Mondhatnám akár azt is, hogy nekem igazából teljesen mindegy, egészen pontosan mit akarnak elérni a MOME Front lázadó hallgatói, mert aki fölött ilyen vehemensen suhognak a kormány médiafurkói, azok már eleve rokonszenvesek. Helyből igazuk van. És persze, hogy nem mindegy, mit akarnak elérni a MOME Front lázadó hallgatói, hiszen az Orbán-fenomenológia alapján torkánál fogva igazgatott egyetemi autonómia fontos téma, foglalkozunk is vele rendszeresen. Felsőoktatás-ügyben mégis jelzésértékűnek tekintenénk azt is, hogyan viszonyulnak a jövő nemzedékéhez hatalomék, és az ő szíves szájszerveik. Erőből viszonyulnak. Erőből beszélnek. Erőből gondolnak.
Elcikkezte magát a magyarnak és nemzetnek bélyegzett kormánynapilap MOME-ügyben megint, az orbáni illiberális kultúrharc (vö.: címeres lopásizmus) penetrájának legszebb mélységeiben merítkezve meg. „Az utcán támadná a kormányt a baloldal” című írásukban levezették, hogy az egyetemi reform elleni tiltakozás valójában csak álca, merthogy kívülről szervezett, összehangolt, országos, kormányellenes politikai felforgató akciósorozat első lépései zajlanak, a bírák, az egészségügyi dolgozók és a köztisztviselők tüntetéseire ráépülve szítanának egyre erősebb tiltakozássorozatot, és persze mind e mögött Magyar Péter áll, aki örömest felülne a szerbiai diáktiltakozás hullámaira. A sokat foglalkoztatott szerző (úgynevezett: Munkatársunktól, mintha informátort kellene védeni) lényegében nem csinált mást, minthogy bedobta egy gépbe a következő kifejezéseket: szabötőrök, Demszky, SZDSZ, Jámbor, Gulyás, Tilos Rádió, forradalmi hevület, USAID, baloldali szervezkedés. És kijött, ami kijött. Igencsak legalul.
A FreeSZFE meglehetősen barátságtalan ledózerolása jut minderről az eszembe, és az a rossz arcú karaktergyilkolás, ami nemhogy kultúra és egyetemi hallgató, de jó érzésű ember közelébe sem való. Akkoriban Lenin-fiúkozott és Szamuely-katonázott a Fidesz szellemi farhátországa. Nehéz volt megközelíteni azt a szintet, de azért sikerült.