Az országot vezető politikusok mind becsmérlőbb, kioktatóbb, dölyfösebb hangnemben folytatják az Európai Unió intézményeinek és vezetőinek kritizálását. A kormány és megmondó emberei mantraszerűen ismételgetik, hogy egy rossz irányba haladó, a keresztény értékeket nélkülöző, nemzetünk önállóságát korlátozó, fejlődését gátló közösség tagjai vagyunk, a semlegesség és Kelet felé kell elmozdulnunk. Ez a narratíva már és a konfliktusok mélyítését vetíti előre, ami a 2026-os parlamenti választásig bizonyára kitart.
Látványosan csökkenő színvonalú és szélsőségesedő közéletünk újabb elemeként a következő másfél év a Trump-csodavárás jegyében fog telni. A kormányzat hurráoptimista kommunikációja azt sugallja, hogy Trump Orbán Viktorral való barátsága elősegítheti Magyarország EU-n belüli érdekérvényesítését, „reformtörekvéseit” és az autokratikus irányzatok nemzetközi terjesztését. Hátszéllel számolnak, de helyesen-e?
Trump „America First” politikája az amerikai érdekek kíméletlen érvényesítésére, a meggyengült dominancia visszaállítására, a vetélytársak meggyengítésére épül. Céljai megvalósításához Trump minden eszközt meg fog ragadni, így Orbánt sem fogja kímélni: fel és ki fogja használni az EU-val szemben keletkező konfliktusaiban is. Vagyis az orosz és kínai “harapófogó” mellé az amerikai is csatlakozik. Ráadásul, a soron következő lengyel és dán EU-elnökség alatt az EU-n belüli szembenállás Orbán politizálásával az újdonsült patrióta EP-frakció támogatása ellenére is bizonyára erősödni fog. Mindez újabb kényszerítő és egyben ösztönző erőként hat majd, hogy Orbán távolodjon az EU-tól. A folyamat a Fidesz Európai Néppártból történt kiválására emlékeztet.
Orbán és hívei azonban tévednek, amikor azt gondolják, hogy a Trump-elnökségnek sikerül az amerikai nemzetet az autokrácia irányába tolnia. Bár az univerzális emberi jogok nemzeti érvényesítésének és a demokrácia exportálásának kudarcai arra engednek következtetni, hogy a “bennszülött” értékrend a társadalmi tudat döntő eleme marad, az észak-amerikai kontinensen a “bennszülött” értékrend a liberális demokrácián alapul. Megváltoztatásához nem csupán a fékek és ellensúlyok rendszerét, hanem a lakossági “géneket” is módosítani kellene, ami egy elnökség alatt aligha következik be.
Nemzetünk 1990-ben szabad választással, majd NATO- és EU-csatlakozásunkkal - mindkettőről népszavazás döntött - kifejezte elköteleződését a nyugati orientáció és a liberális demokrácia mellett. Az elmúlt másfél évtized kormányzati politikája azonban, hivatkozva a kétharmados választási győzelmekre, ettől mindinkább eltér, ami zűrzavart okoz az értékrendben és a fejekben, illetve kérdőjeleket ébreszt nyugati szövetségeseinkben. Nemzeti érdek, hogy mielőbb tiszta képet kapjunk és mutassunk a nemzet valódi akaratáról!
Ez csak népszavazás útján lehetséges. Ennek keretében a nemzet választ adna, hogy harmincöt év elteltével is a Nyugat értékrendjéhez és értékközösségéhez akar-e tartozni, vagy pedig követi az Orbán-kormányzatot a Kelet felé vezető úton. Leegyszerűsítve: akarunk-e tagjai maradni az EU-nak és a NATO-nak?
Ebben a kérdésben ugyanis a parlamenti választások félrevezetőek, mert az országgyűlés összetételében többséget képviselő egyéni jelöltekről a lakosság elsődlegesen nem értékalapon, hanem pragmatikusan, a helyi érdekeket és függőségi viszonyokat figyelembevéve dönt.
Ha a népszavazáson a többség a nyugati orientáció folytatása mellett voksol, akkor a kormánynak fordulatot kell végrehajtania a nyugati szövetségesekhez és a pluralista társadalomhoz fűződő konfliktusos viszonyában és retorikájában, vagy pedig le kell mondania. Ha azonban a többség elutasítja a nyugati szövetséget és értékrendet, a nemzet tisztessége és hitelessége azt kívánja meg, hogy a kormány mielőbb tárgyalja le kilépésünk feltételeit a nyugati szövetségi rendszerből. A megegyezés vélhetően könnyebb és gyorsabb lenne, mint Nagy-Britannia esetében, amely kilépésekor az EU GDP kb. 15 százalékát adta, nettó befizető volt, az egyik legmagasabb GDP-vel és legfejlettebb kutatói és innovációs bázissal rendelkezett. Magyarország az EU GDP kb. 1,7 százalékát adja, nettó kedvezményezett, GDP-je az egyik legalacsonyabb.
Vegytiszta állapot azonban az esetleges népszavazást követően sem teremtődik. Mindkét esetben elengedhetetlen lesz az ellentétek kezelése, tehát a tolerancia és megértés, az el- és befogadás képességének kiépítése alapvető feladat marad. Enélkül nincs sem nemzeti egység, sem békesség.
De ne szaladjunk előre! Még a 2026-os parlamenti választásokat megelőzően szavazzon a nép!
A szerző nyugalmazott diplomata.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
