Thesszaloniki és Szófia után mától Budapesten, az OSA Archivum galériájában látható az Európai Történelem Házának utazókiállítása, a Valódi hamisítvány. A világi és egyházi hatalom című első fejezet rögtön egy híres műtárggyal, a Severus-tondóval vezeti be a látogatót a damnatio memoriae, azaz az emlékezetből való kitörlés gyakorlatába. Az ókori Rómában (ahogy korábban Egyiptomban is szokás volt) feliratokról, ábrázolásokról is eltüntettek korábbi uralkodókat, a tondóról Geta társcsászár gyermekkori ábrázolását kaparták le testvére és meggyilkoltatója, Caracalla kedvéért. Az „emlékezet elátkozására” XX. századi példát egy félbe tépett esküvői fotó mutat, bár ide egy kép elfért volna a sztálini korszak hírhedt fotóretusálásairól. (Épp a Centrális Galéria mutatott be ilyen képeket Retusált történelem című kiállításán 1999-ben.) A Constantinusi adománylevél vitán felül a történelem egyik legnagyobb átverése: „kora-középkori oklevélhamisítvány, melyben Nagy Konstantin császár I. Szilveszter pápának és utódainak adományozza Rómát, Itáliát” – írja a katolikus lexikon is.
A dokumentum másolata a leideni egyetemi könyvtárból ékezett a kiállításra. Ugyan a tárlat ismertetője szerint a katolikus egyház sosem ismerte el hivatalosan, hogy a dokumentum hamisítvány, megjegyzendő, a Vatikáni Titkos Levéltár válogatott dokumentumait bemutató 2012-es római tárlat, a Lux in arcana nemcsak az adománylevél hamisított voltát hangsúlyozta, hanem azt is, hogy sokan „a romlás gyökerének tartották”, mert korlátlan világi hatalmat biztosított a pápaságnak. A hamisított – és vagyonokat csináló – ereklyéknél is érdemes lett volna megjegyezni, ezek kereskedelmét a pápaság már a XI. században megtiltotta, más kérdés, hogy a keresztes háborúkkal tarkított Európában ez a biznisz még több évszázadig folyt. (Sőt, az online térben ma is található milliós áron hirdetett „ereklye”.)
A Világunk megértése fejezet – némileg sarkítva – arról mesél, hogy a könyvnyomtatás elterjedésével a hülyeség is nagyobb mértékben terjedhetett el. George Psalmanazar nyers húst is evett, hogy elhiggyék róla, az „ördögimádók földjéről”, azaz Formosáról érkezett – a XVII.-XVIII. század francia szájhőse nemcsak vallást, ábécét is szerkesztett. A Missisippi „térképét” megrajzoló Louis Armand de Lahontan nevét a későbbi hajósok nem foglalták imáikba.
A tudományhamisítás bajnoka – amit részletesen taglal a tárlat – Charles Dawson volt, aki a legősibb angol, a piltdowni ember maradványait „találta meg” 1912-ben. A piltdowni ember az evolúciókutatás kánonjának része lett, negyven év kellett ahhoz, hogy kiderüljön, megtalálója egy orángután álkapcsából és egy középkorban élt férfi koponyájának felső részéből szerkesztette. A főleg a XIX. században keletkező hazafias hamisítványok ugyanakkor a nemzeti érzéseket igyekeztek táplálni – James McPherson „fordítása”, az Osszián legalább irodalmi értékkel is bírt.
Az igazán gonosz hamisítások azonban a XIX. és XX. század termékei.
Franciaország még az 1890-es években sem tért magához Elzász és Lotaringia 1871-es elvesztése miatt, kapóra jött egy hamisított – itt reprodukción bemutatott – levél, amely Alfred Dreyfust abba a gyanúba keverte, hogy hadititkokat adott el a németeknek. Az összeesküvés-elméletek „alapművéről”, az Oroszországban 1903-ban megjelent Cion bölcseinek jegyzőkönyvéről ugyan hamar leleplezték, hogy hamisítvány, a pusztító eszmék mégis felülkerekedtek. A tárlat azt is bemutatja, a Jegyzőkönyvek szerzője egész részeket ollózott ki Maurice Joly Machiavelli és Montesquieu párbeszéde a pokolban című könyvéből, Hermann Goedsche (Sir John Retcliffe) antiszemita művéből, a Biarritzból, gyémántnyakláncos históriáját pedig Dumas Joseph Balsano című regényéből lopta, antiszemita hangnemre transzponálva. E ponton „dicsőül” meg az Orbán-kormány és a Fidesz: arra példaként, hogy az összeesküvés-elméleteket továbbra is alkalmazzák politikai konfliktusokban, két antiszemita plakát mellett – amelyen a zsidók bábjátékosként irányítják a világot – kapott helyt a kormány egyik brüsszelezős plakátja Soros György és Jean Claude-Juncker arcmásával.
Időrendben – és a logika szerint is – innen csak egy lépés a második világháború. Pozitív történet a katonai álcázás művészete, a holokauszt idején az üldözöttek mentése hamisított iratokkal. És rettenetes a katyńi vérengzés, amelyet a szovjet propaganda eltagadott. Nagyon érdemes végighallgatni Maria Furnier-Buńda visszaemlékezését elhurcolt édesapjáról.
Egyfajta érzelmi feloldás, hogy ezután érkezik a Jövedelmező hamisítás című fejezet. A második világháború után Han van Megeegerent majdnem felkötötték amiatt, hogy milliókért adott el holland festményeket a náciknak, Hermann Göring például 1,6 millió guldent fizetett neki Vermeer Krisztus és a házasságtörő asszony című festményéért. Megeegeren még időben bebizonyította, hogy a képeket maga festette – ahogy ezt a képet is, amelynek másolatát bemutatják. Mondjuk egy római iskolás (például Aba-Novák) festménynek nem rossz, de évtizedes morfiumfüggőség kell ahhoz, hogy ezt a képet valaki – mondjuk herr Göring – csodás Vermeer-képnek lássa.
– Ez a kiállítás egy „bűnös városból”, az Európai Unió fővárosából érkezett Budapestre, egy alkalmas pillanatban egy alkalmas helyre – fogalmazott a tárlat megnyitója előtt a Blinken OSA Archivum igazgatója, Rév István történész. – Nem olyan régen a kormány által felállított és pénzelt Mathias Corvinus Collegium brüsszeli irodája tartott egy konferenciát Brüsszelben, amelynek során az Európai Történelem Házát – amely ennek a kiállításnak a rendezője – igen kemény, kritikus szavakkal illette, mint azt az intézményt, amely vezető szerepet játszik a „múlt elleni háború” során.
A „múlt elleni háború” azt jelenti: létezik egy rendszer, amely azt gondolja, a múlt az csupán csak akarat és elhatározás kérdése.
Aki Budapest utcáin jár, az láthatja, hogyan épül föl egy múlt ebben a városban, hogyan épült meg a Kossuth tér úgy, ahogy állítólag 1944-ben, a magyar szuverenitás utolsó békeévében állt, és hogyan épül jelenleg a Várnegyed, hogyan bontották le a királyi palotának a jobboldali szárnyát, és építik újjá, és űzik ki ezekből az épületekből azokat a kulturális intézményeket, amelyek 1956 után Európa legnagyobb kulturális komplexumát képezték.
Megszólalt a Dead Kennedys, egyszerű lopással vádolja Orbán Viktor embereitInfó: Valódi hamisítvány: A hamisítvány és a hamisítás története. (Fake for Real.) A brüsszeli Európai Történelem Háza utazókiállítása- Blinken OSA Archivum / Centrális Galéria. Kurátor: Simina Badica, Joanna Urbanek. Megtekinthető: 2025. február 16-ig
