Tenerife;menekültválság;

- Menekültek az út szélén

Meseszép tájon ébredni, a felhők felett járni, az óceán suttogását hallgatni, a pálmafák susogását élvezni, a napsütés melegét érezni, a nyugodt élet mindennapját átélni. Igen, ezt jelenti nekem Tenerife, amióta itt lakom. Sokan mondják, hogy de jó nekem, mert egy ilyen helyre költöztem. Igen, én is így érzem, de minden kezdet nehéz. Hogy meddig tart a nehezebb időszak, ki tudja, na meg ott van a nyelvi probléma is. Ahogy az ember jön-megy a szigeten, érzékeli a nyugalmat, az emberek kedvességét, de valami mást is. Azt, hogy rengeteg a menekült. Hosszú idő óta csak jönnek és jönnek.

A lakáskeresés komoly nehézség, de sok gondot okoz a nyelv is. Tanulni, tanulni!! Ez a mottó! Kell a spanyol nyelvtudás, hogy legalább egy kiló kenyeret tudj venni. Azt mondják, ha az itteni öregekkel beszélget az ember, sok mindent megtud, és tanul tőlük. Na jó, csak épp nem értem, mit mondanak. Ha valaki hozzám szól, el tudom mondani, „no habla espanol”. Vagyis, nem beszélek spanyolul. Kellemetlen tény. Jó, jó, van olyan is, amikor megértem az illetőt, vagy egy-két dolgot tudok kérni, de ez semmi. Szóval, mindig beigazolódik, ha valaki külföldre költözik, hogy igenis tanulja meg a helyi nyelvet, különben nem tud boldogulni. Itt van például a hivatalos iratok intézése. Unokahúgom jött el velem, hogy ezek is meglegyenek. NIE szám, bankszámla nyitás, rezidens kártya stb… Ezek a legfontosabbak. Vannak itt olyanok , akik hivatalosan ezzel foglalkoznak, de elárulom, hatalmas összeget kérnek érte. Szerintem sok embert átvernek, de ez csak az én véleményem. Érdemes odafigyelni vagy tanácsot kérni ha valaki hivatalos ügyeket szeretne intézni.

Szóval, élem a mindennapjaimat, tapasztalatokat gyűjtök , persze dolgozom is, és látom mi, hogyan zajlik itt a szigeten. Nem titok, egyelőre északon, La Esperanzán élek a nővéreméknél. Ami talán legelőször feltűnt, hogy rengeteg a menekült. Ahogy az ember napi szinten közlekedik, az út szélén azt látja, hogy jönnek-mennek a menekültek. La Lagunában ugyanis van egy menekült tábor. Ide kerülnek legelőször. A vöröskereszt látja el őket. A szálláson kívül kapnak enni-inni, de még egyenruhát, sőt költőpénzt is. Jöhetnek-mehetnek a szigeten.

Reggel fél tízkor Sanyi bejelentkezett az edzőterembe egy órára, amelynek a nevét sem tudta kiejteni. Különben Sándor rendszeresen látogatja a fitnesztermet, hiszen tudja jól, hogy mozogni jó.