idősek;Heti abszurd;

Heti abszurd: Hajtóvadászat öregekre és cselesztákra

Nem szívesen lennénk most a magyarok helyében! – mondanánk ezt a mondatot oly szívesen szamburu nyomkeresőként, izlandi korvettkapitányként vagy szingaléz földönfutóként, de be kell lássuk, hogy egyikre kevesebb az esélyünk, mint a másikra.

 Azért figyeljük a nemzetközi fejvadászoldalak álláshirdetéseit, hátha sikerül katapultálnunk innen egy kis időre. Addig is a jelek szerint itt, ebben az igen fura országban kell átélnünk azt a durván másfél évet, ami a két magyarországi parlamenti választás közötti választási kampányból hátravan még a 2026-os választásig. Hibbant ország hibbant kormánnyal, „hibbanásra” hajlamos népekkel: erre az élményre kétségkívül nem lehet befizetni az IBUSZ-nál. Próbáljuk meg élvezni.

Nemrégiben közvetett csatornákon vettük a hírt, hogy egy igen idős fideszes ismerősünk azon berzenkedett, hogy Magyar Péter jegeces elmúlásba, fergeteg feledésbe küldené a magyar nyugdíjasokat testületileg. Foglalkozási ártalom gyanánt először nem hittük el a hallottakat (a halottakat sem), aztán másodszorra sem. Tragikus félreértésre gyanakodtunk. Gondolkodás eszközével könnyedén kisakkozható ugyanis, hogy ha egy politikus el akarja takarítani a magyar történelem legkorruptabb és legkártékonyabb Orbán-kormányát az útból a magyarok istenének áldásával, akkor annak nem az a legígéretesebb útja, hogyha halálba küldi a nyugdíjasokat testületileg. De nézzük a tényeket röviden.

Annyi történt, hogy egy politikus (a Magyar Péter szakértőjeként is ismert Raskó György) kimondott egy tényt: a Fidesz szavazótáborában magas az idősek aránya és alacsony a fiataloké, az idő tehát nem a Fidesznek dolgozik. Amikor erre azt mondjuk, hogy hála istennek, akkor véletlenül sem kívánjuk az idősek halálát, egyszerűen egy biológiai faktumot veszünk számításba. 

Ez nem más, mint stratégiai tervezés, ami a Fidesz összes épületeinek összes termeiben folyik tizenötödik éve. Számolnak, osztanak-szoroznak, és látják például, hogy az iskolázott városiak egyre kevésbé veszik be a maszlagot és az ámítást. Ha erre a kormány Bohár Dániel-féle ámokfutás agyevő bogaraival árasztja el a közösségi média csatornáit, akár azt is felfoghatnánk népellenes cselekménynek, hiszen százezrek hagyták el az országot (és szűntek meg magyarnak lenni) részben emiatt, mások ezrével fordítják el a fejüket a heveny hányinger hatására a közélettől, ami szintén nem válik a demokrácia dicsőségére.

És amikor a kormányfő egy politikai pedofil legszebb napjait idézve csorgatja a szavazatszerző-nyálát népviseletes táncosok között egy buszon (vö. Alien csorba tekintete Ripley hadnagy után szaglászva), akkor arra a kutatásra hagyatkozik (ami egyébként csukott szemmel is látható), hogy a fiatalok körében szeretne erősödni (a gyerekek ugyan nem mostanában lesznek szavazók, de a táncosok közössége zömében fiatalember).

A Google keresője a „Magyar Péter és a nyugdíjasok” fogalmai alapján az első négy helyen orbitális kormányzati jajveszékelést jelez. 

Most megcsíptük, Oszi!, vágódott az autóba Bohár, hogy éjt nappallá téve üldözze a Tisza Párt elnökét. A Fidesz és sleppje élete forog kockán, nem csoda, hogy alvás nélkül készítik a lejárató videókat. Az MTVA híradója (ez az a hely, ahol 140 milliárdos támogatással hazudnak reggel, éjjel meg este) azzal a felütéssel számolt be a fejleményekről, hogy „elismerte Magyar Péter szakértője, hogy korábban valóban írt olyan bejegyzést, amely a nyugdíjasok halálával számolt”. Ugye mennyire más a konnotációja a fogalomnak? De korábban maga Gulyás Gergely is felült a hülyeségvonatra, amikor úgy fogalmazott, a Tisza Párt úgy akar nyerni, hogy azt reméli, az idősek közül minél többen meghalnak. Ez, ugye, baromság, miniszter úr. Ha leszögezzük, hogy előbb-utóbb mindannyian meghalunk, ami nem volna furcsa, akkor ebben nem reménykedünk, és persze nem is számolunk vele. Számolni a lehetőségekkel lehet. Halál dolgában az élettudomány nem ismer lehetőségeket, alternatív létállapotokat.

Az arány persze lehet még kérdés, miszerint mekkora arányban távoznak el 2026-ig az idősek bizonyos évjáratokban, de ha élhető országot tetszettek volna építeni több egészségüggyel és oktatással, és kevesebb lopással és goebbelsi propagandával, akkor magasabb lenne Magyarországon a várható élettartam. 

A Századvég is beszállt a novemberi halottkémkedésbe, miszerint közvélemény-kutatásukból kiderült, hogy a nyugdíjasok 76 százaléka elfogadhatatlannak tartja a Tisza Párt szakértőjének az idős szavazók halálát vizionáló kijelentését, értsenek bármit is alatta a jó képességű kutatók. A Demokrata pedig úgy interpretálta az anyagot, hogy az emberi élet vége választási esélylatolgatás, illetve politikai haszonszerzést célzó spekulációk tárgya lett. Irgum-burgum.

Szembeötlő még a kormánymédia-művek soraiban, hogy úgy visítanak Magyar kérdéseik elől való „menekülése” miatt, mintha legalábbis Orbán Viktor maga lenne a megtestesült kérdezhetőség. A jelenlegi kormányfő eddig csak akkor adott interjút, amikor megijedt Márki-Zay 2018-as hódmezővásárhelyi győzelme miatt (ezután látta élesen a helyzetet Bencsik Abba Kellene Hagyni az Elemi Iskolai Szintű Sorosozást András), vagy amikor a közvélemény-kutatások alapján rosszul áll az állampárt szénája. Menekülés közben Orbán esetleg fake newsozik egy kövéret, oszt jó napot.

Ehhez képest a Bohár–Császár-tandem (és a többi kutyaütő) úgy meg van döbbenve Magyar menekülése láttán (amivel a gyermekvédelmi borzalmakat szeretnék felülírni), mintha legalábbis a Tisza Párt kormányozna tizenötödik éve, és Magyar Péter volna a felelős az uniós ezermilliárdok elmaradásáért és ezzel a romló életszínvonalért, a katasztrofális inflációért és a fizetőeszköz gyengüléséért. 

Bohár amúgy azért örvendezett a minap, hogy januártól börtön jár az agresszív kommentelőknek és a más halálát kívánóknak, és most aztán „indulhat a sírás, libernyákok”. Nem teljesen értjük, hogyan mentik meg a „nemzeti” tábor piranháit az áristomtól, de a Magyar Pétert szidalmazó miskolci nyugdíjasok élőben kommenteltek olyanokat, amelyek az agresszív kifejezéssel aligha írhatók le. A Monty Python norvég nyugdíjashordái nem végeztek olyan dúlást-fúlást, mint amire a kormánypárti kórus kapható lett.

Élsportolóként, sportújságíróként, reklámmenedzserként, íróként és coachként alakította ki az életét Magyarországon, de betegsége új utakra vitte. Az edzői hivatás mellett a tartalomgyártást megtartotta, és létrehozta a Ne pánikolj, sportolj! közösséget. Legújabb kötete az Élj végre magadért! címet viseli. Tamás Ritának határozottan van mondanivalója, amihez tavaly egy nehezebb utat választott: a környezete alapesetben norvégül ért, ami Norvégiában megesik. Nyelvtanárhoz jár, takarítóként dolgozik, az edzőteremben pedig már norvég kuncsaft lesi az instrukcióit.