Péntek reggel a miniszterelnök rádióbeszédéből megtudtuk: nem jutottunk még a feladatok végére, „van még dolog”. Maradéktalanul egyetértek. Hamarjában fel is tudnék pár tucat teendőt sorolni. Hogy mást ne mondjak, a gazdasági repülőrajtban kicsit be kellene húzni a féket, mert már a fél országnak felfordult a gyomra. Igaz, így legalább valamit érezni a hatásból, ha még mást nem is nagyon.
Ám kiderült, hogy kormányunk feje nem egészen erre gondolt. Szerinte mindenekelőtt egy alaptörvény-módosításra van szükség. Tényleg, már pár hete nem volt, úgyhogy nekem is hiányzott. Azt kell beleírni, amit Trump is akar az övékbe: „Két nem van, az ember vagy férfi, vagy nő.”
Nagyszerű, hiánypótló gondolat, én is támogatom. Már régen motoszkált bennem, hogy ez irányban eddig tett alkotmányos lépéseink nem elegendők. A nemzet csak félkarú óriás, ha csupán annyit mondunk ki: „Az apa férfi, az anya nő.” Azokról is rendelkezni kell, akik nincsenek szülői státuszban, mert mi van, ha közülük nem tudja valaki, fiú vagy lány? Esetleg azt sem, hogy e kettőből választhat, slussz, más nincs az étlapon. Még a végén kukoricának képzeli magát, és maga akarja beporozni magát. Aztán annyi a kívánatos népszaporulatnak! A helyzet ilyetén tisztázása után viszont ennek fellendülése várható.
Ha már úgyis hozzá kell nyúlni az Alaptörvényhez, volna egy másik módosítási javaslatom is. Ez ugyan a fentieknél kevésbé fontos problémát orvosol – ezt onnan gondolom, hogy Rákosrendező botrányáról, a terület fölötti döntési jognak az Egyesült Arab Emírségeknek való átjátszásáról a miniszterelnök egy árva szót sem szólt. Miként egy arab közmondás tanítja (tetszik látni, milyen fejlődőképes vagyok!): „Ha a száj csukva, nem repül bele légy.”
Mégis úgy látom, érdemes kicsit kiegyenesíteni ezt az ügyet is. Különben lemaradunk a felhőkarcolóról, mert a főváros kekeckedik, elővásárlási jogról beszél – nem tudom, mire van olyan nagyra, kiderült, hogy a Habony–Garancsi-érdekeltségeknek is van, véletlenül pár nappal az arab szerződés előtt szerezték meg. És a sajtó szerint szintén véletlenül ugyanaz az ügyvédi iroda intézte nekik, akik az állam és az Emírségek közti megállapodást bonyolították. Most majd a bíróságnak kell eldöntenie, a nemzetközi egyezmény felülírhatja a magyar törvényeket elővásárlási jogostul, mindenestül. Mert hogy a törvénybe foglalt egyezményben a szuverén magyar állam átengedte a terület vevőjének kijelölését az Emírségeknek. (Utána kell néznem, nem tett-e ilyesmit a Veres Pálné utcával meg a házunkkal is, ezek után sosem lehet tudni.)
Csakhogy egy bírósági ügy pár évig is elhúzódhat. Ne adj’ isten, közben elmehet az arabok kedve. Én főleg azt sajnálnám, hogy nem lenne Budapesten Trump-torony, már úgy beleéltem magam, amióta olvasom, hogy Szerbiához hasonlóan Trump veje is beszállna az építkezésbe. (Ld. az idevonatkozó másik arab közmondást: „A kétfülű kosarat ketten kell, hogy vigyék.” Valamint: „Minden szakállnak megvan a maga fésűje.”)
Árpád vezér és a többiek hátterében, a Hősök tere fölé magasodva ott láthatnánk Trump tornyát! Mi ez, ha nem a világbéke, népeink megbonthatatlan és örök barátsága?! Mert mostantól mi is ott vagyunk a főáramban, Orbán is megmondta. Az egész Rákosrendező, Trump-tornyostul vagy anélkül, maga a főáram. Sőt, jelenleg a fő árunk (bocsánat az idétlen szójátékért), amit a miniszterelnök világhatalmi törekvéseiért fizetünk. Mondhatni, az első részlet, most ez a divat, az arabok is részletekben fizetik az amúgy is bagóért elvesztegetett terület vételárát.
Sokaknak fájna, ha az egész nagyívű terv meghiúsulna. Nekem persze eszembe sem jut, hogy az üzletben némi kenőpénz vagy egyéb személyes ígéret is szerepet játszott (rossz az, aki rosszra gondol), de vannak, akik képesek ezt is feltételezni. Ezek a rosszhiszeműek azt is mondják, az egész projektben szinte minden büdös. („Ó, teve, melyik végtagod egyenes?! – kérdezi megint csak egy arab bölcsesség.) Milyen rossz is volna az esetleges személyes baráti ajándékokat visszaadni! Vagy ha része a pénzmozgásnak az is, hogy a miniszterelnök ún. kötélbarátjának és hű tanácsadójának frissen jogot szerzett érdekeltsége is kiharapja a maga részét a nagy vállalkozásból, milyen nehéz volna azt visszagombolyítani!
Na, ezért javaslok sürgős Alaptörvény-módosítást. Mi sem egyszerűbb ennél: csatlakozzunk nyolcadik emírségként az eddig hét ilyen alakulatból álló Egyesült Arab Emírségekhez. Mindjárt nem jelentenének gondot az üzlet akadályát képező hazai jogszabályok! Kussoltatni lehetne a szuverenitást számonkérő hápogókat is.
Megjegyzem, az egyesülés számos más előnnyel is bír. Gondoljanak csak bele: nem volna ez a hajcihő a négyévenkénti választásokkal, a küszködés a sok izgága párttal.
Az Egyesült Arab Emírségekben sokkal praktikusabban oldják meg az ügyeket. A pártok már rég be vannak tiltva. Nem az állampolgárok döntenek arról, ki kormányozzon: a hét emír összeül, és kiválasztja maguk közül az államfőt és a kormányfőt.
És mivel lakosságszám és terület szerint a mi magyar emírségünk volna a legnagyobb, tudok valakit, akinek komoly esélye volna e posztokra.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.