Kilenc évtizeddel ezelőtt egy vilnoi (mai Vilnius) kutatóintézet munkatársai szerették volna megismerni, mit gondolnak ifjú zsidó kortársaik jelenről és jövőről, mi most felekezeti hovatartozás nélkül vagyunk kíváncsiak fiatalok történeteire. A Jiddis udományos Intézet (YIVO) az 1930-as években életrajzi pályázatot hirdetett, mi élet.történet. címmel hirdetjük meg pályázatunkat. Az akkori dokumentumokat a Papírbrigád tagjainak kellett menteniük, mi a XXI.század Közép-Európájában alappal bízhatunk benne: soha többé nem fordul úgy a történelem, hogy írásokat kelljen elrejteni a hatalom elől. A cél azonban csaknem száz év múltával sem különbözik: megismerni az utánunk jövő generáció álmait és félelmeit, sikereit és kudarcait, kérdéseit és válaszait.
Ihletadó képregény
A Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány 16-22 éves fiatalok számára hirdet pályázatot a Budapesti Goethe Intézet, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány, Polgár András, Olti Ferenc és Szakonyi Péter partneri együttműködésében. Május 2-ig várjuk a 18-30 ezer karakteres szövegeket a www.elettortenet.com weboldalon. A győztes egymillió, a második hétszázötvenezer, a harmadik ötszázezer, a negyedik és ötödik helyezett százötvenezer forintot nyer.
Ahogy hangsúlyozzuk, nemcsak zsidó fiatalok írásait várjuk, kiemeljük azt is: nem irodalmi alkotásokra számítunk. Ezúttal nem szépirodalmi műveket szeretnénk olvasni, hanem őszinte sorokat arról, hogy milyen akadályokkal és kihívásokkal szembesülnek az életútjuk elején álló fiatalok a mindennapjaikban, milyen belső vagy külső konfliktusok határozzák meg életüket, és hogyan birkóznak meg ezekkel és kíváncsiak vagyunk – a ma egyre divatosabb kifejezéssel élve - a kapunyitási pánikra. Hisszük, hogy mindez mások számára is tanulság lehet, az írások sora pedig képet adhat a 2025-ben élő 16-22 év közötti fiatalok életéről. Mindemellett valljuk, hogy a gyakran felszínesnek tartott és megrótt mai fiatalok éppoly aktívak, mint felnőtt eleik, éppúgy tudnak és akarnak elmélyült szövegeket írni, mint szüleik és nagyszüleik, és a sokak számára idegen technológiai fejlődés nem akadálya, sokkal inkább segítője a gondolatnak.
Horváth Patrícia színházi rendező Franciaországban zajló kulturális eseményekről rendszeresen tudósítja a Népszava olvasóit. Álmodozó alkotó, akinek egy párizsi könyvesboltban kezébe akadt egy amerikai képregény, Ken Krimstein: When I grow up (Amikor felnövök), franciául Vivre. A benne megjelent vilniusi történet annyira megragadta, hogy fejébe vette: a harmincas évekhez hasonlóan nekünk is meg kell ismernünk a jelen fiataljainak történeteit, amelyekből majd színpadi művet készít.
Az ötletet sok-sok beszélgetés, a sok-sok beszélgetést partnerkeresés követte. Az Esterházy Magyarország Alapítvány, a Budapesti Goethe Intézet, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány és három magánszemély: Olti Ferenc, Polgár András és Szakonyi Péter látott fantáziát az idén magyarországi, de a közös remények szerint később nemzetközi pályázatban.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
Január 27-én az auschwitzi koncentrációs tábor szovjet csapatok által végrehajtott felszabadítására emlékezik a világ, az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával nyilvánította ezt a napot a holokauszt nemzetközi emléknapjává. Az élet.történet pályázat meghirdetése tisztelgés az elnémítottak, a holokauszt áldozatai előtt a 80. évforduló alkalmából.
Szabad gondolatok szabad zsűrije
A Freeszfe Egyesület a kikényszerített modellváltás, egyetemfoglalás, tüntetések, az egyetemi autonómia és a szabadság melletti kiállás után, majd a nemzetközi segítséggel szervezett diplomamentéssel párhuzamosan alakult az egykori Színház- és Filmművészeti Egyetemről távozó oktatókkal és diákokkal 2021-ben. Az egyesület képzéseinek egyike az írásképzés, melynek oktatói közül Németh Gábor író és Szőcs Petra filmrendező, költő, illetve Upor László, dramaturg a Freeszfe vezetője vállalta a – reményeink szerint – rengeteg írásmű olvasását és értékelését.
Ahogy Németh Gábor, a lapunknak adott interjújában fogalmaz a remélt írásokkal kapcsolatban: „A történelem jelen idejéről van szó, vagyis pont arról, ami ki szokott szorulni a történelemtudományból és a történelemkönyvekből. Hogy milyenek a hétköznapjai az éppen zajló történelemnek. Azok a pillanatok, amik sokszor sokkal többet mondanak, mint egy hosszú tanulmány."
