Egy 81 éves veterán képviselő foglalta össze legtalálóbban a párton belüli hangulatot a vezetőválasztás döntőjének kialakulása után. Sir Roger Gale szerint sok hűséges konzervatív érzi magát jogfosztottnak az eredmény hallatán. Rishi Sunak a történelmi parlamenti választási vereség másnapján, július 5-én mondott le pártvezetői tisztségéről. Azóta tart az utódjának kijelölését szolgáló folyamat. Eddig a 121-re apadt parlamenti frakció voksolt több menetben és jutott el szerda délután a döntőig, melynek részvevői közül már a 172 ezer „mezei” párttag szemeli ki a legalkalmasabbnak tűnő vezetőt, egyben az ellenzék hivatalos vezérét.
A szerdai szavazás kimenetele sokkban tartja nemcsak a torykat, hanem a politika iránt érdeklődő közvéleményt is. A verseny nem várt fordulatot hozott, amikor a tory honatyák a korábbi forduló győztesét és a pozíció első számú várományosát, James Cleverly volt pártelnököt, kül- és belügyminisztert szavazták ki. A legtapasztaltabb és a legjózanabb politikusnak tekintett 55 éves Celverly, aki az előző heti pártkonferencia sztárjának számított, ezúttal nemhogy voksokat nem tudott elhozni az ideológiailag hozzá legközelebb álló, kedden kiesett Tom Tugendhat (volt nemzetbiztonsági miniszter) bázisától, de meglévő szavazatainak száma 39-ről 37-re esett vissza. 42 szavazattal Kemi Badenoch, a legutóbbi kormányban a lakáspolitikáért és a közösségekért felelős 44 éves miniszter asszony végzett az első helyen, míg eggyel kevesebben támogatták a 42 éves Robert Jenricket, aki 2021. szeptemberi lemondásáig a bevándorlási ügyeket irányította. Azért vonult látványosan vissza, mert úgy érezte, az illegális bevándorlók Ruandába való kitoloncolására hozott törvény „nem megy eléggé messzire”.
A hét közepén tartott eredményhirdetést a zsúfolásig megtöltött parlamenti helyiségben lévők, de az eseményt élőben közvetítő televíziók műsorvezetői és meghívott elemzői is felhördüléssel fogadták. Érthetetlen volt, hogyan omlott össze egy nap alatt James Cleverly népszerűsége.
Az igazi döbbenetet mégis az okozta, hogy ezzel a Konzervatívok jobb szárnyához tartozó két megosztó és ellentmondásos személyiség közül kell döntenie a párttagságnak, a hagyománytól eltérően a centrumnak nem maradt reménye.
Az összesküvés-elmélet soha nem állt messze a toryktól, így most is azonnal megkezdődött a találgatás, vajon milyen trükkök vagy elfuserált taktikázás állhat a végkifejlet hátterében. Az egyik azonnal tagadott feltételezés, hogy maga Cleverly csapata szúrta el a dolgot, amikor győzelmet biztosra véve szavazatokat adott át annak a riválisának, aki számára ideálisabb ellenfelet jelentett volna a döntő szavazáson. Cleverly vesztét az önelégültséggel felérő magabiztosság is okozhatta, miközben Badenoch és Jenrick gárdája buzgón agitálta ellene a képviselőket.
Akármi is történt, a csalódottság bizonyítéka David Gauke, a 2019-es lemondásáig számos miniszteri tisztséget betöltött politikus nyilatkozata. Ő azért iratkozott vissza a pártba, hogy újra hallathassa a hangját, most viszont úgy véli, „jobban is elkölthette volna a 39 fontos tagdíjat”. Vele együtt számos más tag jelezte kilépési szándékát, többek között a The Times pénteki számának véleményrovatában. Hasonlóan beszédes a számos konzervatív szárny egyike, a középen álló Tory Reform Group állásfoglalása. A csoport „egyik jelöltet sem tudja támogatni, mert egyikük retorikája sem a párt előnyös oldalát mutatja, még kevésbé állnak ki a One Nation, egy közös nemzet alakulat által képviselt és megbecsült értékek mellett.
A konzervatívok így messze kerültek a korábban emlegetett „széles egyházként” jellemzett önmaguktól. A frakcióból kikerült győztesek egyformán bevándorlásellenesek. A nigériai gyökerekkel rendelkező Badenoch nemrégiben, a Sunday Telegraphnak írt cikkében így fogalmazott: „Naivitás lenne azt feltételezni, hogy a bevándorlók a határhoz érve automatikusan feladják az etnikai ellenségeskedéseiket”.
Jenrick egy meghatározott és kötelező érvényű korlátban, 100 ezernél kevesebben rögzítené az egy évben befogadott külföldiek számát. Következetesen követeli egyben a szigetország kilépését az Európai Emberi Jogi Konvencióból, amivel kapcsolatban ellenfele úgy véli, „nem ez a probléma forrása”. Európával kapcsolatban az i című napilap emlékeztet arra, hogy Badenoch 2016-ban a Brexit mellett kampányolt és további távolodást sürget az Uniótól, Jenrick viszont abban az időben még „maradónak” minősült, bár mára megtért. Egyetértenek abban is, hogy csökkenteni kell a szociális juttatásokra szánt összeget.
A következő hetekben zajlik a korteshadjárat, a győztes személye november 2-án kerül nyilvánosságra, szerencsétlen időzítéssel éppen három nappal a munkáspárti kormány első költségvetésének előterjesztése után.