A Közlekedési Múzeumnak nem volt rá pénze, így a MÁV karbantartási keretéből fizettette ki Lázár János minisztériuma a néhai kormányzó, Horthy Miklós vasúti kocsijának restaurálását, méghozzá a személyszállító vasúti flotta karbantartási keretéből, miközben a MÁV-nál a gyakran lerohadó közforgalmú járművek életben tartására is alig jut pénz – írja a hvg.hu.
A portál emlékeztet, hogy a konyha-étkezőkocsit szinte a semmiből építették újjá, mahagóni falburkolattal és francia selyemkárpittal borították, a számla végösszege 200 millió forint lehetett.
A cikk szerint ráadásul a 200 milliós felújítás nem is a vasúttársaság döntése volt, „az ukáz magasabb helyről, az Építési és Közlekedési Minisztériumtól érkezett. A minisztériumot pedig a Horthyval büszkén szimpatizáló Lázár János vezeti, aki a kormányzót újratemetésének tavalyi, 30. évfordulóján »igaz magyar hazafinak« és »kivételes államfőnek« nevezte.”
Horthy egykori Turán-szerelvényéből összesen két kocsi maradt meg, a 12-es mellett a 9-es pályaszámú, ami a konyhával felszerelt étkezőkocsi volt. Ez utóbbit újíttatta fel most a MÁV a jármű kalandos hazakerülése után. A minisztérium azt írta, hogy a tárcának „nemcsak az építészet, az épített környezet, de a közlekedés területén is fontos feladata az értékvédelem”.
Az egész érvelésből nekem az utóbbi mondat tetszik a leginkább. Csak azt sajnálom, hogy a Lázár János-féle tárcának nem volt korábban ereje és befolyása, hogy az „igaz magyar hazafi” és „kivételes államfő” örökségéből kiemelje a leghivatottabbakat, és akkor a virágzó magyar műemlékvédelem dicsőségére talán a Magyar Rádió is kapna valami emléksarkot, ahol legalább gondolni lehet az 1956-os forradalomra. De ne legyünk telhetetlenek, hiszen látjuk, a magasabb helyről érkezett ukáz, az Építési és Közlekedési Minisztériumtól érkezett cél világos, „nemcsak az építészet, az épített környezet, de a közlekedés területén is fontos feladat az értékvédelem”.
Lássuk be, ócska ember az, aki ilyenkor képtelen a sárból fejét felemelni, s holmi váltókat meg vasúti síneket, elaggott kupékat emleget.
Ne várjuk el az ilyentől, hogy fantáziája messzebb szárnyaljon a Don vidéke felett. Főként, hogy mi már ezért a néhány méltatlankodó sorért is szégyelljük magunkat.
Hanem azt jó volna tudni, mi jár majd az utókor békés atyafijainak a fejében a Turán-kocsik láttán. Ismereteik nem lesznek tőlük gazdagabbak a múltról. Csak egyben bízhatunk, hogy nem tudnak majd ellenállni a rájuk törő hányingernek. S bár ez legkevésbé sem történelmi kategória, szemléletesen kifejezi majd véleményüket a minket ma beburkoló világról. Amelynek legfőbb gondja pont a Turán-kocsik rendbehozatala. Gyanítom azonban, hogy sokkal többről van itt szó, mint holmi vagonok restaurálása. Egy korszak restaurálásáról, pontosabban újraélesztéséről. A magyar jobboldal arra készül, hogy életet leheljen a múltba. Még pontosabban, a múlt modernizált formájába. Ez sem csekélyebb feladat, mint egy Horthy-vagon felújítása.