Minden rendben Berlinben – ezzel a szójátékkal érdemes kezdeni a 75. jubileumi Berlináléról a tudósítást, hiszen a nyitó úgy alakult, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, kitüntették életműdíjjal Tilda Swinton skót színésznőt, Tom Tykwer fesztiválnyitó műve igazi grandiózus őrület, és még egy jó magyar film is kijutott a németországi mustrára. Méghozzá az elsőfilmes Sós Bálint Dániel Minden rendben című noir drámája, amelynek főszereplőjeként Hajdu Szabolcs remekel.
De kezdjük az elején! Az, hogy nyitóceremónia legalább kétszer olyan hosszú volt, mint amilyen elegáns lett volna, nem volt meglepő – az új fesztiváligazgatót, Tricia Tuttle-t is meg kellett futtatni a színpadon. Ebből is látszik, micsoda szabadság van a kultúra terén Németországban: egy németül nem beszélő, egykori amerikai újságírót tettek meg főnöknek. Tuttle egyébként európai módon oldotta meg a feladatát, szépen beszélt és megköszönte a német állam támogatását a nézők között ülő politikusoknak.
Számos ország képviseletében voltak egyébként politikusok, magyar arcokat nem láttunk, de hát furcsán is mutattak volna egy olyan „nyugati” ceremónián, ahol még az ukrán kultúrminiszter is jelen volt.
De nem kell csüggedni: két magyar női filmrendező munkáját is kiemelték a rendezvény hetvenöt éves múltját átpörgető videóban: Mészáros Márta és Enyedi Ildikó előtt tisztelgett a Berlinale. Ám az, hogy végül politikába fulladt a gála, arról az életműdíjjal elismert Tilda Swinton gondoskodott, mondván, hogy „az embertelenséget a mi ügyeletünk alatt követik el”. Az Oscar-díjas színművész költői beszédében úgy méltatta a fesztivált, mint „egy határok nélküli birodalmat, ahol nincs kirekesztés, üldözés vagy deportálás”. Hozzátette, hogy a „mozi nagy független állama eredendően befogadó, immunis a megszállási, gyarmatosítási, átvételi, birtoklási vagy a riviérai tulajdon kialakítására irányuló törekvésekre”. (Megjegyzésével Donald Trump amerikai elnök kijelentésére utalt, aki a Gázai övezet kiürítéséről, átvételéről és közel-keleti Riviérává fejlesztéséről beszélt.) Ezután Swinton hangsúlyozta: „Az állam által elkövetett és nemzetközileg támogatott tömeggyilkosságok jelenleg aktívan terrorizálják a világunk több részét”. Nem nevezett meg senkit és semmit, de a vastapshoz ez nem is kellett.
Ezek után kezdték el vetíteni Tom Tykwer nyitóművét, A fényt, amely háromórás játékidejével, és őrülten abszurd jeleneteivel nyíltan a grandiozitás céljával, vágyával készült. Látunk benne egy német családot: apa, anya, kettő gyerek, akik a nagy liberalizmusban „magukon kívül mindenkit leszarnak”. Ez a hozzáállás akkor kezd változni, amikor megérkezik az életükbe az új takarítónő, a szíriai menekült, Farrah, aki – egyfajta zseniként – mindenkit rádöbbent arra, hogy mennyire önző életet élt. Segítsége egy villogó okoslámpa, de a szérum is kéznél van, amely egyfajta hipnotikus állapotot idéz elő, amelyen keresztül a purgatórium is elérhető. Furán hangzik? Ez volt az alkotói oldal célja. Az elemelt témán felül még a vizuális megvalósítás is bizarr, sok őrült jelentettel és zsánerkavalkáddal a thrillertől a musicalig. És hát, Farrahnak van egy nagyszabású terve is, de hogy mi az, nem árulhatom el, mert az a cél, hogy minél több ember áldozzon a műre időt az életéből. Amúgy érdekes, izgalmas cucc Tykwer visszatérése, csak hát, az idő…
Az új fesztiváligazgató fő újítása a Perspektívák című új versenyszekció létrehozása volt, melyben elsőfilmesek versenyeznek. Ide hívták meg a Minden rendbent, amely Szakonyi Noémi Veronika Ha hét című csodája után egy újabb lenyűgöző magyar bemutatkozás. Tykwer alapfelvetéseihez hasonlóan Sós Bálint Dánielt is a család rendszere és hálózata érdekli – és hát alapból mennyire kreatívabb és modernebb, mint Tykwer! Adott két család: Sándor (Hajdu Szabolcs), aki nemrég megözvegyült és két fiával él, illetve Klára (Hay Anna), aki elvált bankár férjétől, és kislányát egyedül neveli. Ebből a két csonka családból alakulna egy új. Lehetne akár ez egy hollywoodi álomsztori is, ha Sándor fia, Dénes (Sáfrány Ágoston) nem okozna egy súlyos balesetet. De mi is történt? – ez itt a nagy kérdés, melyre Sós felteszi az egész filmet. Mert, hát Sári (Jakab-Aponyi Zonga) egy leeresztett úszómedencébe zuhan, betöri a fejét és kómába esik. Az apával együtt kvázi szemtanúk vagyunk, de nem tiszta, hogy mit láttunk. Dénes lelökte Sárit? És persze, a triviális válasz az volna, hogy derítsük ki. De Sándorban beindul az apa reflex, meg akarja védeni a fiát mindentől, ezért pedig lépéseket is tesz, olyan hazugságspirálba téve magát, mely ibseni szintekre pörög fel. Sós szépen mondja fel a klasszikus amerikai film noir receptjét és ehhez van egy zseniális Hajdu Szabolcsa, akire nem mondom azt, hogy a magyar Humphrey Bogart – mert ennél sokkal sebzettebb protagonistát hoz –, mert sokkal inkább a magyar John Hawkes, a független filmek királya. A magyar filmszínész, és pont.
A Minden rendben kapcsán még érdemes megemlíteni az operatőri munkát (M. Deák Kristóf fényképezése), mely fekete fehér világával ügyesen él, és csúcs, ahogy a Libegőből és a budai erdőkből markáns helyszínt képez. Az egész nagyon egyben van, annak ellenére, hogy van benne egy-két viccesebb – na jó, nem teljesen komolyan vehető – jelenet. Sós és csapata egy olyan műfaj előtt szeretne tisztelegni, amely csak nyomokban van jelen a magyar filmtörténetben. Szóval, klassz kis film a Minden rendben, amely a Nemzeti Filmintézet Inkubátor programja keretein belül készült – és egy újabb bizonyíték arra, hogy mennyire kár volt ezt a programot szétbarmolni egyeseknek.
Cikkünk megjelenését a Budapesti Goethe Intézet támogatta.
Nem csak Gáza miatt aggódik
Tilda Swintont egy izraeli újságíró pénteki sajtótájékoztatóján megkérdezte arról, hogy mi az álláspontja a Bojkott, Megvonás, Szankciók (BDS) mozgalomról, amely a palesztinok elnyomásának nemzetközi támogatásának megszüntetéséért dolgozik, és egyike azoknak a szervezeteknek, amelyek nyilvánosan az idei Berlinale bojkottjára szólítottak fel. „Nagy tisztelője vagyok a BDS-nek. Azért vagyok itt ma, tegnap, holnap és holnapután, mert úgy döntöttem, hogy eljövök. Úgy döntöttem, hogy fontosabb számomra, hogy eljöjjek. A fesztiválnak köszönhetően kaptam egy olyan platformot, amelyről egy személyes pillanatban úgy döntöttem, hogy potenciálisan hasznosabb mindannyiunk ügye számára, mintha nem jönnék el. Ez egy olyan személyes döntés volt, amelyért teljes felelősséget vállalok. Amivel mindannyian szembesülünk, az a tehetetlenség érzése. A bojkott nagyon gyakran a legerőteljesebb dolog, amit tehetünk.” Tilda Swinton hangsúlyozta: nem csak a gázai helyzet miatt aggódik, ugyanis „minden háború érinti mindannyiunkat”.
