„A magyar gazdaságnak rendszeresen halálhírét keltik, de köszöni szépen, jól van” – mondta szeptember végén Orbán Viktor. Ehhez maliciózusan annyit lehet hozzátenni, hogy valóban? Akkor mégis milyen állapotban van, amikor kínlódik? Mert bár a halálhír keltése valóban túlzásnak tűnik, de a helyzet erősen hajaz a Monty Python klasszikusa, az Erik, a viking című film, Atlantisz süllyedésének jelenetre. Álljon itt erről annyi, hogy a birodalom merülésének pillanataiban az uralkodó az egyre magasabb vízszint kapcsán csupán azt szajkózza: „semmi baj! Ne hallgassatok a vészmadarakra, minden a legnagyobb rendben!” Mire a nép soraiból felcsattan egy hang: „Világért sem mondanék ellent őfelségének, de nem kizárható annak a lehetősége, hogy mégis süllyedünk.”
Bármilyen magabiztos is a miniszterelnök, az sajnos vitán felüli, hogy a magyar gazdaság szénája nem áll jól. Az elmúlt időszak gazdasági mutatói és hírei szinte kivétel nélkül egy gondoktól hemzsegő magyar környezetet festenek le. És bizony ez a honi fizetőeszköz megítélésének sem tesz jót, sőt! Olyannyira, hogy az euróval szemben a napokban például kétéves mélypontra (415,14 forint) esett az árfolyam. A dollárral szemben pedig? Nos, még rosszabbnak mondható a helyzet. Csak miheztartás végett: Orbán Viktor idézett nyilatkozatakor az amerikai fizetőeszköz 362 forinton állt, ma 395-ön. Fájdalom, az okok között keresendő, hogy a piac a legkevésbé sem értékeli, hogy nincs itthon prudens fiskális politika. Az azonban még nagyobb gond, hogy ennek megérkezésére semmi esély nem lát, mert választási év jön, és szinte bizonyosan megnyomják majd a költés gombot. Ez pedig a költségvetés egyensúlyán túl az immár a nominálisan 55,5 ezer milliárd forint, GDP-arányosan 76 százalék feletti adósságnak sem tesz majd jót. De folytassuk! A legfrissebb GDP adat is cudarul fest. A harmadik negyedévben 0,7 százalékkal mérséklődött a gazdaság teljesítménye az előző év azonos időszakához képest. Ami az igazi baj, hogy az elmúlt kilenc negyedévből hatban csökkent a reál GDP Magyarországon.
Mindezek tetejébe a külső folyamatok sem mutatnak a legszebben. Lehetne sorolni az energiahordozók drágulását vagy a formálódó vámháború miatti nehézségeket. Legyen elég azonban annyi, hogy az amerikai választások után a feltörekvő piacokon általános leértékelődés volt, ami minden, ide sorolt állam devizáján nyomot hagyott. A probléma az, hogy a legmélyebb sebet a forinton ejtette. Ez pedig már országspecifikus, értsd, a magyar gazdasággal kimondottan bajuk van a befektetőknek.
De hogyan jön ide a lakmuszpapír? A gazdasági folyamatok piaci megítélésének akad egy eleme, amelynek változásai rendszerint kristálytisztán tükrözik az ország gazdasági működésének megítélését. Ez pedig a nemzeti deviza, jelen esetben a forint. Esetében pedig már most sorra látjuk azokat az elemzői kommentárokat, hogy jövőre nem ördögtől való a 420 forintos euró. Ez az igazi visszajelzés! Bármennyire mély meggyőződéssel mondja tehát a miniszterelnök, amit mond, a magyar gazdaság köszöni szépen, de nincs jól.