Ez a (rövid távon nem feltétlenül) jó hír. A rossz pedig az, hogy nem adja olcsón a bőrét. Ad abszurdum elképzelhető, hogy az utolsó családi érdekeltségét Európai Unió Zárt Körű Részvénytársaságnak fogják hívni, aminek a profitjából Mészáros Lőrinc végre megveheti a Hudson folyó torkolatát a Szabadság-szoborral, hogy legyen hol leparkírozni a Lady 1000 Milliárddal az Nagy Magyar Focialista Evakuáció idején.
Történt a héten, hogy Orbán végre a pulpitusra csaphatott az Európai Parlament plenáris ülésén. Több mint tizenegy évnyi szívás visszafojtott energiáit eresztette szabadon a szélsőjobb tömegszerelmi kurjongatása és a szélsőbal antifasiszta dalárdája közepette (Bella Ciao, sok szólamban.) Tizenegy év bennszakadt bazmegje robbant elő a különös kormányfőből. 2013-ban fogadták el ugyanis a magyar jogállamiság elevenen megnyúzását és felkoncolását előrejelző, az alapvető jogok csorbulása miatt ejnyebejnyéző Tavares-jelentést, amely egyébiránt már meglebegtette a 7-es cikkelyes eljárást is: Orbán szerint ezzel már akkor gyámság alá helyezték Magyarországot. (A magyar vezér azóta olyan szálfaegyenes magabiztossággal áll a szőnyeg szélén, hogy a közepén már szédülne az unalomtól.) Igazából már akkoriban sem maradt választása: csak előre menekülhetett a komplett penetráns pereputty. A bírósági tárgyalások elkerülése érdekében mindig nagyot kellett nyernie, és ezt csak ördögi machinációk sorával érhette el.
„A komcsik és a libsik egyszer már tönkre tették az országot, ezt nem hagyhatom, ugye, Minden Magyarok Istene?”
rogyott imára a közpénz-milliárdokon a felcsúti szárazáru-raktárban az önigazolás-puffer feltöltése közben, és lemetszett egy rőf stifoldert vecsernye gyanánt. Idővel aztán már annyi galádságot csinált a nemzete ellen, hogy ezt a temérdek undormányt (megfakult diagnózis: akut kognitív disszonancia redukció) csak újabb és újabb ellenségek bevonásával tudta ellensúlyozni. Gyűlölködésben fedett pályás erőnyerő, szó se róla: a komcsik, a libsik, a melegek, a színesek, a migránsok, a zöldek, a háttérhatalmak, a spekulánsok mind-mind rettentő veszedelemként jelentek meg a nemzeti romantika pannófestőjének hortobágyi horizontján. Ideje volna megénekelni végre a főgonosz-toposzokat az orbáni népmesékben is, ahol mai napság még a Fanyűvő, a Vasgyúró, a Kőmorzsoló vagy a Hétszünyű Kapanyányi Monyók ijesztgeti szegény gyerekeket, vagy éppen Arasztos Tóbiás, miközben egy szelíden mosolygó, kedves-dolgos meleg örökbefogadó pár is lehetne negatív hős, közvetlenül egy perccel azelőtt, hogy Dúró Dóra átfestené őket babaillatú Werbőczy hármaskönyvvé.
(És itt eljött az ideje egy ölesebb zárójelszerkezet beiktatásának. Orbán Viktor azt állította a strasbourgi plenáris ülésen, sok más légből pottyant mese mellett, hogy „a magyar demokrácia jól van, vérbő és erőteljes”. Szerkesztőségünk metafóraválság-stábja nem először jutott arra a kényelmetlen megfigyelésre, hogy a kormányfő sokadszor hasonlítja a sajátos rendszerét egy méretes péniszhez, ami köztünk legyen szólva nem teljesen indokolatlan. Áll, mint a cövek, ezt is mondta már Orbán, és ha jobban belegondolunk, már csak „a magyar jogállam úgy ágaskodik mint egy méteres kék eres” hasonlat hiányzik a kényszeres miniszterelnök közveszélyes költőikép-kollekciójából. Visszautalva a fenti mesehősökre: a finnugor eredet szerint a mony tojást jelent, a Hétszünyű Kapanyányi Monyók pedig egy 1686-os forrás szerint egy hím, nagy monyú szerzet, vagyis egy olyan emberke, aki koponya méretű herékkel véteti észre magát. A Magyar Néprajzi Lexikon mindazonáltal bakarasznyi magas, hét sing szakállú, kapanyélfaszú emberkéről tesz említést, tehát az orbáni mitológiában máris kirajzolódni látszik valami egészen fallikus eredetmítosz. Ebben a kontextusban már a brüsszeli kávészünetnek is volt valami értelme, a négyórás mostani felkérdezés viszont kifejezetten kényelmetlen lehetett egy ekkora férfiassággal megtámasztott államférfinak.
Szóval: az a nagy helyzet, hogy Orbán belépett egy európai íróklubba, ahol az aranyhajú hercegkisasszonyt bájos mesehősként ismerhette a közönség, és már egészen megszokta ezt a gondolatot, amikor a magyar szépírói változat rendre nagy étvágyú pornószínésznőként kezdte megjeleníteni a gyanútlan címszereplőt. Orbán átírt mindent a mesében, mert az európai íróunió korábban véletlenül sem feltételezte, hogy valakinek az olvasatában a szende hercegkisasszony visszaeső tendernyertes vagy profi kúrógép lehet. Orbánnak ma egy esélye maradt, és erre játszik a 2019-es nagy európai írószövetségi választás óta, hogy a tagság többsége is átnyergel a szuverenista pornóirodalomra (fehér heteró keresztények fehér heteró keresztényekkel, egy időben csak és kizárólag kettesben, és ha nem, akkor egy csík kóla után jachton.) A magyar kormányfő egyetlen reménye a totális káosz, a végtelen hőbörgés. Kontroll vesztett, és nincs több forgatókönyve. Minden utat felégetett az európai kultúra és önmaga között. Vagy az unió romlik hozzá, vagy elrohasztja az uniót. Mesés kilátások.
A novemberi amerikai elnökválasztás előrejelzéseit nézve nincs is feltétlenül leírva, hogy Orbán rossz lóra tett, amikor (kifogyva a szobatiszta koalíciós partnerekből) a káosszal, a megfélemlítéssel és a konteókkal nagy barátságban lévő szélsőjobbal kötött nemzetközi szövetséget. A 78 évesen hirtelenszőkeherceg-imitátor okozhat még meglepetést odaát. A totális káosz előszele már kísértetként járja be az amerikai kontinenst, és éppen Miltonnak hívják. A veszélyes ciklon hatalmassá hizlalta az aktuális hurrikánt, és a választás miatt feszült közvélemény máris megtalálta, kit okolhat a pusztításért. Ki mást, mint a meteorológusokat.
„Az emberek azzal vádolnak, hogy valami titkos illuminátus szervezetnek dolgozva hoztam létre a hurrikánt, ami kiábrándító és lehangoló, és ez a közbizalom csökkenését eredményezi”
– mondja egy Matthew Cappucci washingtoni szakember. Ő a múlt héten még halálos fenyegetéseket is kapott, amelyekben azzal gyanúsították meg, hogy megváltoztatta az időjárást és hurrikánokat hozott létre űrlézerekkel.
Bezzeg idehaza a legfelső erők biztos kézben vannak. A kegyelmi ügyet előidéző Balog Zoltán egyháza csaknem 6 milliárd forintos állami ingatlantámogatásban részesült, immár az ügy szégyenében, talán valamiféle jóvátételként. Eközben továbbra is érinthetetlen a korábban Schadl György vezette végrehajtói kar, amely az unió szégyenpadját nyomó országban milliárdos nyereséggel zárt. És a rend is rendületlen: Szijjártó és Mészáros vasútavatása és a TEK forgalomkorlátozása miatt tíz kilométert kellett kerülniük a kiskőrösi tanyavilágban élőknek. De minden tiszta: a tankerületi beavatkozásáig a szülők takarítanak egy rákosmentei általános iskola osztálytermeiben. De a cövek áll. És csak a kő (kövön) marad.
