„Mit üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év múlva ülnek szembe veled?” – kérdezi a riporter egy hetvenes évekbeli felvételen, mire Nagy László így válaszol: „Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük.” Jövőre lenne 100 éves Nagy László, költő, író, műfordító, képzőművész, akinek verseit generációk szeretik. A mindössze ötvenkét évet élt költőlegenda örökösei lehetővé tették, hogy a művész, valamint szintén költő felesége, Szécsi Margit irodalmi hagyatékának legnagyobb része a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) falai között találjon otthonra. Mindezt, valamint Nagy Lászlót ünnepelték szerda este a PIM dísztermében, ahol a költő verseit elsőként megzenésítő, a vele fontos szakmai kapcsolatban, barátságban álló Sebő Ferenc is fellépett.
Van valami őserő, kiapadhatatlan lendület Nagy László költészetében, ami miatt kortól függetlenül megtalálja benne mindenki az értéket.
Az „Angyaltollat keresni mentem” című Nagy László-esten is jelen volt több generáció időstől a fiatalig: az látszik, a hagyaték, a költő emlékének ügye sokakat érint, művészetének közösségteremtő ereje kihat a mára. Lehetetlen volna összegezni a sokszínű alkotó jelentőségét. Talán csak egy eklatáns példa: Nagy László azon költők közé tartozik, akiknek verse bekerült A tizenkét legszebb magyar vers című, 2007 és 2013 között megrendezett irodalomtörténeti- és oktatási konferenciasorozat tárgyalt lírai alkotásai közé. Nem kell sokat gondolkodni, vajon melyik versét ítélték az egyik legszebbnek, a Ki viszi át a szerelmet egy olyan mű, ami már korában hatalmas népszerűségnek örvendett. Nem sok költeménnyel történik meg, hogy megjelenése után rövid idővel egyszerre lesz fontos az irodalmárok és a közönség számára. Az 1960-as évekre sokan kívülről tudták a sorait, szállóigévé, hivatkozási alappá váltak fordulatai, ma is az egyik legismertebb és legszeretettebb. A már említett A tizenkét legszebb magyar vers című konferenciasorozat előadásai kötetben is megjelentek, a Nagy László-költeményről szóló tanulmányokat a széria hetedik kötetében olvashatunk: erről az egyetlen, tizennégy soros versről harminchat írás született.
Az „Angyaltollat keresni mentem” című est a már említett Nagy László-portréfilm részleteivel indult, Török Petra főigazgató köszöntője után Nagy Borbála Réka lépett a mikrofonhoz, a költő unokája elmondta, édesanyjának és neki nyugodtabb a szívük, ha a kéziratok olyan körülmények közé kerülnek, ahol nem rongálja meg őket annyira az idő. Nagy László fia, Nagy András sokáig kereste édesapja drámafordításait, de nem találta, 2018-as halála véget is vetett a kutatásnak, nemrég ezek az írások is előkerültek. – Remélem, hogy a jövő évben Nagy László drámafordítói arca is megismerhetővé válik – fogalmazott a művész unokája. A drámák műfordításai mellett kutathatóvá válik költő és felesége körülbelül félezer darabos levelezése, amelyben magán- és hivatalos, az alkotás mindennapjait, a művészházaspár életét megvilágító darabok is megtalálhatók. Ugyancsak a PIM birtokába kerültek Nagy László 1970-es években keletkezett naplófüzetei és Szécsi Margit jegyzetfüzetei, ez utóbbi azért is különleges, mert a költő híres volt arról, hogy nem őrzi meg kéziratait. Az irodalmi múzeum gyűjteményébe került Nagy László Groma írógépe, faeszközei, íróportréi közül néhány grafika és a család fotógyűjteménye. Az átadásról szóló ajándékozási szerződéseket az esten írták alá.
Infó
Az „Angyaltollat keresni mentem” című Nagy László-estet október 16-án tartották a PIM dísztermében, fellépett a Sebő Együttes három tagja (Sebő Ferenc, Kossuth-díjas énekes-dalszerző, Soós Réka és Tímár Sára).
A díszterem előtt két vitrint helyeztek el a hagyaték pár kiemelt darabjával, a teljes anyagról egy rövid videóban tájékoztatott a PIM: a kézirattár vezetője, Rózsafalvi Zsuzsanna kiemelte, nagyon sok izgalmas levelezés került a birtokukba, amiket a költő Kormos Istvánnal, Illyés Gyulával, Tamási Áronnal, Örkény Istvánnal, Réz Pállal, Koós Károllyal és Kondor Bélával folytatott, a naplójában pedig álmait, írással kapcsolatos gondolatait rögzítette Nagy László. A médiatár tiszteletbeli főmuzeológusa, Hegyi Katalin a videóban elmondta, népes anyaguk volt eddig is Nagy Lászlóról, ezeknek többsége tévéfelvétel, ezeknek a nyersanyaga is megvan, melyekből akár egy új filmet is össze lehet vágni. Egy 1974-es filmfelvétellel is gazdagodott a tár Nagy László, Szécsi Margit és Sebő Ferenc bonyhádi fellépéséről. A költő sétabotja is az intézményhez került. A relikvia- és fotótár vezetője, Zeke Zsuzsanna kifejtette, Nagy László testvére, a szintén költő Ágh István úgy emlékezik vissza a tárgyra, mint ami gyakorlatilag hozzánőtt a művészhez. Ahogy a botot, úgy számos eszközét Nagy László saját maga készítette.
Török Petra hangsúlyozta, a bővülő gyűjtemény nagyban hozzájárul ahhoz, hogy teljes legyen az emlékév. Természetesen számos kulturális eseménnyel készülnek 2025-re, melyben a Sebő Együttes is kiemelt szerepet kap majd. A zenekar szerda este előadott pár Nagy László-dalt. A Kossuth-díjas énekes-dalszerző Sebő Ferenc előzetesen elmondta, az énekelt vers műfaját gyakorlatilag ők fedezték föl újra, Nagy László nem egyszer rendelésre is írt verset, hogy azt majd később megzenésítsék. Fölhangzott az Az én szívem, az egy bolgár dallamra írt Todóra és természetesen a Ki viszi át a szerelmet. Sebő Ferenc a dalok között sztorizott, az is kiderült, hogy a „Nem vagyok jó, nem vagyok jó” kezdetű Táncbéli-táncszókat konkrétan a gyimesi táncok után, egy tornatermi próba megtekintése után írta a költő, hogy azt majd a Bartók együttes használhassa egy japán turnén.
Névjegy
Nagy László (1925–1978) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, grafikus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja Iszkázon született, egykori otthonában ma róla elnevezett emlékház működik. A szintén a fényes szelek nemzedékébe tartozó feleségével, Szécsi Margittal a kor meghatározó kulturális szereplőinek számítottak. Nagy László költészetére hatott a folklór, valamint József Attila népies szürrealizmusa, lírája keresztény motívumokban gazdag. Leghíresebb költeményei: Ki viszi át a szerelmet, Adjon az Isten, Himnusz minden időben, Vérugató tündér. A bolgár költészet szakavatott fordítójaként is számontartjuk.