Nem csoda, ha a magyar sajtó megirigyelte. Elég volt a pitiáner belpolitikai pletykavadászatból, a szánalmas választási manőverekbe süppedéstől! Tárjunk fel világpolitikai jelentőségű híreket! Most Szíriára figyelnek mindenhol. A rendszer összeomlott, minden forrongásban, teljes a bizonytalanság, milyen következményei, hatásai lesznek a fordulatnak.
Annyit viszont tudni, hogy a diktátor vezető, Bassár el-Aszad elmenekült az országból. Na mármost! Ha a magyar miniszterelnök szeret nagyban játszani, amibe lehet, örömmel üti bele az orrát, szívesen érintkezik diktátorokkal, előfordult, hogy menedéket is adott valamelyiküknek. Miért nem lehetséges akkor, hogy ez az Aszad esetleg ide menekült? A gépével együtt röpköd egy hír, hogy erre vette az irányt, valami kép is előkerül, gyerünk, nincs idő késlekedni, dobjuk be a szenzációt.
Tiszta iszlamista
Az újságírók, a demokratikus szelleműek azonban (kicsit kivéreztetve, kicsit megleckéztetve) nem mindig olyan ügyesek, mint a politikusok. Amikor kiderül, téves hírt közöltek, nem találják az utat, hogyan lehetne ezt kimagyarázni, a felelősséget másra, mondjuk Soros Györgyre kenni. Nem is keresik. Belátják inkább, hogy nagyot hibáztak, és azonnal cáfolatot tesznek közzé. Csak hát késő. Mert addigra már a legerősebb ellenzéki vezető felépítette vádjait a hír köré. És talán iszlamista terrorista csoportok is komolyan vették, akkor pedig merényletekre is készülni kell. Így aztán tökéletesen érthető, ha az Alkotmányvédelmi Hivatal nemzetbiztonsági vizsgálatot indít a szerkesztőség és a hírt felhasználó politikus háza táján. Ki kell derülnie, kinek állt érdekében a hamis hír gyártása és napirenden tartása.
Más kérdés, hogy itt aztán véget is ér az elvszerűség. A vizsgálat eredményét ugyanis nem kell megvárni a határozott véleményformáláshoz. Legalábbis a kormánymédiának.
A köztévé híradójában Rotyis Bálinttól, a Nézőpont Intézet elemzőjétől ilyen mondatokat hallunk: „Magyar Péter gyakorlatilag amióta belépett a politika színpadára, hadilábon áll a tényekkel. Megállás nélkül hazudik. Már önmagában az, hogy egy másik arcot próbál a nagyközönség előtt mutatni, mint ami ő valójában, arra utal, hogy a hazudozás, a becsapás Magyar Péternek a mindennapi elfoglaltsága (...) egyáltalán nem egy őszinte ember. (…) Úgy tűnik, hogy Magyar Péter nagyon sok hamis és veszélyes állítást szabadon közzétehet, és képviselhet még akkor is, ha bebizonyosodik annak az ellenkezője.” Majd a politikus munkatársai következnek: „Ezek a személyek valójában vagy elképzelhetően nem is Magyar Péterhez hűek elsősorban, többük múltjából kiderült, hogy különböző Soros-szervezeteknél dolgoztak korábban, tehát elképzelhető minden további nélkül, hogy ezek küldött emberek.”
A valódi nemzetbiztonsági kockázatot tehát nem az iszlamista terroristák jelentik, hanem Magyar Péter, a kormánypárt egyre erősödő kihívója. Hiszen mi lesz a nemzettel, ha ez az ember a pártjával hatalomra kerül? Nem lehet tovább várni, megérett a karaktergyilkosságra. Amihez általában sokkal keményebb hazugságok kellenek, mint az álhírek. Hiszen végül is mi egy álhír? Hamis tényállítás. Röpdös önmagában, felpiszkálja az érdeklődést, beéri annyival, hogy beszélnek róla egy ideig, majd szépen földre hull. Vagy kipukkasztják egy világos cáfolattal. A karaktergyilkossághoz több kell. Ez már egy komolyabb rendszere a hazugságnak. Hamis és igaz elemek agyafúrt összekapcsolása, megbízható motivációs hálókkal, lélektani értelmezési mélységgel, melyekből egyértelműen rajzolódik ki egy erkölcsi szörny plasztikus alakja. Igazi műalkotás. A konkrét személyre vonatkoztatva hazug, de maga a típus hiteles. Nem könnyű felépíteni, cáfolni még nehezebb. Hit kérdése, elfogadjuk-e, vagy sem. Pragmatikus, de hihetetlenül aljas eszköz a politikai küzdelemben. A kirakatpereknek sem egyszerűen az volt a célja, hogy egy konkrét hamis vádat (egy álhírt) rábizonyítsanak a vádlottra, majd bírói ítélettel likvidálják. A karaktergyilkosság talán még fontosabb mozgatójuk. Kimutatni, hogy aki kapcsolatba került valamilyen ellenségesnek tartott politikai erővel, az nem csupán bűnös, hanem hitvány féreg. Akit az emlékezetből is ki kell törölni. Soha nem létezetté taposni.
Karaktergyilkolászás
Amikor a jelenlegi kormánypárt azt hirdeti, politikai ellenfelei idegen hatalmak ügynökei, az egyáltalán nem vicces dolog. Nem szabad hozzászokni, poénkodva legyinteni rá. Ez kőkemény karaktergyilkosság. Mintha egy vírus kerülne az áldozatokba, amely szép lassan elkezdi bomlasztani, rohasztani őket. Ha nem találják időben az ellenszert, büdösekké válnak, elfordulnak tőlük. Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéddel elkövetett egy végzetes politikai hibát, ezen túl azt lehet talán sejteni róla, ha nem kelt szimpatikus hatást, hogy kissé öntelt, hajlik politikai simlisségekre. Ehhez képest ma már érintkezni sem szabad vele, mert fertőz. Egy nagy vírusközpont irányítója. Magyar Péter (sokakhoz hasonlóan) kerüli is. Ő viszont narcisztikus jeleket mutatott, fel-fellobbanó arroganciát, családban megosztott információkat rögzített. Elegendő alap ahhoz, hogy ő legyen a hazug, családját, volt pártját, hazáját eláruló, mindenkit eltaposó, senkiházi karrierista, aki diktátor szerepre tör. Hatás még nincs, de nem tudni, meddig bírja a nyomást a politikus környezetének és szimpatizánsainak az immunrendszere.
Nos, ez a fajta karaktergyilkolás jelent nemzetbiztonsági kockázatot. Megosztja a társadalmat, csoportokat uszít egymás ellen.
Orbán Viktor néhány napja Donald Trumppal tárgyalt a megválasztott amerikai elnök floridai rezidenciáján. A találkozón ott volt Elon Musk is, a globális világ egyik befolyásos milliárdosa, akit Trump egy kormányzati hatékonyságért felelős új minisztérium egyik vezetőjének szemelt ki. Nem érdemes találgatni, miről beszélgettek, és az sem igazán érdekes, nőtt-e a magyar miniszterelnök nemzetközi súlya, komoly tárgyalópartner vagy csak statiszta, aki viszi ide-oda az üzeneteket az ukrajnai békéről, vagy másról, vagy semmiről. A lényeg az, hogy az Egyesült Államok leendő elnökének és egy mágnásnak a kegyeit keresi, felajánlja nekik szolgálatait. Trump Amerikája nem az imperialista Nyugat része? Elon Musk nem a globális elit része, amely kezében tartja a világot? Ha velük lehet és érdemes szövetséget kötni, a befolyásuk alá kerülni, akkor mi a baj Sorossal? Mitől kevésbé ártalmas Musk, mint Gyuri bácsi? Mert jót akar Magyarországnak? De hát Soros is mindig ezt mondta! Ráadásul sosem láttuk, hogy itteni ügynökei mikor, hogyan, mennyire köteleződtek el neki. Ezzel szemben a kötődés Trumphoz és érdekszférájához nyilvánosan demonstrált.
Veszélyes mítoszok
A politikai hazugsággyártás alighanem legmagasabb szintű és legveszedelmesebb formája a hamis világkép kialakítása. Itt már nem csupán egy karaktert kell megalkotni, hanem erőviszonyok sokszereplős rendszerét, ideológiai, történelmi háttérrel. A magyar kormánypárt az ország elé tár egy világot, amelyet a Nyugat, annak is legördögibb imperialistája, Soros György akar uralni. Erre kontinensünkön az Európai Uniót használja. Bár a Fidesz nem szeretné, ha létrejönne egy európai föderatív államalakulat, propagandájában mégis ilyennek láttatja az Uniót. Államnak, amelynek fővárosa (Brüsszel), megvásárolt parlamentje és kormánya (Európai Bizottság) van. Célja, hogy megtörje engedetlen tagállamát, Magyarországot, amire a helyi ellenzéket használja fel. Ez az ellenzék nem valóságos politikai erő, hanem Brüsszel (vagyis Soros) ügynökhálózata. Baloldali ügynökhálózata. Mert a liberális és jobboldali ellenzék is baloldali. Mint ahogy Ursula von der Leyen és Manfred Weber is. A keresztény magyar nép ellensége a nyugati, imperialista, tőkés baloldal.Zagyvaság? Az. Mint minden politikai mítosz. Mégis ebben a világban mozgunk. Mert a hatalom belekényszerít. El lehet fogadni, lehet mosolyogni rajta vagy éppen felháborodni ellene, a koordináta-rendszer adott. És lassan eléri a célját. Magához idomít, engedelmes vagy engedetlen jobbágyaivá tesz. De legalább nem érezzük magunkat elveszettnek a világban. Van miben, kiben hinni vagy kételkedni. Van miért, kiért lövészárkokat ásni. Az oroszok már egy igaziban gubbasztanak. Meghalhatnak több száz éves történelmi mítoszukért az egységes keleti szláv hazáról, amelyben övék a legnagyobb testvér iránymutató szerepe. A rájuk váró tragédia (akár győznek, akár nem) arról árulkodik, hogy hosszú távon a mítosszá érő politikai hazugságok jelentik a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot. Nevezhetjük akár nemzetbizonytalansági kockázatnak. A magyar operett szintjén is.
Fenyegetőző kormánytagok
Egyes kormánytagok, amikor csak tehetik, nemcsak negligálják (figyelmen kívül hagyják, esetleg fake newsozzák) a független médiumok munkatársait, de előszeretettel igyekeznek megfélemlíteni is. Amikor Szijjártó Pétert májusban a 444 munkatársa kérdezte (egy kiszivárgott jelentést tartva a kezében) az orosz hekkerek külügyi rendszereket érintő támadásáról, a miniszter bűncselekményről beszélt, és arrogánsan vágott vissza. Pedig a közhatalom gyakorlójaként elszámolnivalója (és lemondanivalója) lett volna. Rogán Antal hasonlóképpen nehezményezte, hogy a telefonjáról a parlamenti patkóban készült fotó kiszivárgott, és bűncselekményt emlegetett a Telex riporterének a kérdésére (a fotón egy Vitézy Dávidtól kapott üzenet volt látható). B. T.
