Eddig is tudtuk, hogy Trump nem szeret tárgyalni, egyeztetni, egyezkedni; százmilliókat érintő kérdésekben sem veszi figyelembe mások másfajta véleményét; nem teketóriázik, hanem dönt. Ő, egyszemélyben. Hiszen ő szuverén. Ő a Szuverén. (A francia souverain szó eredeti jelentése: felség, uralkodó, főhatalom.) Szuverén az a személy, aki abszolút független, aki minden kérdésben maga határoz, és a döntéseibe nem szólhat bele senki; mert úgymond ő tudja az igazságot, és ő ismeri az egyedüli helyes utat. (Idehaza mindenkinek nagyon ismerős lehet ez a fajta országvezetési stílus.)
Mégis, fájdalmas pofonként ért sokakat, hogy első – nyilván legsürgősebbnek tekintett – intézkedéseivel kiléptette az USA-t a WHO-ból és a párizsi klímaegyezményből. Döntésével azt üzeni, hogy nincs szüksége globális szintű együttműködésre. Meg különben is, a WHO „oltáspárti” ellenség, majd ő a WHO nélkül – sőt ellenében – oldja meg az USA vírusbajait. A klímaprobléma pedig nem érdekli. Ő a behemót, benzinfaló amerikai autók híve, s őt mint szuverén személyt csak ne korlátozzák mindenféle „klímahisztis” zöldek.
Ezzel a két kiléptetéssel egyébként kiállította a bizonyítványt arról, hogy ön- és közveszélyes. (Mondhatjuk úgy is, hogy „egyén- és emberiség-veszélyes”.) Hiszen az még valamennyire magánügy, hogy ő személy szerint nem hisz sem a védőoltásokban, sem a klímaváltozásban; az viszont már betonsúlyos probléma, hogy ezekkel a kilépésekkel globálisan veszélyezteti az emberiséget.
Nem mellékes, hogy pont két olyan témában üzent hadat a tudománynak, amely nemcsak lokális, hanem planetáris problémákat is okozhat. De Trumpot nem érdekli, hogy a világ más tájain, más országokban, más kontinenseken mi történik; nem érdekli, hogy mit mondanak a tudósok. Ez pedig elképesztő – lényegében már a butaság szintjét jelentő – rövidlátás, egyszempontúság.
A Covid-19 figyelmeztető példája volt annak, hogy az a mindent átszövő utazás és szállítás, ami mai életünket, mai gazdaságunkat jellemzi, igencsak kedvez a kórokozók terjedésének és ezzel együtt a világméretű járványok (pandémiák) kialakulásának. Egy repülőn ülő utassal szinte órák alatt eljuthat a Föld túlsó oldalára – pl. Afrikából Amerikába – egy olyan vírus, amellyel az ott élők az előző évszázadokban soha sem találkoztak, ezért a mai lakosság immunrendszere sem nyújt ellene még részleges védettséget sem. Számítanunk kell tehát arra, hogy a fentiek miatt a jövőben gyakoribbak lesznek a világméretű járványok, mint eddig voltak. S az is lehet, hogy a pandémiák a jövőben nagyobb gondokat fognak okozni, mint napjainkban.
Ma már minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy az emberiség teljesen (talán túlzottan) belakta a Földet, több mint 8 milliárd ember - jelképesen szólva - tömörült össze. És ráadásul az egyéneknek, csoportoknak óriási mértékben kitágult a hatás-körzetük. Egyre több olyan probléma van az életünkben, amely „nem ismeri a határokat”, ezért csakis együttműködéssel tudjuk azokat megelőzni és/vagy megoldani. Mind több olyan tényező határozza meg az életünket, amely – ha nem is egyforma mértékben, de – a Föld összes lakosát érinti. Vagyis, akár szeretjük, akár nem, egyre kevésbé lehetünk függetlenek egymástól.
Meg kell tanulnunk (jobban) együtt élni, együttműködni, együtt gondolkodni. A jövő sokkal inkább az „együtt”-ről fog szólni, mint a „külön”-ről. S ez az egyénekre, településekre, régiókra, országokra és kontinensekre egyaránt igaz. Lehet szidni – esetenként joggal – az EU-t mint képződményt, ahogy pl. az USA-ban Kalifornia vagy Michigan is lehet alkalmanként elégedetlen a szövetségi törvényhozással, de a jövő akkor is a szintézisé és nem az elkülönülésé.
Ez végképp így van a globális felmelegedéssel, amit klímaváltozásként tapasztalunk meg. Vannak ugyan makacs klímaszkeptikusok (Trump is ilyen), akik butaságnak vagy céltudatos hazudozásnak gondolják a globális felmelegedést – vagy legalábbis az ember szerepét abban –, de a tudományos világban már nincs vita arról, hogy csökkentenünk kell a szén-dioxid kibocsátásunkat, mivel ez a gáz egyértelműen szerepet játszik az üvegházhatás fokozódásában.
A párizsi klímaegyezmény célokat tűzött ki a szén-dioxid kibocsátás csökkentésének menetrendjére és a globális átlaghőmérséklet emelkedésének olyan mérséklésére, hogy az maximum 2 Celsius fokkal – pontosabb számolás alapján 1,5 Celsiusszal – haladja meg az iparosítás előtti átlaghőmérsékletet. A modellszámítások szerint ugyanis ilyen mértékű melegedésnek még viszonylag pontosan tudjuk előrejelezni a következményeit, de ha ennél nagyobb a melegedés, arról a helyzetről nincsenek ismereteink: akkor még hozzávetőleg sem tudjuk „megjósolni”, hogy milyen folyamatok indulnak be. Vagyis fogalmunk sincs, hogy akkor mi történik a földi élővilággal.
Nem amerikai magánügy tehát a WHO-ból és a párizsi klímaegyezményből való dacos kilépés, hanem Trump elnök mindannyiunkat érintő lépése. Ha a világ vezető állama megtagadja az együttműködést a világ egészségét (a pandémiáktól is) védő WHO-val, valamint az ember számára is élhető Föld megvédéséért küzdőkkel, az potenciális tömeggyilkosság.
A szerző nyugalmazott főiskolai tanár.