Az 1894 őszén kipattant Dreyfus-ügy megosztotta a francia közvéleményt. Émile Zola 1898. január 13-án megjelent Vádolom című, a köztársasági elnökhöz írott nyílt levele a művészvilágot sem hagyta közömbösen. Claude Monet és Camille Pissarro, Émile Zola barátai Dreyfus-pártiak voltak. Monet nyíltan támogatta Zolát, és aláírta a Dreyfus mellett szóló petíciót, Pissarro pedig levelet írt Zolának, amelyben bátorságát méltatta. Paul Signac és Louis Vuitton szintén Dreyfus ártatlanságában hittek. Az ellentáborban viszont olyan művészek álltak, mint Paul Cézanne, Pierre-Auguste Renoir és Edgar Degas.
Ez utóbbi különösen élesen bírálta Dreyfust és támogatóit. Egy alkalommal, amikor egy modellje a műtermében a Dreyfus-ügy igazságtalanságát feszegette, Degas dühösen reagált: „Természetesen, zsidónak kell lenni, hogy ezt mondja” – és azonnal elküldte a nőt. Pissarro, aki korábban csodálta Degas-t, később „vad antiszemitának” nevezte, és minden kapcsolatot megszakított vele illetve családjával. Degas antiszemita előítéletei zsidó honfitársaival szemben egyre nyilvánvalóbbá váltak, és ez festészetében is megnyilvánult. Különösen figyelemre méltó az 1871-ben készült olajfestménye Élie-Aristide Astruc rabbiról, aki a zsidóság kiemelkedő alakja volt, és 1860-ban segített megalapítani az Egyetemes Izraelita Szövetséget, mielőtt Belgium tiszteletbeli főrabbijává nevezték ki. Degas Astruc-portréja kapcsán a rabbi fia sohasem bocsátotta meg a művésznek, hogy „tönkretette a remek modellt, gyengéd arckifejezését mohóságra cserélte”. Szerinte Degas számára a portré „nem műalkotás volt, hanem egy pogrom”. Degas gyorsan festette meg Astrucot, kiemelve azt, amit „fajtája jellemzőinek hitt”.
A festő 1878-ban fejezte be a Portrék a tőzsdén című olajfestményét. Első ránézésre a kép nem zsidókat ábrázol, csupán egy modern életkép. A festmény nem használta az akkori Franciaországban elterjedt antiszemita karikatúrák jellemzőit. A művészettörténészek nagy része nem is észrevételezi a festmény rejtett antiszemitizmusát. Mások a tőzsde lépcsőjén álló, kidülledt szemű, kampós orrú zsidó bankár és kereskedő Ernest May alakjában „a zsidó pénzügyi hegemónia valóságát” látják. Louis E. Duranty műkritikus szerint Degas ezen az olajfestményen az „európai társadalmakban mélyen gyökerező zsidó pénzügyi összeesküvés” mítoszát jeleníti meg.
Antiszemitizmusa ellenére Degas gyakori vendége volt a zsidó Halévy családnak, tagjait többször is megörökítette. Az 1879-ben festett, Ludovic Halévy és Albert Boulanger-Cave az opera kulisszái mögött című képén Ludovic Halévy, a zsidó operalibrettó író és Albert Boulanger-Cave, a gazdag (nem zsidó) mecénás beszélget az opera színfalai mögött. Az antiszemita nézet alapján, miszerint „a zsidók nem illenek bele a francia életbe, és kiszívják az ország életerejét”, Degas olyan portrét alkotott, amelyen Halévy teljesen idegenként jelenik meg a francia közéletben, jelen esetben az operában. A világos és színes háttérrel ellentétben a kimerült arckifejezésű Halévy levert állapotát Degas a zsidóság sztereotip vonásaival egészítette ki – görbe orr és szakáll –, hogy bemutassa: a zsidó Halévy idegen volt a francia kulturális életben.
