A Bartók csendje című tárlat váratlan fordulattal arra a látszólagos ellentmondásra épül, hogy míg Bartók zenéjét sokan ma is disszonánsnak, „barbárnak” tartják, a komponista maga rendkívüli módon vágyott a némaságra, az alkotáshoz szükséges nyugalomra. Szerzeményeit nem külső, mindinkább belső, zárt mikrokozmoszából szemlélhetjük.
Pasarét csendes kis Csalán utcájában álló villa 1932 és 1940 között adott otthont a Bartók családnak. Az épület, amely az 1981-es Bartók-centenárium óta múzeumként és koncerthelyszínként működik, különleges jelentőséggel bír a magyar zenekultúra történetében: falai között olyan kiemelkedő művek születtek, mint a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, a Kontrasztok, a 2. Hegedűverseny és megannyi más. Igaztalan lett volna a festői fényekben úszó lépcsőn felsétálva, az egykori előszoba, nappali és Pásztory Ditta gyakorló szobájának egybenyitásával nem teret biztosítani a szerzemények megszólaltatására. Az Emlékház közel száz főt befogadó kamaratermében évi sok tucat koncertnek ad otthont, mely hangversenyeken a ház urának tiszteletére csendül fel a Tíz könnyű zongoradarabja vagy a Három burleszk, de akár Mozart Varázsfuvolájának Ein Mädchen oder Weibchen áriája is.
Az új tárlat földszinttől a második emeletig körbeöleli a kamaraterme. Egyik központi célkitűzése, hogy érzékeltesse: Bartók személyében olyan alkotót kapott a világ, aki egyetemes jelentőségű életművet hozott létre, miközben megőrizte és újrakontextualizálta a közép-európai népzenei hagyományokat. Tudatosan szakít a zeneszerző alakját övező sztereotípiákkal, mint “nyugatos modernista” vagy “a népzene megszállottja”. Árnyaltabb Bartók-képet közvetítve mutatja be életének és munkásságának különböző aspektusait, rekonstruálva közben azt a sajátos alkotói környezetet, amelyben ő dolgozott.
Az otthonos atmoszférát a körösfői népi fafaragó, Péntek „Gyugyi” György díszes bútorai teremtik meg, amelyek között interaktív táblákra, izgalmas és végtelen felületekre idézett dokumentumokból megtudhatjuk: a művész nem csak a társadalmi közérzetre, de a környezeti zajokra is rendkívül érzékeny volt. Dolgozószobájának ajtaját és ablakait hangszigeteltette, sőt füldugót is használt, hogy megteremtse az alkotáshoz szükséges nyugalmat. A korabeli visszaemlékezések szerint még így is hallott mindent, ami kívülről „belehangzott” a zenébe.
A kiállítás különös figyelmet szentel Bartók zenei inspirációinak és azoknak a hatásoknak, amelyek művészi fejlődését alakították. Részletgazdag bemutatást – vagy akár beavatást – kapunk arról, hogy míg a népzenével való találkozás meghatározó szerepet játszott stílusának kialakulásában, a zongoraművész igen behatóan tanulmányozta a zenetörténet nagyjainak munkásságát is. A dokumentumok szép, katonás rendben tárják fel azokat a zenei hatásokat, amelyek az ifjú Bartókot érték, Beethoventől Brahmson át egészen Debussyig és Stravinskyig.
Felfedezhetünk olyan gyöngyszemeket, mint a Bartók Wagner művészetéhez fűződő viszonyában megbúvó romantikus szálat: Zeneakadémiai évei alatt lelkesen tanulmányozta a mester műveit, Geyer Stefi iránt táplált szerelem idején így különösen intenzíven élte át a „trisztáni” életérzést. A híres Trisztán-akkord tehát nem véletlenül játszott megkülönböztetett szerepet az ebben az időszakban született kompozícióiban.
Nagy fordulatok, meglepő párhuzamok és finomhangolt kölcsönhatások sorjáznak Bartók és más zeneszerzők között: Beethoven például nem csupán előadóművészként rezonált vele – Bartók hangversenyein saját műveit leszámítva Beethovent játszott legtöbbször –, hanem kompozíciós szempontból is meghatározta. Közben a magyar virtuóz és Claude Debussy művészi kapcsolatában az általános alkotói megújulás üdítő szellemét ismerhetjük meg. A francia zeneszerző egyedi harmóniavilága, színes és expresszív hangzásvilága, valamint a folyamatosságot elmosó zenei időkezelése mind új lendülettel töltötte meg munkáját. Sztravinszkij, aki – Kodály mellett – minden más kortársánál fontosabb volt Bartók számára, pedig egyszerre volt inspiráló szónikus forrás, a modernitás és rafinéria példaképe, ugyanakkor művészi vetélytárs is.
A II. kerületi villában Bartók népzenekutató munkásságával is új szemszögből ismerkedhetünk meg. A 1906 nyarán kezdődő rendszeres népdalgyűjtésének anatómiáját élményszerű anyagokon át követhetjük végig, amelyek bemutatják, hogyan ismerte fel a komponista a különböző népek zenéjének állandó cseréjét, kereszteződését és visszakereszteződését, amely évszázadok óta formálta a régió zenei kultúráját. Láthatjuk a kezdettől fogva használt fonográfot, ami végigkísérte a kiemelkedően tudományos jelentőségű gyűjtőútjain és elmerülhetünk komplex folklorisztikai szemléletében is, amelynek mintegy tízezer lejegyzett dallam, a magyarsággal szomszédos, együtt élő népek zenéjének tanulmányai és az összehasonlító népzenekutatás módszertana lett a gyümölcse.
A koncepcióban figyelemre méltó, ahogyan Bartók teljes lényének különböző aspektusait harmonikusan integrálja. Az összetett személyiséget rétegeiben, színeiben, és szólamaiban szétszálazva, mégis kereken állít emléket neki. A Csalán ucai villa falai között ma is érezhető az a kivételes atmoszféra, amelyet kreativitása, megalkuvást nem ismerő erkölcsi tartása, páratlan életműve és tiszta lelkülettel megélt XX. századi alkotópályája hagyott örökül. Aktívan ápolja annak a komponistának az emlékét, aki végrendeletében megtiltotta, hogy Magyarországon utcát vagy teret nevezzenek el róla mindaddig, amíg az országban Hitler vagy Mussolini nevét viselő közterület létezik és igyekszik valódi párbeszédet kezdeményezni a kiállítás, ahol “Bartók a házigazda".
Farkas Zoltán kurátori munkája (Bajzáth Judit közreműködésével) érzékeny egyensúlyt teremt a tudományos alaposság és a közérthetőség között. Az installáció kialakításában sikerült – a bár nem túl nagy térben – olyan élményt teremteni, amely közérthető magyarul vagy angolul (hiszen Bartók életműve nem csupán a magyar, hanem az egyetemes kultúra része), amely némán és dallamokban is zenél, és gondosan szerkesztett értelmezései a tündéri kertkapun kilépve is tovább visszhangoznak a látogatóban.
Infó: Bartók csendje. Bartók Emlékház. Budapest, II. Csalán u. 29.
