Nem, természetesen nem a Jégkorszak animációs sorozat legújabb, 6. részéről beszélünk, erre még 2026 decemberéig várnunk kell. Ez a valóság. Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy mivel fogunk fűteni, ha kiesik az orosz földgáz importja. Megfogalmazhatók azonban komolyabb aggodalmak is. Mi lesz velünk, ha leáll az észak-atlanti-áramlat, és felbomlik az északi-sarki poláris légörvény? Ha hidegfront jön, általában kérdésekkel indítunk: Kell-e bajlódni a téli gumikkal? Vegyünk-e útszóró sót és jégoldót? A hólapátról pedig már ne is beszéljünk. A népi hiedelem szerint jégtörő Mátyás ha talál jeget, megtöri azt. Ha viszont nem talál, akkor csinál, vagyis hideghullám érkezik. A mondás Mátyás királyhoz kapcsolódik, akit állítólag a Duna jegén választottak királlyá. De vajon mennyire bízhatunk manapság az évszázados meteorológiai jóslási módokban, a népi bölcsességekben?
Kezdjük az egyenlet elején: az Északi-sarki poláris légörvény (polar vortex) egy, az Északi-sark felett elhelyezkedő ciklonális légköri képződmény, amelynek nagy szerepe van Észak-Amerika és Európa éghajlatának alakításában. Jelentősége abban áll, hogy nagy mennyiségű magaslégköri hideg levegőt zár magába, és ezt forgásban, az Északi-sark felett tartja – akár egy hagyományos centrifuga.
Ha a hideg levegő forgó mozgása erőteljesebb, akkor a polar vortex is egységes marad, kevésbé lehűtve ezáltal Európa időjárását. Ha viszont gyengébb, akkor könnyen „kiszabadulhat” innen a hideg levegő, hirtelen lehűlést okozva ezáltal a délebbi régiókban.
Az északi félteke éghajlatát alapvetően határozza meg az Északi-sarki poláris légörvény, amelynek erősségét, mozgását ugyanakkor befolyásolhatja még egy tényező: az Észak-atlanti-áramlat. Ez a tengeráramlat az atlanti meridionális futóáramlás (AMOC) részét képezi, amely mintegy szalagszerűen körbefutja az egész Atlanti-óceánt, akár egy globális futószalag, mely keringteti egymás között a melegebb és hidegebb tengervizeket, ezáltal meleg vizet szállít Európa partjai felé (a hideget pedig délre). Ennek köszönhetően pedig jóval melegebb klímánk van, mint amúgy a földrajzi elhelyezkedésünk révén lenne. Szemléltetésképpen: Róma nagyjából Chicago-val, Szófia körülbelül Torontóval van azonos szélességi körön, mégis sokkal kellemesebb a klímánk.
Aki látta a Holnapután című filmet (aki pedig nem látta, annak ajánlom, hogy nézze meg), az emlékszik, hogy milyen természeti csapások történtek benne. Az ember környezetszennyező tevékenysége révén fokozta a globális felmelegedést. A sarki jégsapkák így egyre több édesvizet juttattak az óceánokba, ami a sóháztartás felborulása révén az északi félteke éghajlatát is meghatározó Golf-áramlatot is leállította. A végeredménye mindennek egy új jégkorszak lett.
És hogy lehet-e esélyünk egy újabb jégkorszakra, ha leáll a Golf-áramlat? Mekkorák lehetnek ezek a hidegbetörések, ha gyengül a légörvény? Erre a meteorológusok nem tudnak pontos válaszokat adni. Akkor sem, ha azzal fenyegetik őket, hogy elbocsátják őket az állásukból, mint az „augusztusi tűzijáték ellen elkövetett szabotázsuk” miatt. Akkora lehűlésre nem kell számítani, mint a Holnapután című katasztrófafilmben, de a hirtelen bekövetkező, fogcsikorgató, mínusz 30-40 fokos hidegbetörésekre viszont minden bizonnyal. Mint amilyen például 2021 februárjában Amerikában is történt, amikor is milliók maradtak áram és a befagyott csővezetékek miatt víz nélkül.
Az AMOC és a polar vortex tehát egymással összefüggő rendszerek a Földön, amelyek szétesése komoly veszéllyel fenyeget. Legfőképpen az észak-európai országok vannak kitéve ennek, ahova akár 10-15 fokos átlaghőmérséklet-csökkenést is előrevetítenek, mintegy mini-jégkorszakot hozva a térségbe. A tengerek 30-40 km-es sávban befagyhatnak, a folyókról nem is beszélve. A mínusz 20-25 fokos telek megszokottá válhatnak. Fontos azonban leszögezni, hogy az esemény a világ minden szegletére hatással lesz, csak eltérő mértékben és jelleggel. Nemcsak szélsőségesen hideg időjárásra számíthatunk, a hőhullámok, aszályok, heves esőzések, viharok ugyanúgy a listán szerepelnek, csak éppen nyáron. Nyáron a hőmérséklet szintén gyakran kúszhat 40 fok fölé, és a csapadék eloszlását illetően is szélsőségekre számíthatunk. A kontinentális hatás a Kárpát-medencében valószínűleg fokozódni fog, a klímánk hasonló lehet majd, mint Belső-Ázsiában, a Góbi-sivatagban, vagy Kis Ázsia belső, száraz részein. Nagyobb folyóink jó eséllyel nem fognak kiszáradni, de vízjárásuk szélsőségessé válik. (Szemléltetésképpen, az utóbbi nyarakon többször is át lehetett gázolni a Tiszán. Ugyanakkor a Dunán is szokatlan volt például a tavaly őszi áradás.)
A tudósók szerint az 1950-es évek óta mintegy 15 százalékkal csökkent az AMOC sebessége, ami az előrejelzések alapján az évszázad végéig mintegy 25-95 százalékra gyengülhet tovább. Egyes éghajlati modellek szerint azonban ez akár már az idén is bekövetkezhet. Tény mindemellett az is, hogy ez a lassulási folyamat nem egy pontszerű esemény lesz, hanem egy folyamat. És ez már napjainkban is javában tart… Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire törékeny, sérülékeny rendszerekről van szó. Azt pedig gondolom, mondani sem kell, ha ezek bekövetkeznek, az drámaian rajzolná át akár az energiaigényünket, akár a mezőgazdaságot, a tenger vízszintjét vagy a halászatot. A folyamatot egy dominó-effektushoz lehet a legjobban hasonlítani. Ha a rendszer egy eleme elborul, az húzza magával a többit is.
A régiek megfigyelései igen gyakran beváltak, emiatt alakultak ki a mondások is. De hogy Mátyás mit fog csinálni, ha az emberi tevékenység ilyen mértékben megváltoztatja a Föld áramlási rendszereit és éghajlatát, azt csak találgatni lehet.
