A győztesek elvonultak, a bukásunk
megünneplése a feladatunk. Mi, akiknek
nem volt merszük békésebb helyre áttelepedni,
történelemkönyvekből keressük a példákat,
okokat, magyarázatot a balsorsra s hosszas
vitába bonyolódtunk a veszteség tanácsos
értelmezéséről. Nem akartunk rendetlenül
megöregedni, mint akik nem töltik be mindazt,
amikre hivatottnak tartották magukat.
Az idegenek, állítják az erkölcsös antik
szerzők, keltik a belső viszályt, szítják a gőgöt,
ébresztik az önzést. Marakodás, hatalomvágy,
árulás. Éhbérek és díjak alkották meg a
terepet. Hogy áldozat-e a hős, az áldozat
hős-e, azt a hatalomváltás retorikája
időben bemutatta. A megtorlás annak lett
osztályrésze, aki vesztesnek mutatta magát
s aki társutazó, annak pompás panoráma
jutott arról a levetkőztetett tájról, ami
hátramaradt a szabadságharc, a világégés
és az országosztások után.
