Egymást érő világháborús vészharangkongatások után (és előtt) megszakította adását (és az eszkalációval való riogatását) a közösségi oldalán Orbán Viktor. Bulibusz című egyperces videójának tanúsága szerint népviseletes gyerekek ropták neki egy buszon, daloltak is hozzá derűsen-mosolygósan, elvégre fiatalok, mi bajuk lehetne azon túl, hogy biodíszletként használta őket a miniszterelnök a nemzeti konzultációs országjáráson. Nem tudni, hol, nem tudni, mikor történt a politikai gyermekbántalmazás minden ismérvét kimerítő eset, de az bizonyos: Kim Dzsongun is megnyalta volna a tíz ujját a látványtól, és tán még néhány ballisztikusat is eleresztett volna örömében, hogy még sincs veszve a nemzetközi posztsztálinizmus és kimirszenizmus ügye a Nyugaton.
Utánaszámolás nélkül is kijelenthetjük, hogy nincs olyan galaxis az univerzumban, amelyben rendben volna egy (papíron) demokratikus ország (papíron) miniszterelnökének efféle kampányolása. Még akkor is végtelenül ízléstelen volna, ha a szülőktől egyenként szereztek volna hozzájárulást arról, hogy egy politikai párt vezetőjének a hazug és együgyű konzultációjához használják őket. Innen is üzenjük a gyermekegyüttesek vezetőinek (felkészülnek a kórusok, szakkörök, egyletek, osztályok etc.), legyenek észnél: kísértet járja be az éji magyar ugart. A gyerekek egyébként egy felvidéki kiszámolót énekeltek (Tallós, 1968), miszerint: Piros kendő, pi-pi-pi, van alatta valami. Van a játékos rímeknek folytatása is: Piros kendő, pi-pi-pi, (Viktor) bácsi gyere ki! És igen: gyere, amíg jól van dolgod, reagáltak a kommentelők. Akik a vékony érdemű és érvkészletű fideszes közeget leszámítva alaposan kiakadtak a gyerekeket vegzáló bulibáróságon, és közülük az volt a legvisszafogottabb, hogy „Kérjük, az értékeikre fokozottan vigyázzanak!”