E baloldalnak a többség újraalkotását kell megcéloznia, ehhez pedig a dolgozók, a munkát ténylegesen elvégzők helyzete és igényei köré kell szerveznie politikáját. Középpontjában a megélhetés, a munka és a lakhatás biztosítása, valamint a kisemmizés elleni küzdelem áll.
E baloldalnak a munkáltatókkal szemben következetesen a dolgozók, a munkások oldalán kell állnia. Akkor is, ha ez a munkáltató az állam, és akkor is, ha egy vállalkozó, egy (magán)cég vagy egy transznacionális nagyvállalat – azaz a (magán)tőke valamely frakciója. Minden helyzetben a munkát ténylegesen elvégzők oldalára kell helyezkednie. A munka, a dolgozók, a munkások pártját kell fognia a tőkével és az állammal, vagyis a munkáltatókkal szemben.
Akik a munkát tényleges elvégzik
Amikor valaki dolgozót vagy munkást mond, sokan a (nehéz) fizikai munkára és ipari munkásra gondolnak. Munkaruhára, kék overálra, csavarkulcsra, a szakikra. A baloldalnak tudatosítania kell, hogy e kör sokkal tágabb ennél: a dolgozók azok, akik a munkát ténylegesen elvégzik. A dolgozók köre egyáltalán nemcsak az ipari vagy a mezőgazdasági munkásokat foglalja magába, de őket is – és a szolgáltató szektorban dolgozókat is. Egyáltalán nemcsak a fizikai munkásokat jelenti, de természetesen őket is – és a szellemi dolgozókat is. Egyáltalán nemcsak a bérmunkát ténylegesen elvégzőkről van szó, de róluk is – és a nem fizetett munkákat elvégzőkről is. Háztartást vezetni, a ház körüli és a házimunkát elvégezni nap mint nap, gyerekeket nevelni, időseket ápolni, másokról gondoskodni – mindezek ugyanúgy elvégzendő munkák.
Bérmunka és másfajta munkák
A bérmunka az a fajta munka, amiért cserébe bér vagy fizetés jár. Ennek van szerződéses-hivatalos formája (formális bérmunka) és van szerződésen kívüli (nem formális, informális bérmunka) is. A bérmunkán kívül azonban nagyon sokfajta további munkaforma is létezik: nem fizetett vagy egyenesen fizetetlen, nem látható vagy egyenesen láthatatlan, meg nem becsült vagy egyenesen lenézett-megvetett munkafajták.
A Valódi Magyar Baloldal, avagy hogyan készül a bográcsos bajai halászlé?Ezek félig formális, nem formális, informális, reproduktív, újratermelő, gondoskodó munkaformák. Ugyanúgy hasznosak, ugyanúgy értéket termelnek, mint a bérrel elismert munkák. Sőt, ezek elvégzése nélkül nincsen formális bérmunka sem. Nincsen ugyanis bérmunka tisztára mosott ruha, bevásárlás és elkészített reggeli, elmosogatott tányérok és megfőzött vacsora nélkül – nincs munkára fogható dolgozó gondoskodás nélkül.
Amikor tehát dolgozókra gondolunk, nemcsak bérmunkásokra gondolunk. Minden olyan munkát elvégző ember idetartozik, aki nem kap e tevékenységéért cserébe bért, fizetést, elismerést, megbecsülést, munkája mégis nélkülözhetetlen a bérmunkás munkaerejének áruba bocsátásához. Mindenekelőtt nagyon sok nő, anya, feleség és nagymama gondoskodó munkájára. A nyugdíjasok is idetartoznak, akik az életük nagy részét ledolgozták. A diákok is, akik jelenleg iskolába járnak, de dolgozni fognak. A kismamák is, akik „otthon vannak” gyermekeikkel. A szellemi munkát végzők is, a gyakornokok is, a kisegítő-besegítő dolgozók is, az egyedül önmagukat foglalkoztató (kényszer)vállalkozók is.
Így nézve már látszik: irgalmatlan mennyiségű munkát végzünk el nap mint nap. Ennek egy tekintélyes részét azonban a munkáltatók nem fizetik meg, nem ismerik el – ellenkezőleg: természetesnek tekintik és senki sem politizálja. Mindezt a baloldalnak kell politizálnia. A baloldalnak a dolgozók nevében kell beszélnie.
Ha erről gondolkodunk, a legjobb, amit tehetünk, ha a bérmunkavégzés kényszeréből indulunk ki. Annak érdekében, hogy az emberek meg tudjanak élni, el kell adniuk a munkaerejüket és a munkaidejüket. Munkabérért és fizetésért cserébe el kell adniuk életidejük és életerejük jelentős részét, ébren töltött óráik csaknem felét. Ez a bérmunkakényszer. Ahhoz viszont, hogy valaki bérmunkát végezhessen, mint láttuk, egy sor további informális és reproduktív munkát is el kell végezni, amit nem fizet meg a munkáltató. Így aztán ez is munkakényszerként nehezedik ugyanazokra a dolgozókra. Mindez együttesen sok millió ember számára megélhetési kérdés Magyarországon. Mindenki ismeri, mindannyian szenvednek tőle, mégis azt mondják nekik, hogy ez a szenvedés szükségszerű, természetes, magától értetődő. Azt mondják nekünk, hogy ez így normális – pedig egyáltalán nem az.
Hol találjuk a dolgozókat? Mindenekelőtt a munkahelyükön és a lakóhelyükön. Ezért aztán a baloldalnak mindent meg kell tennie, hogy jelen legyen mind a (bér)munkavégzés tereiben, mind pedig a dolgozók lakókörzeteiben, mindennapi életében. Támogatást és segítséget kell nyújtania az élet társadalmi újratermelésének színtereiben: az otthonokban és a háztartásokban is. A baloldalnak a (bér)munkakényszer terheit cipelő dolgozók oldalán kell állnia – minden helyzetben.
Alávetettség és kizsákmányoltság
A dolgozók munkaóráikban alá vannak vetve munkáltatóik uralmának. Még akkor is, ha a munkáltatót mások képviselik: algoritmusok, HR-esek, menedzserek, kollégák, a felettes énként belénk költöző munkáltató, a belsővé tett (bér)munkakényszer (a munkamánia és a munkafüggőség). A munkáltató rendelkezhet és rendelkezik is a dolgozó felett, a munkahelyen és a munkaórákban ő diktál. A dolgozónak pedig állítólag megint csak el kellene fogadnia, hogy ez természetes, és hogy ez nem politikai kérdés. Pedig ez is politikai kérdés.
A túldolgoztatás, a kizsigerelés, a kizsákmányoltság, a kimerülés és a kiégés tapasztalata mellett a munkahelyi uralom (a munkáltató diktatúrája), a (bér)munkának való alávetettség határozza meg ébren töltött óráink túlzottan nagy részét. A dolgozókkal megtaníttatják, hogy ez így természetes – ha meg akarsz élni, ha munkát akarsz, akkor ezt el kell fogadnod. Pedig ez sem természetes – a baloldalnak pedig erre is rá kell megmutatnia.
A NER mitológiája
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) mitológiája szerint a magyar ember a világ közepe. Ő áll a kozmosz centrumában, ő a norma (a mérték); amit ez az elképzelt magyar ember gondol, az a normális; ahogyan pedig a NER láttatja őt, az a normalitás. Ezt a magyar embert azonban – e mitológia szerint – minden oldalról támadják (kívülről, belülről, alulról, felülről). Egyedül a Fidesz–KDNP, a NER és persze maga Orbán Viktor tudja megvédeni őt – a normalitás letéteményesét. A magyar ember így nemcsak a világ közepén áll (az univerzum origójában), de egyúttal célkeresztben is van. Mindenki őt támadja-fenyegeti-háborgatja. A NER mitológiája szerint azonban szerencsére a magyar világ tengelye a NER, ennek forgása pedig mágikus óvó-védő bűvkört von a magyar ember köré, amivel mindentől megvédelmezi. Mindenekelőtt megőrzi békéjét.
A magyar ember – e mitológia szerint – egy tisztességes, becsületes, középen álló, jómódú, fehér, keresztény, heteroszexuális, nemzeti érzelmű, vállalkozó szellemű, családos, középosztálybeli férfi, aki gyűlöli, ha háborgatják. Mégis folyton háborgatják. A magyar ember, a magyar család és a magyar nemzet szuverenitásának megvédése a NER számára ezért ugyanaz az ügy: egyszerre a béke, a biztonság és a rend megvédése. Aki nem hiszi, olvassa és hallgassa Békés Mártont, például a Nemzeti blokk – A Nemzeti Együttműködés Rendszere című kis könyvét, amelyben kifejti az Orbán-rezsim mítoszát (KKETTKK, 2022).
E mitológia főhősét, a magyar embert, illetve a magyar családot és a magyar nemzetet folyamatosan támadják:
- Kívülről és felülről: idegenek, külső ellenségek – Soros, Brüsszel, EU, IMF, CIA, amerikai demokraták, föderalisták, internacionalisták, genderideológusok, háború- és migrációpártiak stb;
- Belülről és felülről (ezek belső szövetségesei): idegenek, belső ellenségek – hazátlan, kívülről fizetett ellenzék, liberálisok, NGO-k stb;
- Kívülről és alulról (a felsők segítségével): idegenek, külső ellenségek – migránsok, terroristák, nem jómódú bevándorlók, nemzetközi antifák, kommunisták, internacionalisták stb;
- Belülről és alulról (a felsők támogatásával vagy jóváhagyásával): idegenek, belső ellenségek – felforgatók, rendbontók, erőszaktevők, hazai antifák, civilek, hajléktalanok, bűnözők, kommunisták, pedofilok stb.
E mitológia szerint az idegenek mind a négy irányból, összehangoltan támadnak: e külső-belső ellenségek külső érdekeket akarnak érvényesíteni belül, alá kívánják ásni a nemzetet, a családot, a rendet, a fehér-keresztény-magyar többséget és természetesen a békét.
Amint a NER egy kicsit is veszélyesnek érzékeli általában a Valódi Magyar Baloldalt, vagy konkrétabban az ebből kinövő politikai baloldalt, azonnal e mitológiában próbálja elhelyezni. Főleg a belülről és alulról fenyegetők számára elkülönített sarokba próbálja beletuszkolni, hangsúlyozva, hogy e baloldal külső érdekeket szolgál. A NER mitológiája szerint aki baloldali, az egyben felforgató, terrorista, erőszakos antifa, pedofil, kommunista – a nemzet, a család, a béke, a biztonság és a rend esküdt ellensége –, továbbá nem magyar, legfeljebb magyarországi, külső érdekek belül bomlasztó ügynöke.
Mit állítson szembe ezzel a baloldal?
Azt, hogy a baloldal ténylegesen a többséget képviseli. Azokat, akik itt dolgoznak, akik itt dolgoztak és akik itt fognak dolgozni – legyenek bár magyarok vagy nem magyarok, fehérek vagy nem fehérek, fiatalok vagy idősek, nők vagy férfiak. A baloldal a dolgozók megélhetésének, munkájának, lakhatásának védelmét helyezi politikája középpontjába, miközben kisemmizésük ellen küzd. E baloldal továbbá azokat is képviseli, akik nem Magyarországon élnek vagy egyenesen el kellett hagyniuk Magyarországot azért, hogy máshol dolgozzanak. Vagyis az elszármazott dolgozókat a világ minden pontján.
Ez a baloldal arra büszke, amire a dolgozók: a közösen elvégzett munkára. Hogy ezt a világot mi építettük fel, közös világunkat pedig a mi munkánk tartja működésben.
