Harmadik országokba kiszervezett menekültügyi eljárások, határon túli befogadó állomások, uniós pénzből épülő határkerítés: néhány hónapja még elképzelhetetlen lett volna, hogy az Európai Unió döntéshozói komolyan elgondolkodjanak az efféle felvetéseken. Ma már hivatalos dokumentumokban és tárgyalásokon szerepelnek az “új módszerek”, amelyekkel a közösség az illegális migráció drasztikus visszaszorítására és a területén törvénytelenül tartózkodók késlekedés nélküli hazaküldésére készül. A tagállamok között már megkezdődtek a szakértői szintű egyeztetések az “innovatív lépésekről”, amelyeket a magyar kormány irányít, mint az EU Tanács soros elnöke. Az állam- és kormányfők múlt heti brüsszeli csúcstalálkozójukon támogatták a kreatív ötleteket, amelyek biztosan elő fognak kerülni a decemberi tanácskozásukon is. A szélsőséges pártok európai előretörése táplálja a migráció kezeléséről feltámadt vitát.
Az EU új menekültügyi szabályai csak 2026-ban lépnek hatályba, ami arra sarkallja az országokat, hogy átmeneti megoldásokat találjanak az érkezők számának a csökkentésére. Az uniós tagállamok többsége - érezve a közvélemény nyomását - tabutémákat feszeget és az előírások szigorítását sürgeti. Ezek közé tartozik az Unión kívüli központok létrehozása a menedékjogért folyamodó migránsok számára, illetve olyan állomások felállítása harmadik országokban, ahonnan a visszautasított menedékkérőket hazaszállítják. A migrációs politika kiszervezésének keretében sokan folytatni akarják az együttműködést a származási és tranzit országokkal, ami azt jelenti, hogy fizetnének ezeknek az államoknak azért, hogy állítsák meg az EU-ba tartó migrációt, illetve fogadják be az oda igyekvő embereket. Brüsszel már több ilyen megállapodást kötött, köztük például a török, a líbiai, a mauritániai és a tunéziai kormánnyal.
A törvények kezdeményezésével megbízott Európai Bizottság (EB) elnöke, Ursula von der Leyen a múlt heti uniós csúcson ígéretet tett rá, hogy felgyorsítják a friss követelések átültetését jogszabályi és egyéb javaslatokba. Az EB hamarosan előáll az illegális bevándorlók gyors és hatékony hazaküldését elősegítő előterjesztéssel és feltárja az EU-n kívüli visszaküldési állomások létrehozásának a lehetőségeit. Számos kormány követeli, hogy Brüsszel finanszírozza a külső határokon felépített kerítéseket vagy falakat, amire az EB még nem tett nyílt kötelezettségvállalást. Az Európai Parlament (EP) mindenesetre belefoglalta a jövő évi büdzséről szóló véleményébe, hogy az EU-s pénzügyi alapok “döntő szerepet” játszanak a határátkelőhelyeken szükséges fizikai infrastruktúra kiépítésében.
Nemzetközi civil szervezetek és egyes EP-képviselők ugyanakkor fenntartásaikat hangoztatják az újkeletű indítványokkal szemben. Sokan megvalósíthatatlannak, törvénytelennek és méregdrágának tartják a migráció harmadik országokba történő kiszervezését. Példaként az olasz-albán egyezményt említik, amelynek keretében az Olaszországba tartó migránsok egy részének menedékkérelmét Albániában felhúzott menekülttáborokban dolgoznák fel. A tiranai kormány értésre adta, hogy egyszeri megállapodásról van szó, a napokban egy olasz bíróság pedig jogszerűtlennek minősítette és részlegesen felfüggesztette bevándorlók áttelepítését a nyugat-balkáni országba. - Hiába van meg az egyetértés nagy vonalakban, ha nem találunk együttműködő országokat, a terv egyszerűen nem fog működni - fogalmazott egy EU diplomata.
Aggályok merülnek fel a származási és tranzit országokkal eddig megkötött megállapodásokkal kapcsolatban is. A határvédelemre és a migráció megfékezésére szolgáló uniós támogatás felhasználása ugyanis sokszor korrupt és jogsértő kormányokra van bízva, amelyek fittyet hánynak a migránsok emberi jogaira. Az európai ombudsman nyilvánosan bírálta az Európai Bizottságot, amiért nem végzett emberi jogi hatásvizsgálatot Tunéziában, mielőtt 2023-ban egyezményt kötött vele a csempészet megállításáról és a határellenőrzés megerősítéséről.
Nem meglepő, hogy az EP-ben tartott szerdai vitában a közép- és szélsőjobb pártjai támogatták a tabudöntögető megoldásokat, míg a baloldaliak és a liberálisok nagyrészt ellenezték. Az asztalon fekvő elképzeléseket csak akkor lehet megvalósítani, ha megfelelnek az európai és a nemzetközi normáknak, ami a kritikusai szerint fából vaskarika.
