„A filmekhez történet kell, és történetek a könyvekben vannak” – hangzott el a Based-On-Books azaz a BOB fórumon, amelyen először rendeztek konferenciát a filmadaptációknak. A bolgár Cinelibri fesztivál, ahogy arra a neve is utal, a könyvek és filmek kapcsolatára koncentráló esemény, idén tizedik alkalommal rendezték meg a Jacqueline Wagenstein producer által megálmodott rendezvényt: október 10-től november 3-ig párhuzamosan több bolgár városban folytak a vetítések. De a legfontosabb helyszín Szófia volt, ahol a BOB fórumot is tartották.
A nemzetközi eseményen szerzők, rendezők, producerek, színészek, filmes szakemberek mutatkoztak be, osztották meg egymással tapasztalataikat, külön szekciót szenteltek annak, hogy az alkotók 10-10 percben bemutathassák projektjeiket, szerzők adaptálásra ajánlhassanak könyvet. A fesztiváligazgató Jacqueline Wagenstein köszöntőjében kiemelte, a jó filmek legnagyobb része adaptáció, emiatt fontos, hogy beszéljenek a folyamatról, megosszák a tudásukat egymással. A könyvek híre sokkal jobban terjed a filmek által, a filmeknek pedig szükségük van az irodalomra.
A fórum első szekciója jó alkalom volt arra, hogy Szófiáról mint lehetséges forgatási helyszínről beszéljenek. Az építészeti stílusok keveredése, a szovjet érára emlékeztető épületek és az, hogy a város nem turistásodott el, érdemessé teszi a filmesek figyelmére. Betekintést nyerhettünk a bolgár filmes világba: a résztvevők közül Katya Tricskova beszélt arról, milyen nehéz, de minden fáradságra érdemes út vezet egy film létrehozásáig. Tricskova volt a producere az idei Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma díját elnyerő Az ember, aki nem tudott csöndben maradni (The Man Who Could Not Remain Silent) című rövidfilmnek, amelyet a horvát Nebojša Slijepčević rendezett és írt. Tricskova úgy fogalmazott, amikor támogatókat kerestek, rengeteg helyről érkezett elutasítás, számtalan nemet kapott a projekt, amely végül nemzetközi összefogás lévén születhetett meg. A producer szerint a tanulság egyrészt az, hogy nagyon kell bízni a koprodukció erejében, másrészt, hogy a jó alapanyag rengeteget lendít a munkán, Slijepčević egy valós történetből írta a forgatókönyvet, amihez könnyen lehetett kapcsolódni.
A fórum egy szerzővel folytatódott: az új-zélandi-belga származású Christine Leunens arról beszélt, bár az első könyvével sikert aratott a kritikusok körében, az Oscar-díjas Jojo Nyuszi filmes diadalmenete hozta meg számára a valódi ismertséget. Rögös utat járt be a Cellába zárva (Caging Skies) című könyv, amely párszázas példányszámban kelt el Új-Zélandon, az olvasók közt ott volt viszont Robin Cohen, Taika Waititi édesanyja. Robin Cohen addig rágta a fia fülét, amíg el nem kezdte olvasni Leunens könyvét, Waititi pedig már olvasás közben úgy döntött, filmet akar csinálni belőle. A vakbuzgó Hitlerjugend-tag Johannes meghasonlásának történetéből saját forgatókönyvet készített az új-zélandi alkotó, de konzultált a szerzővel. – Egy rendező kezébe adni a könyvedet olyan, mintha a saját gyermekedet bíznád rá – mondta Christine Leunens, aki elárulta, a kezdetek kezdetén mindketten tartottak a másiktól Waititi-vel, azt gondolták, sokkal nagyobb egóval kell találkozniuk, de hamar kiderült: tudnak együtt dolgozni. – Nagyon nehéz hinni a saját történetedben, viszont elképesztő érzés, amikor akad valaki, aki rezonál vele.
A rendező minden elképzelését megosztotta Leunens-szel kezdve attól, hogy jócskán tömörítette a könyv történetét, szarkasztikusan üdére cserélte sötét hangulatát addig, hogy azt szeretné, Hitler elemelt karakterként interakcióba lépjen Jonathannal (a könyvben eredetileg egy Hitler-poszterrel beszél a fiú). Az író látta előzetesen a terveket, a rendező lehetőséget adott neki arra, hogy szóljon, ha valamit nem akar viszontlátni. A szerző elmondta, tanulmányai alatt sokat foglalkozott a filmadaptációk természetével, és úgy gondolja, ha a rendező túlzottan ragaszkodik az eredeti műhöz, akkor unalmassá és szárazzá tud válni. Az új-zélandi-belga szerző mellett Ignacio Serricchio argentin és Brian Krause amerikai színész szerepelt. Reflektáltak Leunens szavaira, Krause (aki egykoron a Visszatérés a kék lagúnába című filmmel robbant be) felemlegette, hogy kétszer is részt vett olyan filmes projektben, amiből később kiszállt a szerző és kérte, ne tüntessék föl a nevét a stáblistán, mert nem értett egyet a megvalósítással. – Az írók érzékenyek a változtatásokra – válaszolt Leunens, aki szerint a darabírók jobban ismerik, milyen, mikor a szövegükhöz nyúlnak, ám a prózaszerzőket sok minden váratlanul érheti.
A fórum talán legismertebb szereplője Ann Cusack amerikai színész, énekes volt, aki arról beszélt, ahogy a történetek, úgy a színészek sem léteznek egyedül, szerinte minden félreértés, sértődés, rossz tapasztalat csak a helytelen kommunikáció eredménye.
– Azt tudom ajánlani minden filmes szereplőnek, hogy ne felejtsenek el emberek maradni, kérjenek és köszönjenek meg, mert a közös munka az alkotás alapja, főleg a filmezés világában – Ann Cusack szerint sokak úgy látják, a tehetség esetenként másodlagos a filmszínészetben, az első és legfontosabb, hogy tudjunk a másikban, a csapatban gondolkodni.
A BOB különböző adaptációs projektek bemutatásával zárult. Ekkor lehetett kicsit jobban megismerni a bolgár és más nemzetek irodalmát. Filmet terveznek a legismertebb bolgár gyerek-fantasy regényből, a Yan Bibiyanból. Elin Pelin XX. századi alkotó könyve az egyik legismertebb olvasmány Bulgáriában, az iskolákban is tanítják. A rendező Javor Gardev Faust-matinéként jellemezte a könyvet, melyből egy sötét tónusú kalandfilmet terveznek forgatni, most koprodukciós résztvevőket keresnek. Egy másik projektről ugyancsak annak rendezője, Viktor Bojinov beszélt, Milen Ruszkov (magyarul két könyvét is kiadták) Chamkoria című történelmi regényét vinnék vászonra. A mű főszereplője egy szófiai taxisofőr, aki az 1920-as évek kíméletlen politikai intrikáinak időszakában hivatása miatt belekeveredik korának sötét titkaiba. Jevgenyia Taneva fiatal rendező első egész estés filmjét Szvetoszlav Minkov és Konsztantin Konsztantinov 1933-ban megjelent Szív egy kartondobozban című regényéből tervezi. Az abszurd próza története szerint egy költő egy nap arra ébred, hogy eltűnt a szíve, a diagnózist egy tapasztalt radiológus is megerősíti. A rejtély felgöngyölítésére egy jól ismert nyomozó, Tomas Black vállalkozik. Ivanka Mogilszka Váratlan utcák című műve 2017-ben jelent meg magyarul, a szerző a fórumon lehetséges filmes olvasatokat mutatott be a könyvhöz, ami vérbeli mixtúrája a közép- és kelet-európai országok történetének, miközben a mozgatórugója a szerelem.
Szélesvászon a bolgároknál
A Cinelibri a világ első nemzetközi könyv-film fesztiválja, évente jelentkező esemény, amelyet a film és az irodalom kölcsönhatása inspirál. Szófiában, Plovdivban, Várnában, Burgaszban, Gabrovoban, Veliko Tarnovoban, Stara Zagoraban és más városokban rendezik meg minden ősszel, és az irodalmi művekhez kapcsolódó filmek legjobb példáit mutatja be, kortárs és klasszikus alkotásokat egyaránt. Független platformja a magas színvonalú európai filmes produkcióknak és koprodukcióknak, és a leggyorsabban növekvő filmfesztivál Bulgáriában.
A projekteket ismertető szekcióban volt bosnyák, török, albán, olasz, szlovák előadó is. Izgalmasnak ígérkezik A nap az ujjaid között (Il sole fra le dita) című olasz ifjúsági könyv, melyet Gabriele Clima jegyez. A történet egy kerekesszékes és egy nehézsorsú fiú, Dario és Andy kalandos szökését és felnőtté válását mutatja be, a szerző irodalmi ügynöke szerint alkalmas a megfilmesítésre. A szlovák Marcel Lacko saját regényének klipjét hozta el a BOB-ra ajánlatként, az Önéletrajz (Autobiografia) egy többösszetevős könyv, melyben sokféle szöveg szerepel, közös nevezőjük az énkeresés, a fejlődés folyamata. Albán részről egy régi könyv kapott reflektort, az 1936-os Ha fiú lennék (Sikur t'isha djalë) Haki Stërmilli műve, mely egy lány életét követi nyomon négyéves korától tizenhét éves koráig: Diját saját családja bántalmazta a vallás nevében. Fatmir Koci rendező szerint fontos lenne a könyv filmre vitele. Çiler İlhan holland-török írónő egy valós történetet dolgozott föl az Eljegyzés (Nişan Evi) című írásában egyedi nyelven: 2009 májusában, Törökország délkeleti részén történt tömeggyilkosság eseményét szőtte össze egy eljegyzési ceremóniával.
A projektek megismerése nem csak filmes és szakmai, hanem irodalmi, kulturális szempontból is fontosak voltak. A BOB sokszínűségével és nyitottságával nagyon jó alkalmat nyújtott a találkozásoknak. Kicsit irigykedve is írom, hogy hasonló fórumnak Magyarországon is volna helye.
Infó
A Based-On-Books azaz BOB fórumot október 26-án és 27-én tartották Szófiában a Cinelibri Fesztivál keretein belül.
