Magyar sikerrel zárult a 75. jubileumi Berlinale: Balogh Mirjána Wish You Were Ear című filmje kapta a legjobb rövidfilmért járó Kristály Medvét a Generation 14+ című programban, mely kifejezetten kiskorúakról szóló műveket hív meg. Balogh a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen vizsgafilmként készítette el a művét, amely azt elemzi, milyen hatással vannak ránk a múltbéli párkapcsolataink. Az animációs alkotás olyan világban játszódik, amelyben, ha egy pár szakít, el kell cserélniük egy testrészüket.
Az emberek így nemcsak szó szerint elveszítik egy részüket, de magukkal is hordozzák minden volt kapcsolatukat. Két kapcsolatban álló ember a közösen megélt idő alatt egymást akarva-akaratlanul formálja. Az alkotó a testrészekkel a kapcsolatok transzformáló hatására reflektál, minden idegen rész egy-egy újabb változást szimbolizál.
Sajnos a hivatalos rövidfilmes és a Perspektívák nevű új versenyprogramban szereplő Élő kövek, illetve Minden rendben nem kapott elismerést.
Ami a hivatalos program nagyjátékfilmes versenyét illeti, folytatódik a norvég filmművészet diadalmenete, hiszen a patinás Arany Medvét a Dreams (Drømmer) produkció kapta, melyben egy diáklány a tanárnője iránti szerelmi vágyait írja meg. Az írás annyira jó, hogy szóba kerül a kiadása, de vajon az erkölcsi kérdések – határok, illetve azok hiánya – mennyire fontosak ebben a szituációban? Dag Johan Haugerud norvég rendező Dreamse egy trilógia lezáró darabja: a Szex a tavalyi Berlinálén, a Szerelem pedig az őszi Velencei fesztiválon debütált.
Ha beleszámítjuk a tavalyi év kettő másik sikermoziját, a Cannes-ban debütált Armandot (Halfdan Ullmann Tøndel) és a Karlovy Varyban szinte minden díjat besöprő Szerethetőt (Lilja Ingolfsdottir) bátran kijelenthető, hogy Norvégia jelen pillanatban az európai filmművészet királysága. Kérdés, mennyire erős ez a trón, de mivel a rendezők mind fiatalok, nyilván hallunk még róluk.
Érdekessége volt a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Todd Haynes vezette zsűrije döntéseinek, hogy a színészdíjakat angolszász művészek kapták. A legjobb színész (a német rendezvényen már évekkel ezelőtt megszüntették a genderalapú díjazást, színész van, akármilyen nemű és punktum) az ausztrál Rose Byrne lett, aki nagy meglepetés, hiszen eddig filmekben főleg mellékszerepekben láthattuk és inkább tévés produkciók révén volt ismert. Ám Mary Bronstein If I Had Legs I’d Kick You (Ha lenne lábam, belédrúgnék) című pszichodrámájában tényleg óriásit alakít Linda, a problémákkal teli anya szerepében.
A mű érdekessége, hogy a rendező a feszültséget úgy teremti meg, hogy a kamerát a színésznőre összpontosítja – mint Nemes-Jeles László a Saul fiában – és így az ő nézőpontján keresztül látjuk, milyen az, ha egy távolban lévő férj mellett van egy beteg gyerek, és hogy ezt pszichológusként milyen nehéz kezelni, amiközben a pácienseink is elsőosztályú bolondok, és ráadásul az éjjeleinket a masszív alkoholizmusnak szenteljük.
A legjobb epizodista Andrew Scott ír színész lett, aki a legújabb Richard Linklater moziban, a Blue Moonban játszott. Ő olyasfajta színész, aki nem tud hibázni, hiszen dobhattunk tőle egy hátast a Mind idegenek vagyunk drámában, vagy a Netflix Ripley minisorozatában látva őt. A Blue Moon esetében is, amikor színre lép, azonnal érzi a néző, hogy a kamera elé állt egy zseni, és ha már magyar vonatkozása is van a művésznek, ne hallgassuk el: ő lesz a főszereplője Horvát Lili első angol nyelvű produkciójának, a Jegyzeteim a Marsrólnak, amelyet még idén kezdenek forgatni Budapesten.
További magyar vonatkozás, hogy a román Radu Jude kapta a legjobb forgatókönyvért járó Ezüst medvét a Kontinental ’25 című filmjéért, melyben – ahogy korábban részletesen megírtuk – elhangzik az „Orbán fasiszta” mondat. Radu Jude az, aki általában a beszédeiben is tartalmas, három évvel ezelőtt például azt mondta a Berlinale színpadán, hogy a forgatókönyv azért létezik, hogy a bürokraták azt higgyék, van fogalmuk arról, mit történik az alkotófolyamat alatt.
„Én is vallom, hogy Orbán Viktor egy fasiszta”Most egy másik anekdotát mesélt: felidézte Luis Bunuel és Nicholas Ray beszélgetését, melyben az előbbi azzal érvelt, hogy bármikor lehet kisebb költségvetésű filmet is készíteni egy-egy nagyobb után. Az amerikai filmes azonban rácáfolt, lévén, hogy Hollywoodban csak akkor vagy valaki, ha minden egyes következő filmed többe kerül az előzőnél. „Ez ellen az idióta logika ellen kell harcolni” – húzta alá Radu Jude, hozzátéve: felszólítja a hágai bíróságot, hogy minden tömeggyilkost számoltassanak el. Mindemellett a vasárnap lezajlott németországi választásokkal kapcsolatban nagyon reméli, hogy olyan eredménye lesz, hogy jövőre nem Az akarat diadala című Leni Riefenstahl rendezte náci propaganda nyitja majd a rendezvényt. Úgy legyen!
