„Az ébredők közül Kürti Endre cipészmestert hallgatták ki először, aki előadta, hogy Czakó és Szennyes nevű »bajtársaival« iddogáltak a vendéglőben és jókedvük volt – tudósított a Népszava 1924. október 24-i számában a Klauzál utcai esetről. – Az Ergerbergert és más irredenta nótákat énekeltek és éljenezték Héjjas Ivánt. A poharakat nem törték össze, csak kiejtették a kezükből, mert be voltak rúgva. A másik két ébredő hasonlóan vallott. A tanúk valamennyien azt állították, hogy az ébredők felháborító módon garázdálkodtak és nem látták, hogy a bekísérés alkalmával a rendőrök bántalmazták volna a fiatalembereket. Tárgyalás közben szünetet rendelt el a bíróság, mialatt a tárgyalóteremben csaknem verekedésig fajuló veszekedés játszódott le.” Az Ébredő Magyarok Egyesületének fajvédő, antiszemita tagsága józanul sem okozott csalódást a korabeli tudósító kollégának.
„Ezelőtt 2 esztendővel – írja a Népszava 1924. október 24-én –, az egyik Klauzál utcai kocsmában ébredő legények* „mulattak”, vagyis a szokásos módon garázdálkodtak.” (Az Ébredő Magyarok Egyesülete az I. világháború lezárásának évében alapított fajvédő, antiszemita szervezet volt, amely az 1945-ös betiltásáig kisebb-nagyobb szerepet játszott – 1923-ig parlamenti erő is volt – a Horthy-korszakban. A tagság Gömbös, Prónay, Héjjas, Eckhardt zsidóság ellen gyűlölködő és szervezkedő szellemiségét ápolta, ha kellett, fegyveres merénylettel, máskor prózai garázdasággal – a szerk.) „A vendéglős végre megsokallta a „mulatozást” és kituszkolta őket az utcára. A nagy lármára az utcáról többen a kocsma köré gyűltek és szidalmazták az ébredőket, akik megtámadták a veszekedés színhelyére érkezett Pankovics Imre és Pack Péter rendőröket. A rendőrök, miután másképpen nem boldogultak a duhaj legényekkel, megkötözték és előállították őket.”