Meseszép tájon ébredni, a felhők felett járni, az óceán suttogását hallgatni, a pálmafák susogását élvezni, a napsütés melegét érezni, a nyugodt élet mindennapját átélni. Igen, ezt jelenti nekem Tenerife, amióta itt lakom. Sokan mondják, hogy de jó nekem, mert egy ilyen helyre költöztem. Igen, én is így érzem, de minden kezdet nehéz. Hogy meddig tart a nehezebb időszak, ki tudja, na meg ott van a nyelvi probléma is. Ahogy az ember jön-megy a szigeten, érzékeli a nyugalmat, az emberek kedvességét, de valami mást is. Azt, hogy rengeteg a menekült. Hosszú idő óta csak jönnek és jönnek.
A lakáskeresés komoly nehézség, de sok gondot okoz a nyelv is. Tanulni, tanulni!! Ez a mottó! Kell a spanyol nyelvtudás, hogy legalább egy kiló kenyeret tudj venni. Azt mondják, ha az itteni öregekkel beszélget az ember, sok mindent megtud, és tanul tőlük. Na jó, csak épp nem értem, mit mondanak. Ha valaki hozzám szól, el tudom mondani, „no habla espanol”. Vagyis, nem beszélek spanyolul. Kellemetlen tény. Jó, jó, van olyan is, amikor megértem az illetőt, vagy egy-két dolgot tudok kérni, de ez semmi. Szóval, mindig beigazolódik, ha valaki külföldre költözik, hogy igenis tanulja meg a helyi nyelvet, különben nem tud boldogulni. Itt van például a hivatalos iratok intézése. Unokahúgom jött el velem, hogy ezek is meglegyenek. NIE szám, bankszámla nyitás, rezidens kártya stb… Ezek a legfontosabbak. Vannak itt olyanok , akik hivatalosan ezzel foglalkoznak, de elárulom, hatalmas összeget kérnek érte. Szerintem sok embert átvernek, de ez csak az én véleményem. Érdemes odafigyelni vagy tanácsot kérni ha valaki hivatalos ügyeket szeretne intézni.
Szóval, élem a mindennapjaimat, tapasztalatokat gyűjtök , persze dolgozom is, és látom mi, hogyan zajlik itt a szigeten. Nem titok, egyelőre északon, La Esperanzán élek a nővéreméknél. Ami talán legelőször feltűnt, hogy rengeteg a menekült. Ahogy az ember napi szinten közlekedik, az út szélén azt látja, hogy jönnek-mennek a menekültek. La Lagunában ugyanis van egy menekült tábor. Ide kerülnek legelőször. A vöröskereszt látja el őket. A szálláson kívül kapnak enni-inni, de még egyenruhát, sőt költőpénzt is. Jöhetnek-mehetnek a szigeten.
Ami szintén szembeötlő, hogy nők nincsenek köztük. Csak fiatal fiúkat látni. Ez érdekes. Bár lehet, hogy elkülönítik őket. A legtöbben Gambiából és Szenegálból jönnek. A spanyol kormánytól mindent megkapnak. Sokáig azonban nem maradnak, pár hónap elteltével elviszik őket a szárazföldre, de jönnek helyettük újak. Persze vannak olyanok is, akiket Almeriába visznek, ott egy kis szállodában helyezik el őket, amelyet a migrációs központ tart fenn. Amikor még nem költöztem ki, csak kilátogattam, ugyanez volt a helyzet. Évek óta ezt látni. Úgy tűnik, a helyiek teljesen hozzászoktak már. De ez csak itt Esperanzán tapasztalható. Pár hónapja a Kanári-szigeteken tüntettek az emberek az egyre nagyobb számban érkező illegális bevándorlók ellen.
A közelmúltban történt, hogy egy menekültekkel teli kis hajó érkezett volna. El Hierro partjainál azonban felborult. Rengeteg ember esett a vízbe. Többen meghaltak. A hivatalos hírek szerint, amelyekről az El Día számolt be, a hajón csak férfiak voltak, és köztük volt egy 12 éves fiú is. 28 embert mentettek ki. A menekültek kérték a segítséget, értesítették a 112-es segélyhívót. Körübelül 90-en en voltak összezsúfolódva a kis hajón.
Borzasztó sok a kiskorú menekült is, és a kormány nem nagyon tud velük mit kezdeni. Olvastam, hogy a Kanári-szigetek kormányának igazságügyi és biztonsági minisztere elismerte, hogy problémák vannak a szigeteken lévő menekült kiskorúak központjait kezelő civil szervezetek kifizetésével. Néhányat már bezárás fenyeget.
A világ sok országában okoz problémát a migráció, és így van ez a szigeteken is. Hogy valaha lesz-e valamilyen hatékony megoldás ennek kezelésére, sok mindentől függ. A háborúktól, az éhezéstől, de persze elsősorban a kormányoktól. Szokták mondani, hogy amíg valaki nem érzi át a szenvedést addig cselekvésre sem képes. Pedig itt lenne az ideje.
