Tisza;hóhelyzet;Duna;szárazság;aszály;Országos Vízügyi Főigazgatóság;kevesebb;

Képünk illusztráció

Kevés a hó a Duna vízgyűjtőjén, a Tiszán szinte alig van, aszály fenyeget a nyáron

Folyóink vize egyre inkább elpárolog, ami vészjósló, mert február elején nagyobb volt a csapadékhiány, mint a 2022-es aszálykatasztrófa előtt, és a helyzet nem javul.

Minimum alatt van a hóban tárolt vízmennyiség a Duna vízgyűjtőjén, a Tiszáén jóformán nincs is. Ebből aligha lesz tavaszi áradás, de az is tény, hogy az elmúlt években a szokásosnál jóval több víz párolgott el Magyarország területéről – írja a hvg.hu. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) adatai szerint a Duna Nagymaros fölötti vízgyűjtőjén alig 1 köbkilométerre becsülik a hó mennyiségét, ami a február közepén jellemző sokéves minimumnak alig harmada, az átlagnak alig tizede. A Tiszánál gyakorlatilag nincs is hó a vízgyűjtőn.

Csík András, az OVF Vízrajzi és Vízgyűjtő-gazdálkodási Főosztályának keretein belül működő Országos Vízjelző Szolgálat vezetője szerint az elmúlt időszak eleve enyhébb, jóval kevesebb csapadékkal járó időjárása miatt halmozódik a szokottnál kevésbé a hó. – Csapadékból egyébként itthon is kevés volt, és baljós jelként értékelhető, hogy február elején nagyobb volt a csapadékhiány, mint a 2022-es aszálykatasztrófa előtt, és ez érdemben azóta sem javult. Azt, hogy az alacsony hóvízkészlet milyen hatással lesz a hazai folyókra idén, nem egyértelmű, ugyanis hó hiányában is kialakulhat árvíz, ha sok csapadék hullik. A szakember szerint a tavaszi, nyár eleji nagyobb árvíz kialakulásának valószínűsége azonban mégis kisebb a szokottnál.

Az elmúlt évek adatai alapján azonban mégis kirajzolódik egy trend, ami hosszabb távon adhat okot aggodalomra: azzal, hogy nem tud a hóvízkészlet halmozódni, jelentősen csökken a folyókat a nyári időszakban tápláló gleccserek hóutánpótlása, fogy a biztos édesvíztartalék, csökken az alaplefolyás. Évtizedes távlatokban nem lesz mi táplálja a folyókat a nyári időszakban, hiszen évente 30 évre való víz olvad ki belőlük. Korábban nem voltak ilyen hosszú csapadékszegény időszakok. A negatív folyamatra jellemző példa, hogy a Tiszán a tavalyi aszálykor annyira alacsony volt a vízszint, hogy nyár végén a mederbe hirdették meg a parlament fenntartható fejlődés bizottságának kihelyezett ülését, amelyen azt vitatták meg, hogyan lehet tenni az aszályok és az Alföld elsivatagosodása ellen.

Ungvári Gábor közgazdász, a REKK.AQUA vízgazdasági elemzője szerint ha várhatóan kisebb valószínűséggel jelentkezik nagy áradás tavasszal, a helyette levonuló kisebb árvizeket kisebb kockázat mellett, könnyebben tudjuk kiaknázni, azaz kivezetni belőlük, hogy megfogjuk a vizeiket. A vízügy például a tavalyi nagy dunai árhullám apadó szakaszában pont a vízmegtartás érdekében töltötte fel a kezelésében álló csatornarendszereket, holt- és mellékágakat, amik idén január végén is tele voltak.  Az OVF néhány napja pedig online felületet indított, amelyen keresztül a mezőgazdasági termelők felajánlhatják saját, mélyebben fekvő területüket vízmegtartásra, így mérsékelve a klímaváltozás egyre súlyosbodó hatásait.

Már a nyugati országrészben is veszélyessé vált.