– Egyik TikTok-videójában a 2024-es választások tanulságait összegezve hangsúlyozza, hogy a politikai térben üres hely a baloldalon van. Akkor mire vár a fiatal baloldal?
– Három tanulsága van az idei választásoknak. Az egyik, hogy szükség van karizmatikus vezetőkre, akik át tudják vinni a közösségeket nehezebb időszakokon. A másik, hogy szükség van valamilyen baloldali tartalomra: fogalmazzon meg üzenetet szociális kérdésekről, a társadalmi demokráciáról, és legyen benne egy elitellenes, a szó jó értelmében populista baloldali rész. A harmadik pedig Gyurcsány Ferenc szerepe, hogy nem ő maga jelenti a problémát, hanem azok, akik segítenek politikai túlélésében. Hiszen most is sikerült a pártjának pozíciókat szereznie.
Az óbaloldalt Magyar Péter és a Tisza szorította háttérbe, és így nyílt meg a tér a Szikra Mozgalom és más új baloldali formációk számára.
Engem most az érdekel, lesz-e karizmatikus vezető, aki betölti ezt a teret, felvállalja, hogy Magyarországon több százezer embernek van szüksége igazságosabb elosztási, gazdasági, politikai rendszerre.
– Jámbor András nem ilyen? Vagy nincsenek ilyen ambíciói?
– Én vele dolgozom, nem akarok a nevében nyilatkozni. Ő a Józsefvároshoz és Ferencvároshoz tartozó választókerület nagyszerű országgyűlési képviselője. Mi mindig is abban hittünk, hogy helyi szinten, alulról építkezve kell megteremteni a valódi képviseletet. Ő az előválasztáson megelőzte az óbaloldal és más helyi civil közösségek jelöltjeit, a választáson pedig legyőzte a fideszes Sára Botondot, Dúró Dórát és Döme Zsuzsanna Suzit, a Kutyapárt társelnökét is. Ennek a pozíciónak a megőrzése 2026-ban még nagyobb kihívás lesz. És ez az első számú cél számunkra.
– De ezen kívül van még pár körzet az országban...
– A lényeg, hogy az elmúlt időszak megmutatta, sok minden lehetséges a mai magyarországi politikában, nem olyan befagyott, mint sokan gondolták. Van tér mozogni, új dolgokat csinálni. De jelenleg, és ez nemcsak a baloldalra, hanem liberális közösségekre is igaz, sokszor a saját vezetőinket kezdjük kritizálni és ledarálni. Ezt átélte a Momentum is, sok baloldali közösségben a hierarchiával szembeni averziók gyengítik a vezetők lehetőségeit. Igen, szükség van egy karizmatikus vezetőre, de másrészt egy közösségre is, amely elfogadja, hogy vezetik.
– Kell egy professzionális szervezet. Ismerősen hangzik. Lenint juttatja eszembe.
– Pedig Gramsci, Rosa Luxemburg és más jelentős baloldali gondolkodók is arra jutottak a mozgalomépítés, politizálás során, hogy ki kell termelni a dolgozóknak, a baloldali gondolatnak egy jól szervezett képviseletét.
– De egy hierarchizált szervezet könnyen elidegenedhet a választóitól. Vagy hierarchizált társadalomban gondolkodnak?
– Én nem hiszek abban, hogy megszüntethető a hierarchia. Lehet formális és demokratikus, vagy pedig informális, és akkor elnyomó hierarchiáról van szó. De igazán akkor elnyomó, ha azt hazudjuk, hogy nem kell léteznie. A bázisdemokratikus működés a legrosszabb illúziója a baloldali és bizonyos szempontból a liberális közösségeknek. Önmagában az, hogy részt veszünk valamiben, nem teremt demokráciát. Ez jól látható a nemzeti konzultációknál és más bevonó formáknál. Én a képviseletben hiszek, a tiszta szabályokban, hogy tudjuk, mikor milyen választás lesz, amelyben részt vehetünk, és felruházhatjuk a vezetőinket a bizalmunkkal, hogy egy ideig vezessék a szervezetet vagy akár az országot, ahogy ők jónak látják. Ez inkább egy hobbesiánus álláspont. A kérdés az, tudunk-e demokratikus hierarchiákat működtetni.
– Mi itt a demokratikus mozzanat?
– A választás. A képviseleti felhatalmazás.
– Hogyan lehet demokratikus kapcsolatot tartani a választókkal? Vagy csupán egy megbízásról van szó?
– Hozzám az utóbbi áll közelebb. Azt várom a képviselőtől, mutasson egy programot, legyenek állításai arról, milyen Magyarországot, politikát képvisel, és aztán 4-5 év múlva ismét legyen lehetőségem róla véleményt alkotni. Ezek a játék keretei. A Szikra most választókerületi szinten van cselekvőképesen jelen a közéletben, és demonstrálja, hogy számunkra nemcsak a választások idején zajlik a politika, hanem ott vagyunk folyamatosan a közösségek életében, és küzdünk.
Az egyik legnagyobb sikerünk a végrehajtási törvény módosítása. Tizenötször kellett beadni Jámbor András javaslatait, mire a Fidesz változtatott a törvényen. Gyakorlatilag a duplájára emelkedik az összeg, amit nem vehet el a végrehajtó egy-egy családtól.
Ez a politika, erre szerződtünk a választóinkkal. Része volt a programunknak. Egy másik része meg a diákváros ügye, amiben, úgy tűnik, szintén sikert érünk el. Nem azon múlt, hogy milyen részvételi fórumokat tartottunk a legaktívabb, 5-10 százaléknyi népességnek, hanem hogy megkaptuk az eddig valaha volt legtöbb szavazatot a józsef- és ferencvárosi körzetekből álló választókerületben. Külön erőt ad, amikor az emberek eljönnek a tüntetéseinkre, eljuttatják akcióink hírét a barátaikhoz, vagy ha megjelenünk a médiában. De a legitimáció alapvetően a választásokon születik.
– Ebből a szempontból mit gondol a 2022-es voksolásról? Az előválasztáson az emberek felhatalmaztak valakit, legyen miniszterelnök-jelölt, a pártok viszont nem vitték teljes gőzzel a kampányát.
– Engem ebben inkább az érdekel, hogyan történt Karácsony Gergely visszalépése. Úgy látom, hogy egy DK-ellenes többség az ellenzéki közösségben, egyes pártvezetők döntést hoztak arról, hogy Márki-Zay Péter mellé állnak, mert az volt az illúziójuk, vele kiábrándult jobboldali szavazókat is meg lehet szólítani. És leszedték az újbaloldali alternatívát képviselő Karácsony Gergelyt, hogy a hármas versenyben legerősebbnek tűnő, szintén baloldali Dobrev Klárának ne legyen esélye a győzelemre.
– A lényeg, hogy politikai erők beavatkoztak egy demokratikus döntési folyamatba.
– Igen, és elitellenességet gerjeszt, amikor a politikusok nem követik a választók akaratát. Ha hosszú távú politikai érdekek mentén gondolkodott volna a Gyurcsány-ellenes többség az ellenzéki elitben, hagyták volna végigmenni az előírt szabályok szerint a folyamatot. Gyurcsány és a DK így is életben maradt. Idén is kapott hozzá segítséget.
Számomra érthetetlen, hogy Karácsony Gergely ahelyett, hogy létrehozna egy saját politikai erőt, hiszen a legnagyobb közvetlen felhatalmazással rendelkező hazai politikus, aki baloldali és zöld értékeket vall, és egyfajta dolgozói jogokat képviselő, progresszív városvezetést valósított meg a Covid-válság alatt, majd az ukrajnai háború idején is, miért inkább a biztonságosnak tűnő, de szinte végzetes opciót választja, hogy Gyurcsány Ferenccel, az MSZP-vel meg saját pártja maradékával indul neki egy választásnak.
– A Párbeszéddel nem tudta elérni az áttörést, pedig remek volt a 2018-as programjuk. Kidolgozott, megvalósítható lakhatási joggal, alapjövedelemmel…
– Az alapjövedelemmel problémám van. Teljesen idegen a magyar társadalom valóságától, ahol a 40 órás munkahétért, megélhetést biztosító bérekért, a megfelelő munkához való jogért és az állami szolgáltatások javításáért kéne küzdeni. Az alapjövedelem szerintem ugyanúgy a privát szféra felé mozdítja a szolgáltatásokat, mint a Fidesz adórendszere. Mindenki kapjon pénzt, és költse, ahogy szeretné. Abszolút liberális koncepció. Én az államban, az állami szolgáltatásokban hiszek, ezért úgy vélem, ez a program egy szűk értelmiségi elitnek szólt. Populáris állami szolgáltatásokat képviselő baloldalt szeretnék látni.
– Szerintem az élethez való jog biztosítása egy olyan társadalomban, amely versenyen nyugszik, és munkanélküliséget termel, eléggé baloldali szemléletre utal.
– Igen, a kapitalizmus egyik legigazságtalanabb eszköze, hogy kiszorít embereket a legális vagy akár a teljes munkaerőpiacról. De ezt szolgáltatásokkal, segélyekkel, juttatásokkal kell kompenzálni.
– Egy szolgáltató, szocialista állammal?
– Nevezhetjük így is. A hitem az államban nyilván a családom történetéből is táplálkozik. A szüleim az előző rendszerben a paraszti lét küzdelmeiből, kiszolgáltatottságából át tudtak lépni egy konszolidáltabb, ha úgy tetszik, kispolgári életbe. Egyetemre tudtak menni, ma is közszolgák. Ezt a Kádár-korszak mobilitást segítő oktatáspolitikája, iskolarendszere tette lehetővé, ami persze nem menti fel azt a rendszert a bűnei alól. Én is az állami óvodáinknak, iskoláinknak köszönhetem, hogy eljuthattam oda, ahol vagyok, hogy külföldi elit képzésben is részt vehessek. Az állami egészségügy szolgáltatásait veszem igénybe, a tömegközlekedést, mert sosem volt autóm. Tegyük ezeket a szolgáltatásokat mindenki számára magas színvonalon elérhetővé! Segítsünk az embereknek biztonságosabb, teljes és élményekben gazdagabb életet élni!
– Megvalósítható-ez a versenyközpontú, kapitalista rendszerben?
– Igen, és volt is rá példa. Léteztek jó szociáldemokrata kormányok kapitalista országokban. A baloldallal szerintem nem lehet azonosulni, ha folyamatosan csak a kapitalista rendszer legyőzéséről beszél. Én távol állok ettől a fajta szektás baloldaliságtól. Azt gondolom, itt és most kell válaszokat adnunk az emberek problémáira. Nem a kapitalizmust fogjuk összezúzni az elkövetkező években, aki erről beszél, nem a mai Magyarországon és annak valóságában él, hanem a forradalmi fantáziáit éli ki. Mi a Szikra Mozgalomban Jámbor Andrással jogsegélyszolgálatot biztosítunk a végrehajtói maffia áldozatainak, a számunkra elérhető közhatalommal beviszünk a parlamentbe javaslatokat, amelyeket sokáig leszavaznak, végül mégis bekerülhetnek a kormány programjába. Engem az motivál, hogy amit elértünk Jámbor Andrással, azt próbáljuk meg terjeszteni az országban. Keressük meg, és adjunk politikai otthont azoknak a vezetőknek, akik felvállalják az ódiumát a közéleti részvételnek, képviselik a közösségeket, összetartják őket.
– Ez nem zárja ki egy elméleti hátország szükségességét…
– Szerintem sem. A baloldal nagyon erős tudósokban, kutatóintézetekben, kiadványokban, sajtótermékekben. Évek, ha nem évtizedek óta nem az a probléma, hogy nincsenek jó elemzéseink, hanem hogy nincsenek cselekvőképes politikai szervezeteink.
– A baloldal radikális szárnya sosem akart belefolyni a polgári világ napi politikai életébe, mondván, ez a tőkés rendszer kiszolgálása, erősítése.
– Számomra ez valójában nem baloldal. Egy szerepjátékos szekta, amely arról képzeleg ma Magyarországon, hogy hosszú távon megszervezi a nem tudom, micsodát, és abból eljön egy osztály nélküli társadalom. Nem! Nekem az a fontos, hogy a jövő évi költségvetésben több jut-e például arra, hogy az otthonokban élő gyerekek étkezésére ne csupán napi 1500 Ft járjon. A szociális dolgozók hozzáállása a saját munkájukhoz sokkal közelebb áll ahhoz a baloldali politikához, amelyben én hiszek. Persze, látjuk, hogy a nagy rendszernek milyen problémái vannak, de hát itt van előttünk a szenvedő ember, akinek segíteni kell.
Világos, hogy részben egy gazdasági rendszer termeli ki az alkoholizmust, de az alkoholbetegnek az addiktológusok tudnak segíteni. Szerintem erre a szemléletre van szükségünk, ha vonzó, hatékony baloldalt akarunk építeni.
A forradalmi fantáziákhoz sem érzelmileg, sem a napi valóságban nem lehet kapcsolódni. A cselekvőképesség a lényeges. Van mérhető teljesítménye, érzelmi tartalma. Ki kell termelnünk olyan beszélő fejeket, vezetőket, politikusokat, akik tudnak közösséget szervezni, akik nem abban motiváltak, hogy beüljenek egy kényelmes képviselői székbe, hanem hajlandók hosszú távon keresni, hogyan növekedhetünk, hogyan érhetünk el több embert. A baloldal nem lehet egy szűk értelmiségi réteg játéktere. Engem az mozgat, hogyan erősödhet nagy mozgalommá.
– Magyar Péter megragadott egy kedvező pillanatot, és most egyelőre ő szervez maga köré nagy mozgalmat. Tudná őt valamilyen szinten támogatni?
– Most az első számú cél az Orbán-rendszer leváltása. Örülnék, ha ezt az igényemet egy baloldali erőn keresztül tudnám kifejezni, de majd a választások idején kell komolyan átgondolni, mi lesz rá a legmegfelelőbb opció.
