Kihagyják az alakuló bécsi koalícióról szóló tárgyalásokból a parlamenti választáson győztes szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpártot (FPÖ) – derült ki kedden, amikor Alexander Van der Bellen államfő délután 1 órakor a Hofburgban bejelentette, hogy a szokásoktól eltérően nem a szeptember 29-i megméretés győztesét, a szabadságpárti Herbert Kicklt bízza meg a következő öt év kormányának megszervezésével. A 28,8 százaléknyi voksot szerző FPÖ vezetője ragaszkodik a kancellári tisztséghez, ám egyetlen parlamenti párt sem akar együttműködni vele. Erről az elmúlt 10 napban mindenki meggyőződhetett, ennyi időt adott ugyanis az államfő arra, hogy a három legnagyobb párt vezetője valamilyen megállapodásra.
Alexander Van der Bellen meg is nevezte azokat az okokat, amelyek miatt a parlamenti pártok egyike sem akar egy kormányban lenni az FPÖ-vel: aggódnak a pártdemokráciáról és a jogállamról vallott nézetei és az EU-val kapcsolatos fenntartásai, illetve maga Herbert Kickl megosztó nyelvezete miatt. Elfogadhatatlannak tartják, hogy a győztes párt nem hajlandó kirekeszteni a politikai életből a szélsőjobboldalt, hogy szívélyes viszonyt ápol Oroszországgal, hogy hatalomra kerülése biztonsági aggályokat keltene a külföldi titkosszolgálatokban.
Az államfő és a három órával utána megnyilatkozó néppárti Karl Nehammer is azt hangoztatta, hogy olyan koalícióra van szükség, amely nem csupán a Kickl-ellenességre épül, hanem ezen jóval túlmutató reformokba kezd bele. A parlamenti választásdon 26,3 százaléknyi vokson megálló Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke hangoztatta, hogy mindenképpen hármas koalícióra készül, tehát a szociáldemokraták mellé, akikkel csak egy fős lenne a parlamenti mandátumtöbbség, be akar venni egy kisebb pártot is a kormányba. A liberális Neos vagy a Zöldek kerülhet szóba, de konkrétan egyiküket sem nevezte meg a politikus. A közvélemény arra számít, hogy a Neos lesz az, a párt elnöke Beáta Meinl-Reisinger hosszú hónapok óta készíti elő pártja hatalomra kerülését, ő maga két miniszteri posztra is szemet vetett. Nézeteit tekintve a Neos közelebb áll a konzervatív ÖVP-hez, mint a Zöldek, esélyeit az is növeli, hogy az előző öt évben hatalmon volt néppárti-zöld koalíció rossz szájízzel tett pontot az együttműködésre.
Hogy az ÖVP és a parlamenti választáson 21,6 százalékkal harmadik szociáldemokrata SPÖ, különös tekintettel az utóbbit irányító Andreas Babler olykor szélsőségesen baloldalinak mondott nézeteire, össze tudja-e hangolni elképzeléseit, az még egyáltalán nem biztos. Az ő esetleges szakításukra építve sértődött meg Herbert Kickl azon, hogy szerinte az államfő túlságosan hamar fosztotta meg őt a győztesnek járó kormányalakítási elsőbbségtől. – Az utolsó szó még nem hangzott el - jelentette ki, és ahogyan az várható volt, mártírt játszva elvonult duzzogni. Párttársai hasonlóképpen reagáltak, Udo Landbauer, az alsó-ausztriai FPÖ elnöke az államfő és az ÖVP-elnök összeesküvésének nevezte a kancellári megbízatást.
De nemtetszésének adott hangot a stájerországi tartományi miniszterelnök, a néppárti Christopher Drexler is. Szerinte az államfőnek nem kellett volna sietnie, hagynia kellett volna , hogy Herbert Kickl próbálkozzék kormányalakítással és kudarcot valljon. Most az FPÖ elnöke hergelheti követőit, hogy jogtalanul kiszorították a hatalomból. Nem arról van szó, hogy Christopher Drexler azt akarta, hogy az FPÖ győzzön, de az általa vezetett tartományban november 24-én választások lesznek, s az előrejelzések szerint az FPÖ máris vezetésre áll. Herbert Kickl pártja a kilenc osztrák tartományból háromban van társként hatalmon, és nagy valószínűséggel a negyedik kormányrészvételt szerzi meg Vorarlbergben, ahol az október 13-i választáson szerezte meg az ÖVP mögött a második helyet. Az ÖVP polgármesterei között is vannak olyanok, akik nem értenek egyet Karl Nehammer elképzeléseivel, Herbert Kickl reményei szerint a hárompárti tárgyalásokon csak nőni fog a számuk.
Nem teljes az egység a vitára mindig kész SPÖ-n belül sem. A párt hatalmi közközpontja Bécs, s annak polgármestere, Michael Ludwig, aki a szeptember 29-i gyenge szereplése ellenére kormányzási részvételre bíztatja Andreas Bablert. A párt formális vezetője ezt annyira komolyan veszi, hogy le is mondott traiskircheni polgármesteri pozíciójáról, amelyet tíz éve töltött be általános elismerésre. A pártelnököt bírálja, a helyét követeli magának a párt fenegyerekének tartott Rudolf Fussi, aki egyúttal az SPÖ nagyasszonyának nevezett Doris Burest is támadja. Doris Bures volt már az osztrák parlament elnöke, majd második, most pedig harmadik elnöke, mindig pártja választási eredményeinek megfelelően. Nem is az ő személye vitatott, hanem az első elnöké, a választási sorrendnek megfelelően ugyanis a pozíció az FPÖ-nek jár. Már ki is jelölték erre a tisztségre Walter Rosenkranzot, aki évek óta érdekvédő népi ügyvédi funkciót tölt be. Ő pártja mérsékeltebb tagjai közé tartozik, de mindmáig tagja a szélsőséges diákszövetségnek, a Burschenschaftnak, ahol korábban nem is rejtette véka alá szervezethez illő nézeteit.
