Eddig még viszonylag jól megúsztuk, semmi olyasmi nem történt, amit egy ajtó elé kitett törülközővel ne lehetett volna orvosolni, alaposan átdörgölve Bellát, hogy aztán elfoglalja a helyét a kanapén. Persze csak a kiadós reggeli után. Még az is szerencse, hogy a miénk amúgy nem vizes kutya, tartja a két lépés távolságot ettől az elemtől, hacsak nem inni kell belőle. Nem különösebben kedveli a tópartot, kikerüli a pocsolyákat, és némi megütközéssel nézi a labradorokat és golden retrievereket, amelyek élvezettel dagonyáznak a sárban, néha el is terülnek benne, mint más a fövenyen nyaraláskor. De ugyanilyen megbocsátó sajnálattal bámul minket is, ha időnként bekukkant a fürdőszobába, és látja, hogy a gazdik valamilyen megmagyarázhatatlan hóbortnak hódolva nyakig merülnek a vízben és láthatóan élvezik.
De az esők egyre makacsabbak, a föld egyre puhább, a kutyák játéka pedig egyre hevesebb. Ráadásul mindez nem is a szemem láttára történt, hogy kedélyesen elbődülve, azonmód félbeszakítsam a dolgot. Befutottak egy terebélyes fa alá, s pár perc múlva az én fekete kutyám barnaként jött el, csimbókokban lógott a szőrén a sár, falevél és minden egyéb. Persze bízhatnék a mudik és pulik bundájának legendás öntisztulásában, de kinek van ideje ezt megvárni. Szóval már útközben elkezdtem felkészíteni a még tudatlan kutyánkat, hogy ebből bizony fürdetés lesz.
A sors úgy rendezte, hogy előző este sikálta fényesre a fürdőt a nejem. Olyan alapossággal, ami szinte csak a szentekre vagy a tébolyodottakra jellemző, netán ezek szelíd keverékére. Ilyenkor az a legjobb, ha két-három napig be se lépünk a fertőtlenített, megtisztított területre, vagy csak úgy, mint a tündék, hogy a lábunk nem érinti a földet, karunk a mosdókagylót. Fogmosás közben is kívánatos, ha egyenesen a tenyerünkbe köpünk, majd lemossuk máshol. Tudtam, hogy senki sincs otthon, ez némi bátorságot adott. Ha rajtakapnának, gondoltam végig, akkor azzal fogok védekezni, hogy már maga a nejem is meg akarta fürdetni egyszer Bellát, amikor hazahoztuk és a kinti élet miatt a tanyasi csirke illatát árasztotta. Csakhogy utánaolvasva kiderült, hogy hat hónapos koráig nem ajánlják a dolgot, mert a kölyköknek még nincs önálló hőháztartásuk vagy mijük, és így könnyen megfáznak.
De Bella már javában a hetediket tapossa, így hát semmi sem állhatja útját a szüzesség elvesztésének. Már akkor gyanakodott, amikor nem vettem le róla a pórázt az ajtó előtt, nem volt dörgölés, ami szintén közelharcot jelent, mert utálja, ha a lábait tisztogatják. Nem volt ideje különösebben végiggondolni a dolgot, mert máris a kádban találta magát. Tudni kell, hogy ilyenkor nem csak a kutya fürdik, hanem a gazdi is, tehát érdemes így öltözni. Én már annak örültem, hogy a kabátomat sikerült lehámoznom magamról az előszobában fél kézzel, mert közben tartani kellett az egyre bizalmatlanabbá váló fürdőalanyt. Természetesen Bella úgy kapálózott, úgy feszítette meg mindenét, mintha a halálát érezné közeledni a zuhanyrózsa felől, és hiába volt a gyengéd fojtófogás, a víz nagy részét így is magamra fröcsköltem. Egy idő eltűnt a rémület a tekintetéből, és élvezni kezdte a meleg víz simogatását, de akkor már sáros lében úszott minden. Tán még a szekrények mögé is jutott. Mert hiába próbálja szinte azonnal törölközőbe burkolni a csuromvizes áldozatot az ember, annak mégis lesz annyi ideje, hogy megrázza magát, amit majd többször megismétel spontán módon a lakás többi részében is.
És még csak ekkor jött a romeltakarítás. A lakáson mintha dühös kamaszok vágtattak volna végig Nutellával a kezükben. Ilyenkor mindenkinek átsuhan a fején az önmegsemmisítés gondolata. A nemlét sóvár luxusa. S persze mindez természetesen a tárcaírás reggelén, amikor minden ki van centizve, nincs egy felesleges perc sem, vagy ha igen, akkor az is az ihleté: a téma bekészítve fejben, meg néhány mondat is. Ráadásul tudtam, hogy ha ezt megírom, akkor a szerkesztőm majd gyöngéd levélben postafordultával kérdi meg, hogy esetleg van-e ehhez illusztráció is? De hát könnyebb lekapni a jetit vagy a már a kihalt mauritiusi dodót, mint egy kutyát fürdetés közben, ami a káosz egyik szinonimája. Az ágyon pihenő, tiszta Bella fénylő képe viszont nem ad vissza semmit.
Egyelőre élek, bár ez nagyon viszonylagos állapot, mert a nejem még nem ért haza. Elővigyázatosságból még vetek azért egy pihent tekintetet a meggyötört fürdőre, hátha felfedezek valamit, amin eddig átsiklott a szemem. Csak hát a férfiak nem úgy látják a koszt, mint a nők. Mi megengedőbbek, hogy ne mondjam, barátkozósabbak vagyunk. Nem tekintjük magától értetődően ellenségnek, hanem amolyan kényszerű társbérlőnek. Üldözés helyett inkább megpróbálunk kiegyezni. És képesek vagyunk engedni is, ha kell. Tudom, hogy ezt képtelen leszek majd elmagyarázni. De legalább a kutya szőre csillog, motyogom majd az utolsó szó jogán.
