Az október végi 15. fordulóban, az MTK-Puskás Akadémia FC (0-1) elsőosztályú labdarúgó bajnoki mérkőzésen 30 profi, azaz fizetésre és prémiumra jogosult játékos lépett pályára. A mérkőzésről tudósító újságíró nem tudta – merte – leírni az egyik legfőbb mutatót, a fizető nézőszámot, azaz jótékony homályban maradt, hogy hányan léptek be jeggyel vagy bérlettel, azaz anyagi ellenszolgáltatás révén a stadionba. Röviden szólva, mennyi volt az aznapi bevétel.
Ideje lenne már egyöntetűen megállapodni abban, hogy ilyenkor az ottlévők közül kik értelmezendők nézőként. Szerintem azok, akik bérlettel vagy jegy vásárlásával jutottak be a nézőtérre. Az egyébként nélkülözhetetlen közreműködők, valamint a hivatalosságok, szponzorok és az egyéb csókosok más kategóriát képviselnek. Kétségkívül, többnyire ők is nézik az eseményt. Gondolom, napjainkban nem okozhat megoldhatatlan számítógépes feladványt csoportokba rendezésük és regisztrálásuk.
Mint az üzleti világ egyéb szféráiban, ezen ágazatban is csak korrekt adatokra alapozva lehetséges a tényleges helyzet, a valódi piaci érték, a reális juttatások megállapítása. Persze mindezt árnyalhatják, módosíthatják, de lényegesen és főleg hosszabb távon nem írhatják felül egyéb, másodlagos szempontok. Amennyiben üzleti alapon, profi keretben és nem homokra építve, amatőr lezserséggel gondoljuk a magyar futball élvonalának működtetését.
Az eladhatatlan áru folyamatos termelése, a veszteség állandósult külső finanszírozása a valódi üzleti világban első lépésben az érdemleges eredményt felmutatni képtelen vezetők menesztésébe, majd nem ritkán a teljes üzletág felszámolásába torkollik. A magyar futball kivétel, mert hihetetlenül ütésálló, nincs az a kudarcos hazai és nemzetközi megméretés, amely markáns személyi és szervezeti következményekkel járna.
Végezetül felvetődik bennem, mi lenne, ha a Magyar Labdarúgó Szövetség a válogatott érintettsége híján egy kollektív szerződésre hajazó, nyilvános megállapodást kötne a nemzetközi kupaküzdelmekben érintett tagszervezeteivel, amelyben olvashatók lennének az egyértelmű elvárások és a teljesítésükért járó elismerések.
A szerző az Országos Sporthivatal volt elnöke, testnevelő tanár, labdarúgó szakedző.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
