„Annak ellenére, hogy voltak kisebb sikerek, az igazán fontos kérdésekben az LMP kudarcot vallott. Még azt sem sikerült elmagyaráznia, hogy mi a zöldpolitika lényege. Mostanra az LMP halványzöld árnyalata is elkopott. És ez nagy baj!” Így látja Schmuck Erzsébet, aki öt év után társelnökként hagyta mögött a pártot a múlt évben. Jávor Benedek LMP-alapítóként 2012 után a Párbeszédben folytatta, EP-képviselő volt, Budapest brüsszeli képviseletét vezeti, és Etterbeek kerület zöldpárti listáján szerepelt 2024-ben. Szerinte a Fidesz másfél évtized alatt kikoptatta a zöld közbeszédet a politikából, és a Tisza Párt sem igazán ígéretes ebből a szempontból.
Jávor Benedek: A probléma megoldása helyett a tagadása felé mozog a globális és az európai politika
– Úgy tűnik, hogy a magyarországi zöldpolitika, amely nagy reményekkel indult neki a közéletnek 2010-ben, egyelőre nem fog meghatározó szerepet játszani a politika formálásában. Ez nekem szomorú, de azt gondolom, hogy az ország számára is – válaszolta kérdésünkre Jávor Benedek, a Párbeszéd – A Zöldek Pártja volt elnökségi tagja, aki jelenleg Budapest brüsszeli képviseletét vezeti, korábban az LMP-ben politizált, 2014 és 2019 között az Együtt-PM EP-képviselője volt. – Ennek az eredménye az lesz, hogy Magyarország elmulasztja a klímaváltozásra való felkészülést, a fenntartható, zölden versenyképes gazdaság kiépítésének a feladatait. Máshol Európában ugyan van egy apálya a zöldpolitikának, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen kiszáradt volna a medre. Bízom abban, hogy a klímaváltozás hatásainak az erősödésével a választók és a döntéshozók számára egy ponton elkezd világossá válni, hogy nem lehet nem cselekedni. Máskülönben egy klímaösszeomlás fogja „megoldani” a problémáinkat. Mindannyiunk és a gyerekeink érdekében is szeretném, ha ezt el tudnánk kerülni. E pillanatban inkább a klímaváltozás és az ökológiai válság problémáját elutasító, tagadó vagy annak a súlyosságát megkérdőjelező pozíciók erősebbek, vagyis a probléma megoldása helyett a tagadása felé mozog a globális és az európai politika. Ettől egy fikarcnyival sem leszünk előrébb, sőt: amíg tagadjuk a problémát, addig elmulasztjuk a cselekvést. Demokráciában nem tehetünk mást, minthogy elfogadjuk a többség döntését, hogy később egy sokkal súlyosabb és nehezebben kezelhető problémával szeretnének megküzdeni, mint ahogy ezt most megtehetnék azokkal a javaslatokkal, amelyeket a zöldek megfogalmaznak.
Halványul a zöld a politikai palettán– Az LMP - Zöldek, és a Párbeszéd - A Zöldek Pártja sem nézhet derűlátóan a következő választás elé. Hogy értékeli a magyarországi zöldpolitika másfél évtizedes eredményeit és esélyeit?
– Nyilvánvaló, hogy Magyarországon szakpolitikai vita és döntéshozatal tizenöt éve nem folyik, a Fidesz-kabinet deklaráltan politikai kormányzást folytat. Az érdemi szakpolitikai vita a társadalommal, ellenzékkel, szakértőkkel, érdek-képviseleti szervezetekkel gyakorlatilag másfél évtizede hiányzik a magyar közéletből. Ez nem csak azértbaj, mert eltűntek a viták , de azzal együtt a zöld értékek és érdekek képviselete is. Leépült a zöld intézményrendszer, a kormány felszámolta a környezetvédelmi hatóságot, nincs környezetvédelmi minisztérium, nincs zöld érdekérvényesítés a kormányban. Eljutottunk oda, hogy ez szemmel láthatóan már nemcsak a kormánynak nem hiányzik, de az ellenzék domináns szervezetének sem igazán. Számomra a legfájdalmasabb nem csak az, hogy szervezetileg eltűnik a sokféleség, hanem hogy amíg korábban több párt együttműködve próbált fellépni a Fidesszel szemben, addig legalább az esélye megvolt annak, hogy a zöld szempontokat meg lehessen jeleníteni. Jelenleg nem látom, hogy a Tisza, amely néppártként fogalmazza meg magát, mit gondol a környezeti, ökológiai, klímaváltozással és fenntarthatósággal kapcsolatos kérdésekről. Ez a téma nincs a Tisza monitorán. Ez aggasztó, mert az ellenzék legerősebb pártjaként nem gyakorol nyomást a kormányra – vagy akár egyet is ért vele –, másrészt nem tűnik ígéretesnek egy esetleges 2026-os kormányváltás után a környezeti érdekérvényesítés szempontjából. Gyakorlatilag megszűnt a környezeti közbeszéd a magyar politikában. Egy-egy téma olykor felszínre tör, de annak is inkább a politikai töltete határozza meg, hogy egy konfliktus mekkora sajtóvisszhangot vagy pártpolitikai figyelmet kap. Az akkumulátorgyárakról sokat beszéltünk tavaly, de az a diskurzus is megszűnt.
– Európában a német kormánykoalíció szakadása és az osztrák mérsékelt jobboldal kormányalakítási kudarca sem kedvező a zöldeknek. Háttérbe szorulnak-e a zöld szempontok, amikor a szélsőjobboldal riasztó megerősödése a legfőbb veszélyforrás?
– Tapasztalható egy hullámvölgy a zöld pártok, de akár a zöld témák tekintetében is. De az európai jelenségeket nem lehet összehasonlítani azzal, ami Magyarországon folyik. Az EP-ben is visszaszorultak a Zöldek, de azért ugyanakkora frakciójuk van, mint 2014 és 2019 között volt. Nem az van, hogy összeomlott a zöld érdekképviselet, hanem 2019-2024 között volt egy kiugróan erős zöld pártcsalád az EP-ben. A kormányválság valóban kicsit megtépázta a német zöldeket, de még mindig 13 százalékon állnak, és ezzel fajsúlyos középpárt Németországban. A katasztrófakommunikációt elkerülném, mert ugyan nincsenek könnyű helyzetben, de ez messze van attól, hogy a német zöldpolitika végét vizionálhatnánk. A szociáldemokraták és a liberálisok sokkal rosszabbul jöttek ki a kormányzásból. Ausztriában a zöldek nem állnak túl jól mondjuk 2019-hez képest, de olyan rosszul sem, az elmúlt egy-két évben stabil maradt a támogatottságuk 8-10 % körül. A koalíciós tárgyalások sem miattuk hiúsultak meg, mert a liberálisok szálltak ki az egyeztetésekből, a zöldek a választástól kezdve ellenzéki pozícióra rendezkedtek be. Általános politikai válság, átfogó politikai zűrzavar van Ausztriában, aminek eredményeként várhatóan szélsőjobboldali koalíció kerül hatalomra. Európa más országaiban is szenvedtek el népszerűségvesztést a zöldek, de középpártként a legtöbb helyen ott vannak. Ezzel együtt igaz, hogy a négy-öt évvel ezelőttihez képest kisebb a társadalmi érdeklődés és figyelem a klímaváltozás, a fenntarthatóság, a zöld ügyek iránt. A szélsőjobboldali erők, amelyek sokszor kifejezetten a zöld törekvésekkel szemben definiálják magukat, egyre növekvő támogatást tudhatnak maguk mögött. Ezt a már meglévő környezeti szabályok, uniós direktívák és célkitűzések aláásására igyekeznek kihasználni. Azt, hogy ez milyen mértékben tud megvalósulni a következő években, nehéz megmondani. Az európai zöld megállapodás, a Green Deal erős nyomás alatt van, és sajnos nemcsak a szélsőjobb, hanem a jobbközép Európai Néppárt is egyre inkább a környezeti szabályok fellazításával próbál népszerűségre szert tenni. Az európai színtéren, bár voltak látványos csetepaték, köztük a természet-helyreállítási törvény körüli viták, eddig alapjaiban nem kezdték ki a Green Dealt. A következő években fog kiderülni, hogy az új EB, az új EP, és a választások nyomán változó új Európai Tanács milyen egyensúlyban tudnak megállapodni. Alapvető visszalépés egyelőre nincs, de újabb ambiciózus jogszabály-alkotásra aligha lehet számítani.
– Az európai versenyképesség hajszolása nem ígér sok jót a zöldpolitika számára.
– Amikor mindent alárendelnek a versenyképességnek, és azt egyfajta árversenyként fogják föl, ahol a környezeti károkat és a munkajogi, emberi jogi, szociális kiadásokat is csupán a termelés költségeibe épülő tehernek tekintik, akkor ez szolgálhat érvként az uniós környezeti szabályozás aláásására. Azonban az európai versenyképességi jelentés sokkal szélesebben definiálta e fogalmat, és nem csupán a termelési költségek leszorításaként közelítette meg. Eszerint olyan versenyképes gazdaságot kell építeni, amely képes a klímaváltozás nyomása alatt is fenntarthatóan, a környezeti korlátokkal szembenézve működni, és a földrajzi és a szociális kohéziót is a tágan értelmezett versenyképesség fontos összetevőjének tekinti. És nem az van, hogy pár év alatt elégetünk minden erőforrást, aztán „utánunk az özönvíz!” A puding próbája viszont az evés: meglátjuk, hogy a szűken értelmezett ökonómiai, pénzügyi költségeket néző versenyképességet helyezik-e az előtérbe, vagy a Drahgi- és a Letta-jelentések által felvázolt, szélesebb értelmű versenyképesség lesz az alapja az unió programjának. Az európai modell lényege is az egyébként, hogy a társadalmi kohézió és a környezeti fenntarthatóság szempont a gazdaság tervezésében. Bízom benne, hogy ezt megőrzi az európai döntéshozatal.
– A „klímatagadó” Donald Trump ambiciózusabb elnöki újrázása sem jó hír, mire számíthatunk az adminisztrációjától?
– Számítani lehet az USA kihátrálására a Párizsi egyezményből, és a nemzetközi klímamegállapodásokból, aminek kedvezőtlen hatása lesz más szereplőkre is, akik eddig is csak ímmel-ámmal vettek részt ezekben. Az eddigi Trump-nyilatkozatok már most olyan konfliktusokat generálnak, amelyek azonnali tűzoltást igényelnek, és ezek Európára különösen nagy terheket fognak róni. Eközben kevesebb figyelem, pénz, energia marad másra, így a klímaváltozással vagy az ökológiai válsággal összefüggő feladatokra. Amíg az USA megválasztott elnöke Grönland katonai megszállásával fenyegeti az EU egyik tagállamát, az elég jól jelzi, hogy nem a kibocsátáscsökkentési célok emelése körüli viták lesznek a legparázsabb konfliktusok a következő években.
Schmuck Erzsébet: A válságok összefüggnek az ökológiai válság mélyülésével, de ezt a politika nem akarja tudomásul venni
Schmuck Erzsébet, 2014-től 2022-ig az LMP parlamenti képviselője, 2019–2024 között kilépéséig társelnöke volt. A közgazdász, környezetvédelmi aktivista nagyon vegyes érzelmekkel tekint vissza a magyar zöldpolitika elmúlt másfél évtizedére.
– Hittem abban, hogy az LMP-ből igazi zöld párt lesz. Olyan párt, amelynek a vezetői és tagjai értik a mai világunk kihívásait, tisztában vannak az ökológiai válság okaival, összefüggéseivel és meg tudják fogalmazni a legfontosabb feladatokat, és képviselni, érvényesíteni tudják azokat a döntéshozatalban, mindannyiunk érdekében. Annak ellenére, hogy voltak kisebb sikerek, az igazán fontos kérdésekben az LMP kudarcot vallott. Még azt sem sikerült elmagyaráznia, hogy mi a zöldpolitika lényege. Mostanra az LMP halvány zöld árnyalata is elkopott. És ez nagy baj Gondoljunk csak a klímaváltozás drasztikus hatásaira, amiért nagyon drága árat fogunk fizetni. Már most is fizetünk, csak nem vagyunk tisztában vele. Most jelentek meg a legfrissebb adatok, melyek szerint meghaladtuk a 1,5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedést az ipari forradalom előtti időszakhoz képest, pedig az az alatt maradás biztosíthatta volna az élhető jövőt, azt, hogy az emberi civilizáció ne kerüljön veszélybe. Magyarországon is jól láthatóak az éghajlatváltozás negatív következményei, az özönvízszerű esőzésekre, vagy ennek ellentétére az aszályra, a növekvő vízhiányra, az Alföld elsivatagosodására. És ne feledkezzünk el a termőtalajaink pusztulásáról, a zöldfelületeink drasztikus csökkenéséről, erdeink állapotának romlásáról sem. Semmi érdemi nem történik az éghajlatváltozás megfékezése érekében. A politika teljesen vakká vált.
– Mit gondol: a válságok mennyire szorították háttérbe a néhány éve még nagy társadalmi mozgalmakat életre hívó ökopolitikai törekvéseket?
– Nagyon. De ebben az az abszurd, hogy a válságok igazi okai összefüggnek az ökológiai válság mélyülésével, de ezt a politika nem akarja tudomásul venni, az emberek környezeti ismeretei pedig nagyon hiányosak. Úgy látom, hogy a környezeti katasztrófák fogják kikényszeríteni a cselekvést és az ökológiai problémákhoz való hozzáállás megváltozását a nem túl távoli jövőben.
– Milyen jövőt lát a hazai zöldpártok előtt, amikor a populista, korrupt kormány kihívója oly furcsa módon rengette meg a magyar politikát?
– Kicsi az esélye, hogy 2026-ra a politika kijózanodjon, belássa, hogy melyek az életünket igazán fenyegető veszélyek és kihívások, és mik az igazán fontos kérdések. A magyar politikát látva 2026 nem sok jót ígér egy zöld párt számára. De persze addig még sok minden történhet.
