Ezt a kérdést nem (sem) tette fel nekem senki, nem tette fel se Schmidt Mária, se Orbán Viktor, de maga Szájer József se kopogtatott az ajtómon, hogy te figyu, az van, hogy nem teregethetek életem végéig zoknikat a Balaton-felvidéken, de ennél én többre vagyok képes, még a lepedőknél is, itt van példának okáért a strasbourgi kusettekben éjt nappallá téve megalkotott alaptörvény, amire a Nemzeti Együttműködés Rendszere épül, Legyen béke, szabadság és egyetértés!, persze erre alig emlékszik valaki, különben béke, szabadság és egyetértés lenne.
Nem, József, mondanám erre én, nem lenne, hovatovább: nincs. Az ígéretetekkel ellentétben szétbarmoltátok és telehazudtátok az országot, reggel, éjjel meg este, bárkin átgázoltok, aki nem veletek van (és/vagy egyszerűen „csak”: van),
és különben is, egy dolgot nem hallottam tőled, éspedig azt, bele a pacekba, hogy: bocsánat, hogy elnézést kérsz, és nem csak azért, mert a világjárványügyi korlátozások idején melegorgián dorbézoltál a nyomorult, bajkeverő, álszent, tehetetlen, balfék, magyarfóbiás Brüsszelben.
(Nota bene: csak a családodtól, a kollégáidtól és a szavazóidtól kértél bocsánatot, ami súlyos tévedés egy jogásztól, a fizetésedet ugyanis az európai polgárok állták, az LMBTQ-közösség tagjai is, nem csak a párt- és maffiacsaládod.) A melegorgia mellesleg a legkisebb baj veled, legalább van benned mint fideszesben valami életszerű életigenlés, aminek köze van a boldogsághoz (és amihez amúgy nekünk pont annyira nincs közünk, mint a pártodnak és kormányodnak bárki szerelmi életéhez), hanem az a legnagyobb baj veled, hogy egy olyan szemforgató bagázs arca voltál, és immár vagy megint (ha a háttérből is), aki tűzzel-vassal üldözi a meleg barátaidat, a meleg szerelmeidet, és te megcsaltad őket mind, cca. kétszáznegyvenhétmillió tál lencséért és úgy tizenötmilliárd-huszonhat ezüstért.
Ez a baj veled, József. Hogy semmit sem változtál. Persze ha változtál volna, akkor nem lennél a századik orbánista (most az ún. Szabad Európa) illiberális intézet fizetettje a mi pénzünkön.
Te ezt a kormányt hőn szereted, és ez a kormány még soha semmiért nem vállalta a felelősséget, soha semmiért nem volt hibás, ez a kormány még ki is tagadott volna téged, ha kiállsz elénk, és azt mondod, bocs, srácok, én is ember vagyok, és mostantól azért küzdök, hogy az Orbán-rezsim ne üldözhesse tovább a melegeket, Pride-ra is megyek, és személyesen állom David Pressman (leendő volt) nagykövet repülőjegyét, hogy Budapestre jöjjön, hogy M. Tamás könnyen dühbe guruló alanyi Fidesz-kommunikátort megegye a fene. De erre, ugye, nem sok esély van jelenleg. Nincs miért bocsánatot kérned, gondolod, és csak azért álltál félre az ereszről lemászás eszközével elkövetett menekülés után, hogy ne tegyél kárt a politikai közösségedben. Tőlem, tőlünk akár vissza is ereszkedhetsz a mélységbe, ahonnan előóvatlankodtál. Veszed az adást? Hiszen a csatornád adott, ha nincs is köze a szabad Európához.
A nagy visszamászások hetén súlyos kérdés tolult a magyar közvélemény elé: mennyi idő alatt enyésznek el a bűnök a nemzeti-keresztény-konzervatív felfogás szerint?
Szájer József 1440 napot töltött erősen szorgalmazott önkéntes száműzetésben, mire úgy érezte: elvállalhatja a felkérést a Schmidt asszony kezében összefutó közpénz buzgó felhasználására. Ennél jóval kevesebb időt töltött a földi pokolban Bese Elvesztette Józan Ítélőképességét Gergő plébános, a Karmelita közpénzen tartott NER-celeb sztárpapja, aki a 61 nap folytatólagos bűnbánat után gondolta felajánlani szolgálatát az osztrák katolicizmusnak. Ha Bese szügyig meleg volt (van), azzal a világon semmi baj nem volna, csakhogy a papság és a képmutatás (vö. kilóra és ingatlanra megvett képmutató, a melegellenes propaganda szekerét toló magyar papság) nemigen fér össze egymással. Jobb korokban és helyeken legalábbis, merthogy jelenleg akár széket is kaphatna Erdő Péter biznisze a kormányüléseken. Ott sem esik szó az elesettek, a hajléktalanok, a megfélemlítettek és kisemmizettek és az üldözött egyházak ügyeiről, és a kormányoldal botrányos gazdagodásáról sem, hiszen Orbán Nem Foglalkozom Pénzügyekkel Viktor hovatovább nem foglalkozik pénzügyekkel.
Ugyancsak a visszamászás esete látszik fennforogni Varga Juditnál. A volt igazságügyi miniszter 265 napos mellőzöttség, gérvágás és gerendacsapolás után tért vissza a közéletbe, igaz, messziről indított: a közpénzégető MCC-intézet olaszországi konferenciáján találkozott német diplomatákkal a szépséges Comói-tó partján fekvő Cadenabbiában. Varga azt a Novák Katalin-döntést látta el (vö. szokásjog, emberek!) kézjegyével, amely a gyermekbántalmazó K. Endrének adott kegyelmet Balog Lemondok Majdnem Minden Címemről Zoltán Püspök kitalpalása eszközével. Csakúgy, mint fent: Varga sem kért bocsánatot, ahogy Novák sem és Balog sem mindazoktól, akiket a magyar állam bántalmazott és bántalmaz nemcsak a gyermekvédelmet érintő súlyos mulasztásokkal, hanem a megbocsáthatatlan pedofilozás közben elkövetett pedofilmosdatással. Novák egyébként 212 napot töltött bujkálással (nem tudni, a bukott államfő mit csinált az életvégig őt illető közpénzen mindeközben), mígnem egy nemzetközi demográfiai nonprofit cég vezérigazgatójaként tűnt fel a közélet térképén.
Az illiberális visszamászások hetén kétségkívül Donald J. Trump vitte el a show-t, aki minden mértékadó forrás szerint közveszélyes futóbolond, és mint ilyen, alig indokolja valami az örömöt, hogy ismét a leghatalmasabb ember lett a világegyetemben. Négy évig véletlenül nem ejtette rá a golfütőjét az atomgombra, kár volt megint esélyt adni neki. De egyre többen mondják azt is, hogy ebben a szép, új világban már nem a szofisztikált értelmiségiek döntenek a glóbusz sorsáról, hanem a kevésbé kiművelt szavazók, akik úgy érzik, nincs veszítenivalójuk, és eljött az ideje, hogy ne csak ők szívjanak. Az illiberális gyönyörök netovábbját ajánlanánk még így a végére, Robert Fico szlovák miniszterelnököt, akit a merénylete után úgy ünnepelt a szabad világ megmentőjeként Orbán Viktor, mintha Mészáros Lőrincet végre egy műanyag csónakban látná evezni a kíváncsi kamerák előtt a balatonakarattyai vizeken. Fico, a magyar kormányfő egyetlen illiberális „barátja” az Unióban alaposan megszigorította a héten a nyelvtörvényt. Tízezer eurót is fizethet az a felvidéki, aki gondatlanságból elkövetett magyarul beszéléssel kér bélyeget a postán, és még a magyar településeken is a szlovák szöveg kerül első helyre, nagyobb betűkkel.
Hát így. Dühöng az illiberalizmus világszerte. Amúgy egy jó dolog van Trumpban: csak és kizárólag így derülhet ki, milyen ára van a féktelen autokráciának. Sosem tudnánk meg különben.
Amint azt sem, milyen az, ha Amerika az első (meg Szlovákia), és nem Magyarország. De minden jó, ha jó a vége. Ki gondolta volna, hogy az Orbán-rezsim agóniáját egy jogász óvatlan pillantása indítja el, amellyel észreveszi a kegyelmi ügyet egy évvel az aláírása után. A Magyar Péter melletti mozgalom, amelybe beleremeg (és remélhetően belekámpicsorodik) a rezsim, ebben a pici, ártalmatlannak tűnő véletlenben született. Trump vége sem lesz sokkal szebb, de – legyünk méltányosak – vicces igen.
