Jubileumi körutat indított ötven éve, 1975. január 18-án a Led Zeppelin – a tizedik amerikai turnéját kezdte meg. A nyitány színhelye a minnesotai Bloomington volt, azután Chicago, Richfield (Ohio állam), Indianapolis, Greensboro (Észak-Karolina), Detroit, Pittsburgh, New York, Uniondale (New York), Montreal, Philadelphia, Landover (Maryland), St. Louis, Houston, Baton Rouge (Louisiana), Fort Worth (Texas), Dallas, San Diego, Long Beach, Seattle, Vancouver, végül Inglewood (Kalifornia) következett.
„A világ legjobb zenekara” 22 helyszínen 35 koncertet adott.
A minősítés pedig egy korabeli új-zélandi szavazás eredménye. Az ankéton a Led Zeppelin nyolc első helyezést ért el; minden kategóriában, amelyben jelölték, nyert. A John Bonham, John Paul Jones, Jimmy Page, Robert Plant összetételű bandát már a Rolling Stonesnál is nagyobb rockattrakciónak tartották, és még itthon is azt írták az együttesről: „Az év zenekara tagadhatatlanul. Aktívan visszatért a koncertpódiumokra, kettős lemezt jelentetett meg, a Physical Graffitit, s ez az album vezeti mind az angol, mind az amerikai LP-listát, ráadásul – mindenféle nemzetközi sorrend szerint – Robert Plant az első számú férfi énekes, míg Jimmy Page a legjobb gitáros.”
A legjobbaknak gyűrődniük kellett volna Amerikában, mert Page-nek az utazás előtt eltört a gyűrűs ujja, Plant elkapta az influenzát, Bonhamet pedig gyomorproblémák gyötörték. De az eleinte lázas Plant a körút finisében azt nyilatkozta a Rolling Stone magazinnak: „Ez a legsikeresebb turnénk, végig nagyon jól éreztem magam. Az egész egy villanásnak tűnt.”
Az újabb hódítás nyomán a Led Zeppelin az ősszel visszatért volna Amerikába, ám Plant és felesége 1975 augusztusában súlyos autóbalesetet szenvedett Görögországban, Rodosz szigetén. (Maureen asszonynak vérátömlesztéssel mentették meg az életét.)
A zenekar első két őszi fellépésére már mind a 110 ezer jegy elkelt a kaliforniai Oaklandben, de a koncertek elmaradtak, ahogyan Los Angelesben, Kansas Cityben, Louisville-ben (Kentucky), New Orleans-ban, Tempe-ben (Arizona), Denverben és Atlantában is.
Amúgy a Led Zeppelin döntötte meg a Beatles látogatottsági csúcsát a tengerentúlon, amikor – 1973. május 5-én – a floridai Tampában 56 800 nézőt vonzott. Majd 1977. április 30-án a teljesen fedett stadionban, a Pontiac Silverdome-ban 76 229-en tomboltak az LZ „fülsiketítő” számaira. A Stern című német magazin korabeli krónikása így fogalmazott: „A légcsavaros repülőgép a startkor kisebb zajt csap, mint a Led Zeppelin egy koncerten.”
Az együttes 1976 márciusában megjelent új albumára, a Presence-re egymillió előrendelés érkezett. A lemez az Egyesült Királyságban igazolta a várakozást: „Egyöntetű a vélemény – állt a brit kritikák egyikében –, hogy a Presence nemcsak a Led Zeppelin eddigi legjobb munkája, hanem az év nagy zenei meglepetése.”
Nem kis büszkeséggel teszem hozzá, hogy amikor Svájcban (is) a Presence vezette az albumlistát Carlos Santana Amigosa előtt, a harmadik helyen a Timerobber (Időrabló) állt az Omegától.
De nem mindenkit nyűgözött le a Zeppelin Jelenléte. Azt is olvasni lehetett akkoriban: „A lemez csak nagy nehezen kaphatna elégséges osztályzatot. Még az sem változtat a helyzeten, hogy ugyanazokra a zenei elemekre épül, amelyek népszerűvé tették a zenekart. Éppen az a baj, hogy a Led Zeppelin ezúttal csak ismétli régebbi önmagát. Ám a megszokott heavy stílusú gitárjáték és a hangsúlyozott ritmikai fordulatok elvesztették elemi erejüket. Úgy tűnik, Page, Plant, Jones és Bonham elérkezett arra a pontra, amikor a változás elkerülhetetlen.”
Nem lehetett ezt tapasztalni a mozikban (sem), hiszen az 1976 októberében New Yorkban bemutatott The Song Remains the Same (A dal ugyanaz marad) című koncertfilmre tódultak az emberek, a bevétel egy év alatt tízmillió dollár volt.
A hatástól még a Ludas Matyi című szatirikus hetilap szerzője sem szabadult. A maga stílusában azt írta: „Az utóbbi években nagy keletje volt nálunk a menő nyugati bandák trikóinak: Bee Gees, Monkees, Led Zeppelin... Ez némileg egyoldalú képet ad zenei érdeklődésünkről. Majd tökéletesen helyrebillenti a mérleget néhány fiatalosan könnyed feliratom, például a »Jó vagy nálam, Wolfgang Amadeus Mozart!«”
