Megszokott látvány lombhullás, nyári fűnyírások idején a családi házak előtt sorjázó zsákok halmai. Falevéllel, növényi maradékokkal tömve várják, hogy a bennük lévő anyagot a szolgáltató járművei begyűjtsék és több kilométerre elszállítsák onnan, ahol keletkeztek. Az önkormányzatok sem feltétlenül mutatnak példát, hiszen onnan is, ahol nem lenne muszáj, például üres zöldfelületekről – más kérdés, hogy valószínűleg társadalmi nyomásra teszik mindezt – begyűjtik és elszállítják a falevelet.
Sokszor szemétként tekintünk rá, és a neve is ezt sugallja, zöldhulladék. Az elnevezés szinte összefoglalja az emberközpontú szemléletet: minden, amire pillanatnyilag nincs szükségünk, amivel egy kis munka lenne, az fölösleg, a szó rossz értelmében.
Mások már a szóhasználattal is üzennek, zöld hulladék helyett zöld javaknak nevezik, hiszen az is, mert a megpucolt krumpli héjából tápanyag keletkezhet. Bár nem könnyű ezt a szemléletet ismét meghonosítani a természettől egyre inkább elszakadó emberek körében, azért akad segítség, és erre kiváló példát láttunk Szegeden.
– A szegedi Megálló Közösségi Ház és az azt fenntartó MASZK Egyesület két éve indította útjára az új ingyenesen igénybe vehető Komposztfutár programot. Az ötlet eredetileg külföldről, New Yorkból származik. Alapítótársammal, Zatykó Benedekkel kezdtünk bele itt Szegeden, aki először barátok, ismerősök körében kezdett gyűjtögetni, egy kiskertbe vitte a zöldhulladékot, de egymagának már elég sok lett a feladat. Egy darabig pihentette a projektet, majd megismerkedtünk egy önkéntes szemétszedésen, és már ketten eljöttünk ide a Megállóba, mert szerettünk volna tenni valamit a környezet érdekében – mesélte a Visszhangnak Herczeg Richárd közösségszervező.
Utazó vödrök
A mai formájában működő programot a Megálló közösségszervezőivel négyen álmodták meg és indították útjára.
Kitalálták, hogy szükség lesz egy önkéntes futárszolgálatra, akik elhozzák a panellakásokból a zöld maradékokat, azt a közösségi kertben feldolgozzák, a képződő humuszt igénylés esetén visszaadják a lakosoknak.
Futárokkal, szervezőkkel kertészekkel és komposztmesterekkel együtt nagyjából 15 önkéntes foglalkozik a közösségükben a komposztálással. A begyűjtés úgy történik, hogy adnak mindenkinek egy zárható tárolót, aminek az alján forgács van. Ez amellett, hogy jó a komposzt megfelelő arányának kialakulásához, a szagok ellen hasznos, illetve a nedvességet is felszívja. Hetente járnak ki a címekre, vödörcserés rendszerrel működik a dolog. Richárd arról is mesélt, hogyan alakul ki egy heti járat menetrendje. Emailben igényfelmérő levelet küldenek ki, hogy kinek milyen napokban lenne jó a begyűjtés, hány literes vödröt kell cserélni, van-e szükségük humuszra. Nagyjából 30-40 címre járnak, ezek többsége többszemélyes háztartás, de akad templomi közösség, kávézó, salátabár, és két kollégium, meg meri kockáztatni, hogy akár 200 fő is lehet hetente az aktív partnerük. A vödörbe nyers gyümölcs és zöldség kerülhet, mérsékelten citrusfélék maradéka, kávézacc. A Megálló közösségi kertjében komposztálnak. Egy átlagos családnál akár 10 liter zöldhulladék is termelődhet hetente, 3-400 litert hoznak el összesen a címekről. Ez nem kis súly, a futárok táskában, a kormányon, vagy utánfutón szállítják az értékes anyagot.
Komposztálót minden lakótelepre!
A Megálló Budapesti körúti kertjében azonban más is történik: 12 darab, egyenként 7 négyzetméteres magaságyást bérelhetnek havonta a környékbeliek, hogy saját zöldségeket termelhessenek. Bár igazából azt szeretnék, tette hozzá Richárd, hogy ez ne csak egy egyszerű kertbérlés legyen, hanem interakció alakuljon ki az emberek között, véleményt cseréljenek, közösséggé váljanak.
– Másik irányba is elindultunk. Egy év alatt megépítettük az Ág utcában a város első nyitott közösségi komposztálóját, ez 7-8 köbméteres tárolókapacitású, és jól ellátja a környéket. A cél az, hogy a helyi lakosságot aktivizálja, összefogja az embereket.
Arra buzdítunk mindenkit, hogy lássák át a dolgot, értsék, hogy a konyhai hulladék értékes tud lenni. Bárki odaviheti a zöldhulladékát, tábla jelzi, mi mehet bele, és mi nem. Többnyire jól használják az emberek, ritkán fordul elő, hogy egész ágakat, utánfutónyi kertet borítanak bele, ami betölti az egész tárolót. Ezen még dolgoznunk kell
– osztotta meg a tapasztalatait.
Az Ág utcai közösségi komposztáló három külön részből áll. Az egyik nyitott, abba bárki beledobhatja a zöldhulladékot. Az önkéntesek mindig ellenőrizik, hogy ne legyen büdös, jól el legyen keverve, levelet, forgácsot adnak hozzá, és szükség esetén, vagy ha megtelt, átforgatják, átrakják a következő tárolóba. Azt lezárják, pihen pár hónapig. Ha elkészült az egyik ilyen kupac, meghirdetik, hogy lehet jönni rostálni, vagy kész humuszért, és jönnek is vödrökkel, zsákokkal, innen balkonládákba, kiskertekbe viszik. Annyit szoktak kérni az önkéntesek, hogy fejenként 15 liternél többet ne vigyenek többet egyszerre, hadd jusson mindenkinek. Távlati elképzelésük az, hogy a jövőben Szegeden mindenhol elérhető legyen nyitott közösségi komposztáló és ne kelljen önkénteseknek kerékpárral szállítgatni az alapanyagot.
Ez csak az eszköz, nem a cél
Nemrég workshopot tartottak, arra keresték a választ, miként lehet frakcionálni olyan anyagokat, amik nem egyből a komposztálóba mennek, hanem esetleg külön gyűjtve több hasznot tudnak hajtani. Például a kávézaccot érdemes lehet kiszárítva külön gyűjteni, néhány növényfaj kifejezetten szereti az azzal elsavasított talajt. Nagyon nyitottak mind a pozitív, mind a negatív visszajelzésekre. Ez közösségi érdek, fontos, hogy a helyi lakosságnak legyen beleszólása abba, hogyan működjenek, az a cél, hogy nekik legyen jó. Richárd időközben rájött, hogy
a komposztálás a nulladik lépés a lakosság tudatosságának formálása irányába. A kezdeményezés ad egy közösségi élményt, egy rálátást arra, mi történik, hova kerül az anyag, honnan mivé alakulhat át. Ez elindítja az emberekben azt a gondolkodásmódot, amit később más téren is lehet hasznosítani. Másként tekintenek a hulladékra, észreveszik, hogy kevesebb keletkezik, ha odafigyelnek, és szerinte ez nagyon izgalmas dolog. Nagyon kell azon dolgozni, hogy a városi lakosságot kicsit kinyissák a közügyek iránt. Más civil szervezetektől is azt hallja, az emberek a Covid óta kevesebbet beszélgetnek egymással, kicsit elvesztették az érdeklődésüket, a hitet, hogy beleszólhatnak a dolgokba. Vissza kell erre szoktatni őket.
a komposztálás a nulladik lépés a lakosság tudatosságának formálása irányába. A kezdeményezés ad egy közösségi élményt, egy rálátást arra, mi történik, hova kerül az anyag, honnan mivé alakulhat át. Ez elindítja az emberekben azt a gondolkodásmódot, amit később más téren is lehet hasznosítani.
Másként tekintenek a hulladékra, észreveszik, hogy kevesebb keletkezik, ha odafigyelnek, és szerinte ez nagyon izgalmas dolog. Nagyon kell azon dolgozni, hogy a városi lakosságot kicsit kinyissák a közügyek iránt. Más civil szervezetektől is azt hallja, az emberek a Covid óta kevesebbet beszélgetnek egymással, kicsit elvesztették az érdeklődésüket, a hitet, hogy beleszólhatnak a dolgokba. Vissza kell erre szoktatni őket.
Milliónyi zsák
A szeged.hu írta meg még nyáron, hogy a város tízezer tonnánál is több zöldhulladékot komposztál évente. A Szegedi Környezetgazdálkodási cég gyűjti be a kerti hulladékot, feldolgozzák, majd értékesítik az akár műtrágyát is helyettesíteni képes komposztot. Ennek a mennyiségnek a háromszorosával van dolga a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-nek. Az évente 30 ezer tonna zöldhulladék meghatározó hányadát a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központ komposztáló üzemébe szállítják, kisebb része pedig néhány agglomerációs település hasonló célú létesítményébe kerül.
