Szeptember 17-én megosztott az Instagramon egy bejegyzést, ahol sírva láthattuk. Azt írta, ez karriere egyik legnehezebb időszaka. Hogy van most?
Kicsit jobban, de nagyon megviselt az elmúlt pár hónap. Úgy éreztem, hogy a pályán és azon kívül is megtettem minden tőlem telhetőt, az eredmények mégsem jöttek, és a szerencse is elpártolt mellőlem. Az ukrán párom (Nadja Kicsenok - a szerk.), akivel azt hittem, hogy az év végéig együtt tudunk játszani, az utolsó néhány meccsünkön teljesen a tudása alatt játszott, majd hirtelen párt váltott, így az ázsiai túrára más-más partnerekkel kellett neveznem az utolsó pillanatban. Akadtak gondok az utazásaimmal is, volt, hogy 30 óránál is többet voltam úton. A 11 hetes menet végére elfáradtam lelkileg.
Ez a bejegyzés hirtelen felindulásból született, vagy már a korábbi hetek vereségei miatt érlelődött önben?
Nem feltétlenül a vereségek miatt született a bejegyzés. Az évek során megtanultam helyén kezelni a győzelmeket és a vereségeket is, nagyon reálisan látom a teljesítményem. Egyszerűen nehezen emésztettem meg, hogy mindent és sokszor még annál is többet megteszek egy-egy jó meccsért, de valahogy mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett vagy szerettem volna. Nem szeretnék túl sokat ezen magyarázni, de pl. az utolsó előtti versenyemre az utolsó napon mentem el, ugyanis a párom megsérült és egyáltalán nem volt biztos, hogy egyáltalán tud-e játszani. Párváltásra már nem volt lehetőségem, a nevezés lezárult, így az utolsó pillanatban estem ki Ázsiába, ahol az első meccsen nyilvánvaló volt, hogy a párom nem 100 százalékos, a második versenyen pedig éppen a sérülése okozta stressz miatt az idegösszeomlás szélére került, és a páros után az egyénitől visszalépett. Szóval az eredmények vagy vereségek miatt rengeteg olyan dolog van, ami a nagyközönség előtt láthatatlan, ahogy ez mindig is így volt és így is lesz.
Rengeteg hozzászólás érkezett ehhez a bejegyzéshez, alighanem privátban is kapott üzeneteket. Tudott töltődni a támogató visszajelzésekből?
Nagyon és ezúton szeretném a köszönetemet kifejezni. Sokan ismeretlenül írtak nekem; nagyon jólesett ez a fajta szeretet és pozitív hozzáállás, átsegített a holtponton.
Az ilyen mély pillanatokban alighanem megfogalmazódik az emberben: minek csinálom? Korábban azt nyilatkozta, a tenisz szeretetéből merítesz erőt.
Nyilván eszedbe jut, de az életben is vannak hullámvölgyek, mégsem adod fel. Ez természetes folyamat. Szeretem a valóságot mutatni, a hullámvölgy is része, miért takargatnám?
Most már évek óta tartósan nem tud olyan eredményes lenni, mint azokban az években, amikor Grand Slameket, világbajnokságokat nyert. A játéka színvonala esett visszább, mentális gáttal küzd, a komplett mezőny ennyit javult volna vagy mi lehet az oka?
A sportban előfordul, hogy ha egyszer a szekér beindul, magyarul, nyerő szériában vagy, nem tudsz veszíteni. Sokszor volt ilyenben részünk Kikivel (Kristina Mladenovic - a szerk.) is, óriási önbizalmat ad egy ilyen sorozat, de természetesen ennek a fordítottja is igaz, nehéz egy vesztes sorozatból kikászálódni. Nem hinném, hogy rosszabbul játszanék, sőt, fittebb vagyok, jobb az izomzatom, több a tapasztalatom. Nem hiszem, hogy a párost le kellene írni, hiszen még így is bőven top 60-as páros játékos vagyok. Ez olyan eredmény még mindig, ami sok játékosnak nem adatik meg.
A pályafutása mostani szakaszában kevesebb pénzt is keres. A korábbi tartalékokból tudja finanszírozni a pályafutását, vagy a kiadások csökkentésével kijön azért a „matek”?
Tény, azzal, hogy nincs mellettem folyamatosan utazó edző, rengeteg pénzt megspórolok, de a repjegyek vagy épp hotelek nem lettek olcsóbbak így sem.
Ismert: az egyest kezdi mindinkább elengedni. Jövőre mik a céljai egyesben és párosban?
Párosban vannak még céljaim, ha egyszer kijön jól a lépés, biztos vagyok benne, hogy tudok még sikereket elérni. Tulajdonképpen egy úgymond sikertelen év végén is az 54. vagyok a páros világrangsorban, játszottam Grand Slam negyeddöntőt és nyertem WTA páros versenyt is. Mindez azt mutatja, hogy nem feltétlenül kell még feladnom.
Az elmúlt években több edzővel is dolgoztott, de ezek az együttműködések nem tartottak sokáig.
A szakmai stábom a tavasz kezdete óta ugyanaz: Édesapám irányítja itthon a teniszedzéseim és ha úgy adódik, néha versenyre is elkísér (nem túl gyakran, hiszen vannak egyéb edzői feladatai), a párom pedig a fitneszedzéseimért felel. A menedzsment évek óta ugyanaz.
Amikor sikert sikerre halmozott, szívesen támogatták különböző cégek. A szponzorok kitartottak?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem influenszerként „működöm”, ergo, nem feltétlenül csak a most épp „menő” trendeket reklámozom. A karrierem során törekedtünk a hosszabb távú együttműködésekre, ami mindkét félnek értéket ad, így az én közösségi médiában való létem nem a mai – nincs erre jobb szó – műmájerkedésen alapszik. Nyilván amikor sikeresebb voltam, könnyebb volt partnerek találni, viszont a helyzethez hozzátartozik, hogy Magyarország nagyon kicsi piac, sok értékes sportolóval, művésszel, illetve megélhetési celebbel, vagyis minden támogatóért meg kell harcolni. Hálás vagyok azoknak, akik a hosszú évek során kitartottak mellettem, vannak jó páran, ők mind-mind részei a csapatnak.
Gondol már az élsportolói karrier utáni időszakra? Hogyan képzeli el az életét?
Azt vallom, hogy több lábon kell állni, így tudatosan készülök, nyelveket tanulok, a francia mellett most olaszul, elvégeztem egy lakberendezői tanfolyamot, de az üzleti élet több ágazatában is talán lehetne keresnivalóm.
