Időről időre felvetődik, miként lehetne növelni a sikeres szervtranszplantációk számát. Az életkor kitolódásával ugyanis egyre több embernél alakulnak ki olyan betegségek, amelyeket csak így lehet gyógyítani. A szervtranszplantációnak két fő kategóriája van; a cadaver, amikor halottból eltávolított szerveket ültetnek be, illetve az élők közötti szervadományozás. Nyilvánvaló, hogy a két kategória esetén teljesen más etikai és jogi kérdések merülnek fel. Mindezekről Sándor Judit bioetikust, jogászt, a CEU tanárát kérdeztük.
Hazánkban főleg halottakból eltávolított szerveket ültetnek át, ami nem meglepő, hiszen az elhunytakból egyszerre több szerv távolítható el, és nem merül fel a donor egészségének védelme. Az eljárás sikere a halál megállapításának kritériumain, a jó infrastruktúrán, a felkészül transzplantációs orvosi teamen és regisztrációs rendszeren múlik. A magyar szabályozás szerint halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés céljából akkor kerülhet sor, ha az elhunyt életében ez ellen nem tett tiltakozó nyilatkozatot. Tiltakozó nyilatkozatot írásban (közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban) vagy – amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem, vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni – a kezelőorvosánál, szóban is tehet bárki.
A halottból való szervkivétel előzetes feltétele továbbá, hogy az agyhalál beálltát egy háromtagú orvosi bizottság tagjai – véleményüket egymástól függetlenül kialakítva – egybehangzóan megállapítsák.
Sándor Judit elmondta: az egyik legjobb szervkoordinátori rendszer Spanyolországban működik, amely mögött komoly képzés, felvilágosító munka és jó infrastruktúra áll. Az országban úgynevezett puha opting out rendszer működik, azaz azt vélelmezik, hogy mindenki szervdonor, de az elhunytak családtagjainak van végső döntési joguk. Spanyolországban tíz családból nyolc beleegyezik az adományozásba. „Az, hogy valaki a halála után is segíthet másokon, benne van a közgondolkodásban, még Almodóvar is foglalkozott ezzel a témával egy filmjében, a Mindent anyámról című művében láthatjuk a koordinátorok kiképzését” – emelte ki a jogász.
Ami az élők közötti adományozást illeti, itt a szabályok a donor és a recipiens kapcsolatára és mindkét fél egészségére összpontosítanak. Hogy ne történhessen visszaélés, általában csak a családtagok között engedik a szervadományozást, és kizárnak bármiféle anyagi juttatást. „De még családtag sem kötelezhető szervadományozósra, bármennyire is alkalmas donornak mutatkozik biológiai szempontból, ha nem akar donor lenni, nem várható el tőle ilyen áldozat!” – világított rá Sándor Judit. A szervadományozós épp azért ingyenes, hogy a donor mindenfajta kényszer nélkül döntsön. A magyar szabályok alapján kivételesen akkor is sor kerülhet szerv adományozására, ha a donor és a recipiens nem rokonok. Ilyenkor együttes kérelmet kell benyújtani a kórházi etikai bizottsághoz, amely akkor járul hozzá a szervkivételhez, ha meggyőződött róla, hogy a donor és a recipiens között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn, és az adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történt. „Az önzetlen donor cserébe élete végéig azt érezheti, hogy a szó szoros értelmében életet mentett, és ezert jogos tiszteletet érdemel. Ebbe – véleményem szerint – az is beletartozhat, hogy ha ő szorul később valamilyen költséges orvosi beavatkozásra, ebben előnyt évezzen, de ez nem egy olyan előre kiszámítható előny, mintha a veséjét pénzért adta volna el” – hangsúlyozta a bioetikus.
Kényes kérdés az anyagi ellenszolgáltatás, hiszen egy élő emberből történő átültetés esetében a donornak rengeteg vizsgálaton kell átesnie, amelyek sokszor fájdalmasak, időigényesek, és legrosszabb esetben a saját életét is kockáztathatja azzal, hogy szervet adományoz.
Felmerülhet tehát a kérdés: miért nem lehet ezt megfizetni. Ráadásul azt is tudjuk, hogy működik az illegális szervpiac, a dark weben bárki vásárolhat magának vesét, májat, csontvelőt, ha képes és hajlandó megfizetni a több 10 ezer dolláros árat. Mindig lesznek olyan jómódúak, akiknek semmi sem drága az életükért – vagy egy szerettük életéért – cserébe, és mindig lesznek rászorulók, akik semmi másban nem reménykedhetnek, hogy pénzhez jussanak, mint hogy áruba bocsátják a testük egy részét.
Európában megegyezés született arról, hogy az emberi szervekért nem kérhető ellenérték. Ennek etikai, egészségügyi és jogi okai vannak – közölte Sándor Judit. A tapasztalat azt mutatja, hogy sikeresebb egy átlátható, önkéntes hozzájáruláson alapuló, ingyenes transzplantáció, mintsem ha az eladás anyagi kényszerből történik. Az oviedói egyezmény 21. cikke kimondja a haszonszerzés tilalmát: „Az emberi test és részei, mint ilyenek, nem képezhetik haszonszerzés forrását.” Ez a kitétel azon ritka normák egyike, amely szinte az egész világra érvényes. Egyedül Iránban működik hivatalos, pénzért történő szervadományozás, de ez is állami keretek között, és nem a szervtranszplantációs turizmus befogadására. Mindemellett azért van példa bizonyos „szerv” pénzért történő átadására, ez pedig a vérplazma. A bioetikus megjegyezte: sajnos a magyarországi plazmaadások tapasztalata pont azt mutatja, hogy sokan az egészségük kockáztatása árán, sorozatosan adnak plazmát, ha azért pénzt kapnak. Gondoljunk bele, hogy a plazma egy regenerálódó szövetünk, a plazmaadás nem jelent olyan kockázatot, mint egy szerveladás, de rendszeresen űzve, megfelelő táplálkozás nélkül még ez is veszélyes lehet. „A törvényszegés véleményem szerint nem ad okot arra, hogy a jogszabályt megváltoztassuk, hiszen hiába tiltott az emberölés, sajnos mégis történnek gyilkosságok, és ez azzal sem oldható fel, ha a tiltást megszüntetjük.
Nyilván nagyon fontos lenne a szervkereskedelem visszaszorítása és a legális szervadományozás növelése, de ez nem azzal érhető el, hogy az emberi szerveket piacra bocsátjuk, hiszen nyilvánvaló, hogy így sokan kényszerülnének arra, hogy szegénységük okán eladják például az egyik veséjüket” – szögezte le a szakember.
Mivel jelenleg 800 felett van azoknak a száma, akik szervátültetésre várnak Magyarországon, joggal vetődik fel a kérdés: miként lehetne növelni a sikeres transzplantációk számát. Sándor Judit úgy véli, a legfontosabb a jó infrastruktúra megteremtése, hogy felajánlás, illetve halott donor esetén ne vesszen el szerv azért, mert hiányoznak a személyi és tárgyi feltételek. „Mivel azonban a halál továbbra is tabutéma Magyarországon, a hozzátartozók talán sosem beszélik meg egymás között, hogy haláluk esetén miképp rendelkeznek. Ez olyan esetekben is zavart okozhat, ahol úgynevezett opting out rendszer működik. Több felvilágosító kampány kellene arról, hogy a halálunk után is segíthetünk másokon. Emellett az élő donorok nyíltabb erkölcsi megbecsülését is fontolóra kellene venni, de a megoldás semmiképpen sem a szervpiac” – foglalta össze az egyetemi tanár.
Tavaly nőtt az átültetések száma
2024-ben Magyarországon jelentős növekedés volt tapasztalható a szervátültetések számában. Az Országos Vérellátó Szolgálat adatai alapján az elmúlt évben 46 kórházból 230 donorjelentés érkezett, ami 23,66 százalékkal több az előző évhez képest. Az elhunyt donorok száma 19,85 százalékkal emelkedett, így 157 esetben történt szervadományozás, összesen 42 kórház közreműködésével. Ezekből 491 szervet távolítottak el transzplantáció céljából, ami 18,89 százalékos növekedést jelent. Az élő donorok száma is emelkedett, 52 szervet adományoztak, ami 18,18 százalékos növekedés az előző évhez képest. Egy elhunyt szervdonor átlagosan 30,8 életévet ajándékoz a társadalomnak. Magyarország 2012. óta tagja a leideni székhelyű Eurotransplant szervezetnek, amely Ausztria, Belgium, Hollandia, Magyarország, Horvátország, Luxemburg, Németország és Szlovénia együttműködésén alapul. A tagállamok közös donorjelentő rendszert és központilag kezelt várólistát működtetnek. A szervek elosztása során figyelembe veszik a transzplantáció várt eredményét, a sürgősség mértékét, valamint azt is, hogy mióta vár szervre a beteg. A nemzetközi együttműködés nagyobb esélyt jelent a szervre váróknak. Az Eurotransplant-együttműködés keretében 2024-ben 99 külföldi donorszerv beültetésére került sor Magyarországon. Ezek között 48 vese, 24 máj, 22 szív, két hasnyálmirigy és három tüdő szerepelt.
