„Elvették mindenünket a nyomorultak, kiszipolyoztak minket... És mit adtak nekünk mindezért cserébe?” A Brian élete elhíresült jelenetében kérdezi ezt Reg, a Júdea Népe Front vezére a furcsa ellenállás tagjaitól egy titkos gyűlésen. A brit Monty Python csoport tűpontos fekete humorral ábrázolja a Római Birodalom helytartói ellen szervezkedő ellenzék felismerését, miszerint a csatornától, a gyógyászattól, az oktatástól, a bortól, a közrendtől, a népfürdőktől, az öntözéstől, az utaktól és a vízvezeték-hálózattól eltekintve a világon semmit adtak nekik a rómaiak. Reg érvrendszere romokban, amikor valaki még megemlíti a békét. Az is a birodalomnak köszönhető.
A Brian-parafrázis (avagy a Nagy Terry Jones-sejtés) lenyűgöző példája azóta (1979) is a heveny demagógiának és a tények szikár mérlegelésének. A tudomány ugyanakkor felfigyelt már az ellentettjére is, amikor a negatív konnotációhoz kapcsolódik ékes, ámde sekély (semmibe támaszkodó) érvelés. Vö.: mit adtak nekünk az oroszok? (Gázni, gázni, i gázni.)
***
Egy nemesrempehollósi csalitosban tartott szupertitkos lakossági fórumot 2024. május 1-jén Orbán Viktor miniszterelnök. Az erről szóló videófelvételeket egy orosz hacker-kém páros szerezte meg a Külgazdasági és Külügyminisztérium büféjéből. Egy kormánytisztviselő felejtette ott őket a félig megevett islere mellett. A Bem téri tárcához ki-bejáró orosz hekker-kémek véletlenül fogták hozzá a novicsokos csomagjukhoz a vincsesztert. Egyikük akkor fordította a felvételeket az Orbán-kormány ellen, amikor az utolsó családtagja, és annak utolsó bejáratott csirkefar-hát-dílere is kiesett az ablakon Naberezsnije Cselniben. A videófelvételek tanúsága szerint az uniós parlamenti választások finisében kampányoló miniszterelnök a legkevésbé sem a magyar csatlakozás húszéves évfordulóját akarta megünnepelni a Vas vármegyei susnyásban. Igazából szívből gyűlölte az Uniót, amiért az szégyenpadra ülteti Magyarországot. Ezt szokta mondani: Magyarországot bünteti az Unió, miközben az EU-nak esze ágában sincs egy országot büntetni az autokráciába hajló kormánya túlkapásai, vagy egyenesen unortodox gender-, migráció- és békeügyi szuverenitásvédelmi politikája miatt. (A magyar kormány szuverenitás-fogalma tankönyvi eufemizmus: valójában csak a politikai közösségük maffiaszerű hálózatát, és a hatalmukat, vagyonukat védik.) A válogatott kormánypárti közönség már szétszéledt, amikor a kormányfő a harci hokedliról igyekezett alászállni éppen. Egy kormányfüggetlen újságíró botlott bele, amikor a várakozás órái után szeretett volna könnyíteni magán. Nemesrempehollós rekettyése legendásan sűrű volt.
– Miniszterelnök úr!
– Erőt, egészséget, tisztelt hölgyem és uraim! Leereszkednék. Nincs magánál egy pofás sámli véletlenül?
– Már hogyne volna! Ahogy kérdéseim is vannak.
– És a kérdések segítenek ismét érinteni a magyar anyaföldet?
– Nem kizárt, hogy leszáll a földre tőlük.
– Vágjunk bele! Nem szobrozhatok idefenn örökre.
– Ön szerint mi a hozadéka a húsz éves magyar EU-tagságnak?
– Tavares, a zöld pulcsis holland zöldmuff, meg a Delbos-Corfield. És most meg ez a Tineke Strik. Még jó, hogy nőügyekkel nem foglalkozom (tisztelet Ruinak). Ezeknek a bürokratáknak az a szórakozásuk, hogy a magyarokat mószerolják.
– Nem a kormányt inkább? És nem mószerolják, hanem az uniós alapértékeket kérik számon. Nem a magyarok likvidálták a plurális demokrácia intézményeit?
– Ugyan, kérem! Ennek a fél-ázsiai népnek nem demokráciára van szüksége, hanem kereszténységre és megélhetésre. Vagyis ránk.
– Akár bele is írhatnák az alaptörvénybe, hogy a magyar miniszterelnököt rendszerint Orbán Viktornak hívják, és a kormányzó párt jószerével mindig a Fidesz, nem?
Búcsú a jogállamtól– Bevittük kormányülésre 2011-ben, de 51,9 százalékkal elvetettük. Inkább a szabályokat alakítjuk Mária Nagyasszonyunk kedvére. A magyarok velünk vannak.
– Az ország fele folyamatosan a pokolba kívánja, vagy legalábbis pihenőre küldené önöket úgy kétszáz évre.
– A számok nem hazudnak. A szavazatok erős feles többségével (apropó, nincs egy kis pálinkája?) kormányzunk kétharmaddal.
– És egy szekérderék erőforrással. Tavasszal az isten pénzét elégették propagandára, miközben az ellenzék nem mehetett be a közmédiába. Ez is erős, nem?
– Az ellenzékről minden fontosat megtudhattak a nézők. Háborúpárti mind, magyar katonákat küldenének a kelet-ukrán frontra számolatlanul. Ez veszélyes! És szabadidejükben beengednék az óvodáinkba a transz aktivistákat és a terrorista migránsokat. Mondanom sem kell, ez is veszélyes!
– Hajaj. De vissza az Unióhoz! A magyarok 82 százaléka szavazta meg a tagságot 2003-ban, és minden Brüsszel-ellenes kormánypropaganda ellenére még ma is 73 százalék azok aránya, akik szerint pozitív a tagság egyenlege. Matematikai tény: a fideszesek jelentős része sem akarja megállítani Brüsszelt. Ez beszédes!
– Ugyan már! Az idő nekünk dolgozik.
– Vagy Lőrincnek? Amúgy Kövér László ma már nem szavazna az Unióra. Még a soros elnökség idején sem tűzte ki az EU-zászlót az Országházra. Ön hogyan voksolna ma?
– Milyen kérdés ez már! 2030-ig több hasznunk van belőle. És a haszon kulcs.
– Mit gondol a 2004–24-es szaldóról?
– Álkérdés megint. Hovatovább fake news.
– Magyarország az európai uniós támogatások egyik legnagyobb haszonélvezője. A GDP mintegy 20 százalékkal magasabb, mint amennyi EU-tagság nélkül lenne az Európai Bizottság magyarországi képviselete szerint.
– Pfff! Az Eb az egy európai labdarúgó bajnokság. Nem ismerek másikat, ha jó napom van.
– Az országba naponta átlagosan több mint 3 milliárd forinttal több uniós pénz érkezett 2022-ig, mint amennyit Magyarország a közös büdzsébe befizetett.
– Kótyomfitty! Elvették mindenünket a nyomorultak, kiszipolyoztak minket! És mit adtak nekünk mindezért cserébe?
– A raklap pénzen túl? A nettó befizetők között német, olasz, holland, francia, svéd, osztrák, dán, ír és finn polgárok finanszírozzák a magyar felzárkózást.
– Mert megérdemlem! És a hajam is milyen! Egyéb?
– A 2000-es nizzai csúcs alapjogi chartájára épülő 2007-es lisszaboni szerződés szerint az EU védi az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi és benne a kisebbségvédelmi jogok alapértékeit. A közös uniós értékek védelme a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség érdeke.
– Magát megszállták a szakállas bácsik? A diplomás kommunisták? Ember! Most jövök a fórumról! Ott normális kérdéseket kaptam.
– Részválasznak elfogadom. De vannak, akiknek fontos a szegények támogatása, az elesettek felkarolása.
– A magyar nemzeti középosztály erősödése lecsorog az ibrik (a csupor, a véndő – mikor mi) oldalán.
– Az önökkel nem rokonszenvező (vagyis nem a fehér heteró keresztény ligában focizó) kisebbségeket a kormányuk alaposan lenézi.
– Jó ember! Mégis ki szavazna ránk a konzervatív táborból, ha olyasmit adnánk a cigány testvéreinknek, teszem azt, amiért nem dolgoztak meg?
– Erről szólt a börtönbiznisz-kampányuk, miközben a kártérítéseknek fideszes jogász volt az egyik legnagyobb haszonélvezője, és ott vannak a nyögvenyelősen kifizetett gyöngyöspatai összegek.
– Éleslátás, bravó! És mégis ki szavazna ránk a táborunkból, ha a buzeránsok-deviánsok örökbefogadási jogait támogatnánk?
– Heveny homofóbia. Több gyermekellenes bűncselekmény szárad egyházi emberek lelkén. Ellenük miért nem indítanak kormányzati kommunikációs kampányt?
– Ön a lapja Hülye Kérdések Divíziójától jött?
– Szóval: Unió?
– Kiszipolyoztak minket. És mégis mit adtak nekünk cserébe?
– Az 1993-ban létrejött egységes piac alapján az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlását.
– A tőke szabad áramlásához értek valamelyest, de nem foglalkozom vele.
– Mintegy 17 millió uniós állampolgár él vagy dolgozik a származásától eltérő országban, és ebből óvatos becslések szerint is 600 ezer a magyar. A második legnagyobb magyar város London. Minden hatodik magyar gyerek külföldön születik.
– Jól eltanulja a dolgokat az uniós idegenek elől, és hazahozza a tudását. Remek terv!
– És hazautalja a GDP 3 százalékának megfelelő összeget...
– Mondom, hogy remek terv.
– A külföldön dolgozó, nagyobb részt ellenzéki szavazók több száz kilométert utaznak és esőben-szélben állnak órákat, hogy szavazzanak, a határon túliak pedig a meleg szobából levélben is szavazhatnak.
– Nemzettestvéreink fontosak a számunkra.
– És a 94 százalékos fideszes szavazatarányuk sem jelentéktelen.
– Micsoda véletlen! És magának mit adott az Unió, ha szabad kérdeznem?
– Kádár után jobbat vártam kétségtelenül. Amikor 1984-ben Mosóczi Pista néptáncpróbájáról hazafelé tartottam késő este egy izzasztó kalotaszegi után, zsigulis fakabátok méregettek. Disszidensnek készültem, de kitört a szabadság, ma bármikor táncolhatnék, ha bírnék. 1989-ben a Füredi II-es hadtestparancsnokságon a politikai osztály felső vezetése, a tábornok fölötti emeleten zizegve figyelte egy kis színestévén az élőben adott parlamenti felszólalásokat, arra várván, hova deportálja őket a harmadik köztársaság első demokratikus kormánya. Azóta Koszovóban NATO-bázison is járhattam. 1993-ban Antall médiaháborújában kék szalaggal ágáltam a 129 kirúgott rádiós miatt. Mára önök szégyenbe rontották az összes közmédiát. 2004-ben Brüsszelben a csodás Tony Lakatost hallgattam, és a Grand-Place-ról nyíló kis utcában a Havanna klub kubai élőzenéje után bukfenceztem, Fakír barátom uniós pulcsiban kérte, ne tegyem. Az Unió reményt adott, hogy szabad, emberséges, elfogadó világban élhetek, ami Dublintól Koppenhágán át Brüsszelig mindig lenyűgözött, erre a magyar szabadság egykori élharcosaként ön kipcsak illiberális maszlaggal pucsít Putyinnak.
– És ez fáj?
– Csak ha nevetek...
