- „Oroszország nem a Szovjetunió” – Próbálják megfejteni a hívei Orbán Viktor beszédét, de nem túl nagy sikerrel

Arra, arra! - mutogat a Déli pályaudvarnál egy idősebb hölgy a barátnőinek – most arra kell menni!. Mint megtudom, a Kiskunságból „jöttek fel a Fideszhez”, ahogy fogalmaznak, és a buszuk ezúttal nem a Rákóczi úton vagy a rakparton, hanem a Délinél tette le őket. A pályaudvar előtt hat-hét buszt láttunk parkolni, a feliratból ítélve ezek főszezonban Görögországba szállítanak turistát. A Fidesz központi rendezvényeként hirdetett Millenáris felé még jó pár ilyen, CÖF-rendezvényekről ismerős csoporttal találkozunk. Nem hiányozhattak a zászlóárusok sem, a nagyobb lobogó 8000, a kisebb 5000 forintba került, de volt rendhagyó lyukas zászló is, amelyre a lyuk fölé egy szent koronát biggyesztettek. Az is ötezer volt.

A miniszterelnöki beszéd helyszínét, a Millenárist többszörös kordon vette körül, és belül, a rendezvényterületen is hemzsegtek a különféle biztonsági szolgálat munkatársai. Az Orbán-beszéd végén, amikor a tömeg java hazaindult és kicsit lazult a biztonsági emberek figyelme, sikerült a honvédelmi minisztert, Szalay-Bobrovniczky Kristófot futólag megszólítanunk, és megkérdeztük tőle, hogy eljött-e Orbán Balázs politikai igazgató. Miért nem jött volna? - hangzott a válasz egy mosoly kíséretében. Mielőtt tovább kérdezhettünk volna, hogy honvédelmi miniszterként mi a véleménye a politikai igazgató állításáról, miszerint az ukrán elnök helyében ők nem védték volna meg a hazájukat a külső támadóval szemben, Szalay-Bobrovniczky Kristóf már tovasuhant.

Mint később kiderült, a Millenáris öt-hatezresre becsült közönségének egy jó része nem a Fidesz vezérét jött meghallgatni, hanem a családi napra érkezett. Valóban, volt ott minden: gyerekfutball, katonai terepszínekbe öltöztetett gyerekjátszótér, játszóház, kézműves foglalkozás. - Mi az Orbán-beszéd legvégét csíptük el – mondja a családjával érkező Gyula, hozzátéve, hogy egészen addig a magyar táncházban voltak a lurkókkal. Gyula, ahogy több más résztvevő, vízügyes, Nyíregyházáról jöttek és ő is részt vett az árvíz elleni védekezésben. Őket kifejezetten azzal csábították fel, hogy családi nap van, amelyben amúgy nem is csalódott. Hozzá hasonlóan több más vízügyessel is találkozunk. Egy másik kolléga az ország másik végéből, Győrből érkezett. – Hát, úgy érdekes dolgokat mondott, meg összefoglalta a nagyvilág dolgait – mondta kissé bizonytalanul a győri családfő, de különösebben őt sem érdekelte az Orbán-beszéd, viszont ha már ott volt, a feleségével meghallgatta. Az tényleg jó lenne, ha béke lenne - foglalja össze az elhangzottak lényegét.

Nem messze onnan beszélgettünk néhány igazi, kemény Fidesz-rajongó idős hölggyel is, bár először a Népszava nevét hallva nem akartak szóba állni velünk, de végül megenyhültek. Azt tudakoljuk tőlük hogyan oldják fel a Fidesz politikájának ellentmondásait, vagyis hogy Orbán Viktor immáron egyszerre beszél szabadságharcról és békeharcról, egyszerre tiltakozik 1956 és az orosz-ukrán háború összemosása ellen, majd beszédében összemossa a kettőt, egyszerre harcolna brüsszeli birodalom ellen és kínál békejobbot az Ukrajnát lerohanó Oroszországnak.

Az úgy van, hogy nem azt kell nézni, hogy mit mond, hanem a mögöttes szándékot – mondja az egyik hölgy, némileg a helyzethez igazítva Orbán hírhedt 2011-es kijelentését, miszerint nem azt kell nézni amit mond, hanem azt, amit csinál. Szerinte Orbán Viktor jót akar az országnak, ezért van ennyi ideje kormányon. – Kádárról is ezt gondolta annak idején? - kérdezzük. –  Nézzen meg Kádárról egy dokumentumfilmet – mondja –, Kádár egy köpönyegforgató volt, aki moszkvai kiutazásáig egészen máshogy beszélt: októberben még forradalmár volt, novemberben pedig a Kreml embereként jött haza. - Orbán nem pont ugyanezt tette 2009-ben? - vetjük fel. – Oroszország nem a Szovjetunió – fogalmaz szigorúan a padjuk szélén üldögélő egyik idős hölgy, hozzátéve, hogy szerinte bennem sok minden össze van zavarodva.