„Afganisztánban 2021 óta jobb nem, sőt, bizonyos szempontból sokkal rosszabb lett a helyzet, még ha kevesebb vér folyik is. A nőknek rosszabb helyzettel kell szembenézniük, mint valaha. Kevesebb a remény. Úgy tűnik, a tálibok kezdenek egyre jobban, egyre szervezettebben kormányozni, ami nem azt jelenti, hogy az ország jobb irányba halad. Viszont a kezdeti puhább kormányzástól, ami már önmagában is gyomorforgatóan kegyetlen volt, haladunk a régi idők kegyetlen, erőszakos hatalommegtartása felé. A múlt minden sarokban visszaköszön. Elhagyott háborús eszközök, lebombázott történelem, megtört emberek.”
Kondor Bence ázsiai utazásainak újabb benyomásait összegzi, ezúttal az örökös háborúskodás és az európai ésszel felfoghatatlan iszlám fundamentalizmus, a mudzsahedek, a mollák, a medresze és a saríja világából, ahonnan a szovjet és az amerikai hadsereg is széttárt karokkal és nem kis vesztességekkel távozott.
Rövid afgán történelmi áttekintés. 1999. Az első hatalomra kerülésük után két évtizeddel később ismét a tálibok irányítanak. 1979. A szovjetek elfoglalták Afganisztánt, nem kisebb céllal, minthogy létrehozzanak egy szocialista államot. Persze, az afgánok heves ellenállást tanúsítottak. Ha egy kicsit visszatekintünk, könnyebb megérteni, miért. Az ország ekkor még erősen törzsi struktúrára épült, a lakosság többsége szegénységben, hagyományosan konzervatív és iszlám felfogású falusi közösségekben élt. Ez a törzsi berendezkedés vezetett a helyi milíciák megalakulásához, amelyek mint mujahidek (perzsa kiejtés alapján modzsáhedek) váltak ismertté. Bár a nagyvárosokban sikerült megszilárdítani a szovjet befolyást, a hegyvidéki területek ellenőrzése elérhetetlennek bizonyult. A falvak bombázása csak fokozta az ellenállást, és egyre több afgán csatlakozott a harcosokhoz. Odáig fajult a helyzet, hogy még az amerikaiak is támogatták a felkelést fegyverutánpótlással. Eközben a környező országok mint Irán, Szaúd-Arábia, Pakisztán, de még India is, saját geopolitikai érdekeiket próbálták érvényesíteni. Ezért ők is támogatták a mujahidek felkelését. Ekkora támogatással közel tíz évig sikeresen ellenálltak a szovjet térhódításnak. A közel tíz éves háború végén, 1989-ben a szovjetek kénytelenek voltak kivonulni. Egy nagyhatalmat először kényszerítettek térdre Afganisztánban.
