Ebben az írásban azt próbálom bizonyítani, hogy a gazdasági növekedés ütemének Nagy Márton által beígért felkorbácsolása bármelyik formájában káros. Legyen szó akár mesterségesen élénkített keresleti tényezőkről (nominális jövedelmek emelése, a hosszútávú megtakarítások azonnali felhasználására való ösztönzés), akár a kínálati tényezők versenypiaci folyamatokat megzavaró, közhatalmi eszközökkel történő megteremtéséről (pl. alacsony képzettségűek kikényszerített közmunkája, a munkakeresési idő további rövidítése). Ezek hasonló eredményekhez vezetnek, mint a Kornai János Erőltetett vagy harmonikus növekedés című könyvében leírt voluntarizmus, avagy a kínai nagy ugrás (1958-1960) politikája.
A MAGYAR FELEMELKEDÉS ÜTEME. Többen (például Mihályi Péter) alaposan elemezték, hogy Magyarország – a rendelkezésre álló hosszú idősoros tanulmányok alapján - az elmúlt 150 évben átlagosan évi 1,5-1,6 százalékos növekedési ütem mellett volt képes közeledni a fejlettebb országokhoz. Ez az ütem nem drámaian alacsony, hiszen alig marad el az USA vagy Németország „évesített” átlagos növekedésétől (1,8, illetve 2 százalék).
Magyarország ezzel az átlagos haladási sebességgel - bár nem érte utol Ausztriát vagy Németországot - jelentősen mérsékelte hátrányát. Az egy főre jutó (vásárlóerőparitáson számított) GDP 1920-ben az osztráknak mindössze 35-40 százaléka, a németnek 30 százaléka volt. Ez a relatív „lemaradás” sokat csökkent, mert ma már a magyarországi GDP az osztrák szint 56, a német 53 százaléka.
Az igazi nagy ugrás – furcsa módon - 1950 és 1989 között következett be, amikor elmaradott agrárországból ipari-agrár országgá váltunk. A hosszú ideig megfigyelt évi átlagos 1,6 százalékos növekedési ütemtől a 2000 és 2010 közötti időszak (Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai) tulajdonképpen alig tért el (2,1 százalék), pedig akkor volt magas ütemű (4-5 százalék/év; 2000-2006 között) időszak is, amit a 2008-as világpénzügyi válság alatti visszaesés 2,1 százalékra szorított le.
Hasonló az átlagos növekedés üteme 2010 óta, Orbán alatt is, mert 2010 és 2020 között ugyan az éves átlagos növekedés már 2,7 százalék volt, de 2020-at (a világjárványt) követően mindössze 6 százalék volt a növekedés öt év alatt. Így lett a teljes időszak átlagos éves üteme 2,2 százalék.
Összességében tehát a magyar gazdaság a „tempós cammogásra” képes.
TÖBB MÉZET A MADZAGRA? A magyar gazdaság növekedési üteme azokban az években vált „szárnyalóvá”, amikor vagy jelentős szerkezeti változás következett be (termelékenységi ugrás), vagy fenntarthatatlan mértékben (eladósodás árán) több jövedelmet használtunk fel (többletkeresletet generálva), mint amennyit megtermeltünk. Ez utóbbi jelenség közismert a „legvidámabb barakk” kádári időszakából, vagy az „évelő” kétéves költségvetés idejéből (2001 és 2002 évek), majd a „száznapos programmal” folytatódó osztogatás korszakából, de legutóbb az Orbán újraválasztása céljából helikopterről kiszórt 2000 milliárd forint is ezzel a hatással bírt.
Jelen helyzetünkben senkit ne tévesszen meg a gazdaságpolitikai miniszter vagy a maffiavezér miniszterelnök magasabb gazdasági növekedési ütemet ígérő, „több mézet a madzagra” tartalmú gazdasági semlegességi programja. Ennek nem a növekedési ütem növelése, hanem a választói voksok adófizetői pénzen történő megvétele a célja,
a biztos következménye pedig az eladósodás növekedése lesz. Eddig sohasem eredményezett tartósan gyorsabb gazdasági növekedést a „több méz”, csak gyorsuló ütemű eladósodást, mert a termelékenység (az egy órai munka alatt előállított termékmennyiség) ettől sohasem nőtt.
GYATRA TERMELÉKENYSÉG. Fogadjuk el, hogy a maffiaállammá szervezett önkényuralom megszilárdulásának 14 éve alatt a reál GDP növekedése közel 40 százalékos volt. Ezt a növekedést jelentős részben a foglalkoztatás erőteljes bővülése - az 1945 és 1975 között már kipróbált, ún. extenzív növekedési modell újraalkalmazása – alapozta meg, hiszen a 2010-es 3,926 millió főről 2024-re 4,7 millió főre nőtt a foglalkoztatottak száma. Erre a közel 20 százalékos foglalkoztatotti létszámnövekedésre jutó 40 százalékos mértékű kibocsátásnövekedés az egész 14 éves időszakra 17 százalékos termelékenységnövekedést eredményezett. Évente átlagosan alig több mint 1,1 százalékos ütemet látunk, ami messze elmarad a szlovák, a cseh, a román vagy a lett és a litván termelékenység évi 3-4 százalékos emelkedésétől.
Hiába erőlteti a „több mézet a madzagra” jelszó jegyében a növekedés meglódulását a voluntarizmusra mindig hajlamos maffiavezér és legújabb balkeze, ha a termelékenység nem fejlődik, és a hadra fogható embertömeg már elfogyott. Ebből bizony akkor sem lesz fenntartható és lendületes növekedés, ha duplájára növelik a beruházásra szánt pénzt.
MITŐL JAVULHAT? A termelékenység emelkedésére egyfelől a technológiai fejlődés, másfelől az emberi tőkébe eszközölt beruházás hat. A magasabb hatékonyságú kibocsátást eredményező technológia ugyanakkor a tömegtermelés révén egységnyi idő alatt többletkibocsátást, a fejlettebb technológia működtetése pedig az iskolázottság és a gyakorlottság növekedését kívánja meg. Bár a vizsgált 14 éves időszakban a megtermelt jövedelemből az állóeszközberuházásra fordított arány - a beruházások utolsó két évben történt zuhanásszerű (10 százalékot meghaladó) mérséklődése ellenére - jelentősen nőtt, ám ez sokkal inkább az állami beton- és téglafelhasználást jelentő beruházások túlárazásának az eredménye, mintsem a technológiai fejlődésé.
Az iskolázottság javulása megállt (ld. PISA tesztek), amit részben az oktatási kiadások visszaesése is magyaráz. Ami azonban a legfontosabb, hogy ebben a periódusban külföldre távozott közel 700 ezer gyakorlott munkavállaló, így hiába nőtt a foglalkoztatottság, azok száma nem szaporodott, akik egyre nagyobb hatékonysággal és egyre kisebb hibaszázalékkal dolgoznának. Márpedig a termelékenység javulása az ismétlődéstől és tömegtermelés elterjedésétől várható.
A szakadék alig lett kisebb a multik magyarországi leányvállalatai és a hazai tulajdonú kis és közepes cégek termelékenysége között. Emellett hiányzik a termelékenység emelkedését ösztönző és kikényszerítő piaci verseny. Ehhez tulajdon- és jogbiztonság, továbbá átlátható és betartott szabályok is kellenek. Ezek hiányában nem áramlik át a tőke és a munkaerő a magasabb hatékonyságú, profitábilisabb vállalatokhoz.
KÜZDJ AZ ÁRDRÁGÍTÓK ELLEN! Nem új felfedezés, hogy összefüggés áll fenn a termelékenység és az áremelkedés között. A termelékeny vállalatok alacsonyabb költségekkel termelnek, hiszen az egy termékegységre jutó költségeik alacsonyabbak, emellett pedig rugalmasan tudnak alkalmazkodni a kereslethez. Ám akik kevésbé versenyképesek, ott az egy termékre jutó költségek magasabbak, szinte kizárólag áremelkedéssel tudnak válaszolni a kereslet növekedésére.
A statisztikákból azt is kiolvashatjuk, hogy az alacsonyabb termelékenységnövekedést mutató ágazatokban (építőipar és szolgáltatások) jelentősebb volt az árszint emelkedése, míg a magasabb termelékenységjavulást elérőkben (feldolgozóipar, infokommunikáció, öntözéses-gépesített mezőgazdaság) mérsékelt maradt az árindexek változása. Nem véletlen az sem, hogy a termelékenyebb vállalatok nagyobb arányban exportálnak, ugyanis jobban helyt állnak a nemzetközi versenyben. Értékesítési áraik nem a maffiaállam despotáinak kénye-kedvétől, hanem a globális versenytől függenek, mert alacsonyabb költségszint, folyamatos innováció, fejlettebb technológia, folyamatos továbbképzés jellemzi őket.
A magyar önkényuralom maffiaállama mesterséges monopóliumokat épít a haverjainak, ahol sem innováció, sem termelékenységemelkedés nincs, ezért fennmaradásuk az adófizetők markecolásának és a maffiafőnökök által engedélyezett magasabb áraknak köszönhető. Ha gyorsabb növekedést szeretnénk, akkor ehhez gyorsabb termelékenységemelkedést kell elérni, amihez verseny és a maffiaállam monopolistáinak megdöntése kell. Persze ehhez a demagógiában és a letűnt kommunista önkényuralmi megoldásokban sem szűkölködő gazdaságpolitikai (kis) és Nagy okosoknak nem fűlik a foga.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
