Reggel bejöttek az oroszok, nekem meg lefutott a szem a harisnyámon.
Kérdeztem Ádit, most akkor mi lesz. Vállat vont, mi lenne? Este Stranger Things-maratont tartottunk. Harmadszor vagy negyedszer látom ezt a sorozatot. Nem lehet megunni. Ez a sok sorozatnézés valamiféle pótlék. Hét év házasság után valami megváltozott. Vagy inkább úgy mondom, hét év házasság után sem változott semmi. Szegény Hanna barátnőm meg múltkor is panaszkodott a férjére, hogy az egész fizuját játékgépekbe dobálja. Még sírt is.
Az Instán azt írják, hogy már el is foglalták Nyíregyházát. A feedben egyre többször tűnik fel a lyukas zászló. Ádi azt mondja, NATO-ország vagyunk, hamar itt lesznek a németek, a franciák meg a nem tudom, kiket mondott még. A franciákról jut eszembe, ma megint láttam az újságban annak a Charlie Bessónak a fotóját. Sötétkék zakót viselt. Hát, mit ne mondjak, szédületesen nézett ki benne. Régebben Ádi is hordott zakót, de legalább öt éve már szinte csak tréningruhában meg pólóban látom.
Közben Hanna barátnőm rám írt, hogy fél, és azon gondolkodik, csomagoljon-e, vagy még várjon. Spanyolországban vannak rokonai, lehet, elmegy, ameddig el lehet menni.
Kérdeztem Ádit, hogy ez most mennyire komoly. Úgy nézett rám, mint aki nincs képben. Mi mennyire komoly? Ilyet kérdezett. Hát az oroszok. Ha gáz van, azt mondta, lemegyünk a nyaralóba. De nem lesz gáz.
Egészen felhallatszik a lárma. Be kellett csuknom az ablakot, pedig szellőztetni akartam. Ezek a tüntetők nem bírnak magukkal. Az egyikük megafonnal ordítja, hogy ruszkik haza, mintha ettől bármi is változna.
Felmentem a Facebookra, hátha írnak valamit. Már csak ritkán nézem, főleg apám korosztálya oszt meg mémeket. Az egyiken a felcsúti kisvasút volt rakétákkal felszerelve, alatta a szöveg: Az ütőképes magyar hadsereg.
Scrolloztam, hátha találok valami érdekeset, de mintha ugyanazok a bejegyzések ismétlődtek volna. Putyin arcképe vagy nyolcszor egymás után, alatta a felirat: Újra itthon.
Csörgött a telefon, anya hívott. Nagyon ijedt volt a hangja. Kérdezte, jól vagyunk-e. Mondtam, hogy semmi baj, kicsit sziesztázom, aztán megfőzök két napra. Gulyásleves és mákos guba lesz. A lármát leszámítva minden rendben.
A munkahelyen háborús helyzet miatt rendkívüli szabadságra küldtek mindenkit. Persze fizetés nélkülire. Anya szerint a kormány kussol, ők meg nézik a tévét, mit mondanak a déli sajtótájékoztatón. Aztán megkérdeztem, a gubát hány fokon kell sütni.
A sajtóinfón azt mondták, Magyarország nem lesz Ukrajna, meg hogy lám, Brüsszel nem védett meg minket. Rákerestem, hogy NATO, orosz, invázió. Az első találat: A bukott baloldal tovább hazudik Nyíregyháza és Debrecen bevételéről. Átfutottam a cikket. Csak később esett le, hogy ezek szerint Debrecen is elesett. Harcokról nincs tudomásunk, írta.
A cikk felénél tartottam, amikor Hanna telefonált. Döntött, összepakolt. A férjed is megy?, kérdeztem.
Ekkor valami robbant a közelben. Ádi úgy rohant be a konyhából, hogy még kezében volt a kanál, amivel a teáját keverte. Csomagoljunk, mondta, megyünk a telekre.
Dinnyésen minden csendes. Tíz perc alatt lenn vagyunk a strandon kocsival. Rengetegen vannak. Olyan, mint egy korai nyári vakáció. Az egyedüli probléma, hogy az internet akadozik, van, amikor nincs is. Ádi azt mondta, a ruszkik babráltak vele, de szerintem itt mindig ilyen volt. Úszáshoz még kicsit hideg a víz, de sütkérezni már lehet.
Lehoztam két könyvet. Az egyik Agatha Christie, a másik a régi kedvencem, Mirkó Annától a Hétker mesék.
A strandon összeismerkedtünk egy párral, Noel és Anita. Noel végül is jóképűnek mondható, de nekem nem elég izmos. Ádiban az is tetszik többek között, hogy a segge olyan jó kis feszes. Vagyis régebben ez is tetszett benne. Akkor még naponta edzett.
Anita szép nő. Szinte túl szép. Érthetetlen, hogy kötött ki egy ilyen Noel mellett.
Mutattak fotókat az osztrák határról. Állítólag van olyan, aki két napig is sorban áll, hogy átengedjék. A repteret lezárták, de szárazföldön sokan mennek Ausztria felé. Hanna kitett pár fotót az Instára. Már Málagában van. Kicsit irigy voltam, de azért nyomtam rá egy szívecskét. A múltkor azon filóztam, mit vinnék magammal külföldre, ha úgy lenne. Igazából fogalmam sincs. Ruhák kellenek, az biztos. A zöld blúzom, a bézs kosztümöm, ezek mindenképp. Anyáék szerencsére időben leléptek. Hívtak minket is, de Ádi azt mondta, ő nem megy Németországba. Szerintem csak nem akar anyáékkal élni.
A szomszéd Irénkének vannak csirkéi. Nagyon cukik, mindegyiknek nevet adott, és ha hívja őket, jönnek. Mostanában sokat beszélgetek vele esténként. Azt mondta, ő nem megy el innen, meg hogy a ruszkik biztos nem jönnek ide, mert mit keresnének Dinnyésen, és hogy a miniszterelnök úr, így mondta, és az urat még meg is nyomta, mintha nagybetűvel lenne úr, szóval hogy a miniszterelnök jól tette, hogy kiállt a magyar emberek mellett. Ádi szerint Irénke kétbites idióta, aki azt se tudná, melyik irányba fusson, ha lőnek.
Az egyik este meghívtuk Noeléket. Noel likviditáselemző, bár fogalmam sincs, az mit csinál. Anita ruhaboltban dolgozik. Nem derült ki számomra, hogy főnök-e, vagy beosztott. Biztos csak eladó. Ilyen kosármérettel nem lesz főnök senkiből.
Jót beszélgettünk, főleg filmekről. Anita mondta, milyen nagy Charlie Besso-rajongó, amitől határozottan szimpatikusabb lett. Látta az összes filmjét, és tizenévesen még franciául is elkezdett tanulni. Néztem a körmét, amikor evett. Nagyon szép, barack-pasztell árnyalatú. Ha visszamegyünk Budapestre, én is csináltatok ilyet.
Noel azt mondta, Amerika nem fog segíteni. Nem segítettek ötvenhatban sem, és most sem fognak. Különben is el vannak foglalva Egyenlítői-Guineával. Én is hallottam Álvarez Edúról. Azt hallottam, kommunista, és fenyegeti az amerikai életformát. Ádi kiröhögött. Szerinte ha nem találnak olajat a guineai partoknál, Amerika ugyanúgy leszarná, mi folyik ott, mint ahogy minket is leszarnak. Ott pedig olaj van, szívecském, és röhögött tovább. Nagyon megbántott, de nem szóltam semmit.
Fel akartam menni a Facebookra, hátha kiderül, vannak-e még harcok. Néhányan gerillamozgalmat hoztak létre, tegnap volt egy robbantás is. Corvin ’31 a nevük, és a Facebookon mindennap posztolnak a helyzetről. Viszont amikor az ikonra nyomtam, nem jött be az oldal. Ellenőriztem, wifi volt, Facebook nem. Ádi is megpróbálta pár perc múlva. Ekkor azt írta ki: A szolgáltatás az ön országából nem érhető el.
Átmentem a szomszéd Irénkéhez, adott pár tojást, megcsinálom estére rántottának. Ott volt Irénke testvére is. Tőle hallottam, hogy Ausztria lezárta a határokat. Rákerestem a neten: Ausztria, határ. És valóban. Az első találat: Ausztria bezárt – az FPÖ nem akar több gazdasági migránst.
Mindegy, mi úgyis Dinnyésen maradunk. Van tej, tojás, a strandon meg egész nap lehet úszni. Irénke szerint hamarosan helyreáll a rend.
A miniszterelnök úr mindent megtesz. Majdnem kibuggyant belőlem a nevetés, ahogy megnyomta azt az urat. És milyen igaza lett. Lehet, hogy Ádi szerint kétbites idióta, de amint hazaértem, jött az e-mail a munkahelyemről, hogy home office-ban folytatjuk jövő hétfőtől.
Budapest nem változott. A Corvin mozit szétlőtték, de máshol semmi nyoma harcoknak.
A miniszterelnök új titulust kapott, és tegnap hivatalosan is beiktatták kormányzónak. Ahogy értettem, ugyanazt fogja csinálni, mint eddig. Egy ideig néztem a beszédét. A szokásos „kedves barátaim” meg „a magyar emberek döntöttek”.
Csináltam egy túrós batyut, aztán regisztráltam a Vkontaktére. Ez amolyan orosz Facebook. Elsőre kicsit furcsa volt, de ugyanazt tudja. Bejelöltem Anitát ismerősnek. Aztán vagy egy órát nézegettem a bejegyzéseit. Az egyik videóban azt kérdezi, nem túl hideg-e a rúzsa a bőrszínéhez. Szerintem nem. Odaírtam, hogy tökéletes választás. Két perc múlva lájkolta.
Ádinak meg új munkahelyet kell keresni, úgyhogy csak én dolgozom. A cége befagyasztotta a fizetéseket, és magyarázott valami IBAN-szám- átutalásokról, hogy megszűnt, és ezért. Anya hívott, hogy ha kell, küldenek pénzt, de Németországból nem lehet pénzt küldeni. Tegyük bele borítékba?, ilyet kérdezett. Majd megoldjuk.
Ma végre én is megnéztem a videót. A YouTube-on már negyvenmilliós nézettségnél tart. Két amerikai drón csapódik bele egy kórházba. Az amerikaiak azt mondják, a guineai terroristák főhadiszálláshelye volt. Estére tüntetést szerveznek a Hősök terére az USA agressziója ellen. Ádi el akar menni, szerintem felesleges. Melyik háborút oldotta meg civilek skandálása?
Kérdeztem, hova utazzunk idén nyáron. Azt mondta, Amalfiról le kell mondanunk, mert az EU-ba nem érvényes az útlevelünk. Akkor marad Szocsi. Anitáék a Krímbe mennek.