránk sötétedett.
