Leginkább bokszedzéseken, köredzéseken szokott részt venni, de ha kedve szottyan, akkor fut vagy bringázik is a teremben található gépeken. Na jó, hasazni se rest. Ám Sándor ma úgy gondolta, hogy egyszer élünk, és ez a nap tökéletes lesz arra, hogy valami újat kipróbáljon.
Az óra nevét kétszer is elmondta a kedves recepciós lány, DeepWork&Bodyart Mix. Ebből Sanyi a mixet megértette, és úgy gondolta, ha keverik, hát keverjék, abból baj nem lehet.
Csak lesz valami lazulós torna is hellyel-közzel, okoskodott Sanyi magában, és bátran bevállalta az órát. Valami nyújtós, lazítós dologra gondolt, ahol leginkább a talajon fekszenek egy szőnyegen, néha kinyújtják a lábukat, aztán visszahúzzák, meg a csípőjüket is elfordítják jobbra-balra, mert az a csajoknak olyan jól szokott esni.
Igazából Sanyi azon morfondírozott magában, hogy risza órát is lehetne tartani a csajoknak, de aztán eszébe jutott, hogy megint nem ő találta fel a spanyolviaszt, hiszen a hastánc az valami riszálós történet.
A teremben hét nő és az oktatócsaj fogadta Sándort, aki utolsónak érkezett, majd illendően és szépen elhelyezkedett, érkezését nem meghazudtolva az utolsó sorban, onnan mégiscsak jobb a kilátás.
Az oktatóhölgyet Vikinek hívták, és személyesen köszöntötte Sanyit, aki boldog volt, hogy ekkora figyelmet kap már az óra elején: Másrészről kicsit megilletődött a Sanyink, hiszen nyolc nő pont rá figyelt, és senki másra.
A body art egyébként egy olyan mozgásforma, ahol a test erejét használva fejleszti a hajlékonyságot, erősíti a testet, nem utolsó sorban az állóképességet, a kitartást, az egyensúlyérzéket és a stabilitást fejleszti. A statikus és dinamikus erőelemek váltakozása, minden gyakorlat kontrollált és tudatos kivitelezése a speciális légzéstechnikával kombinálva megadja a testnek, a szellemnek és a léleknek, ami jár nekik.
A DeepWork ugyancsak a teljes testre ható edzés, amely a polarizáció elvén alapszik. Mint a Yin és a Yang. Minden mozdulatban van feszítő-, kiengedő fázis. Így jön létre az ellentétek közötti összhang.
Szóval egy ilyen mix órára jelentkezett be Sándor.
Az oktató hölgy, mint egy duracell nyuszi pattogott, jött-ment az emberek között, és az óra közben többször nevén szólította Sanyit is, aki mindig büszke volt arra, hogy megjegyzik a nevét. Mondjuk egy Ninetta nevű lány bemutatkozása után a Sándor névvel teljesen hétköznapinak számított, és könnyen memorizálhatónak is egyben.
Volt itt minden, aminek lennie kell, mint annak idején a tévében a ’80-as években, a Tv tornában, ami azzal a szlogennel reklámozta magát, hogy egy kicsi mozgás mindenkinek kell, és olyan feladatokat mutattak be, amiket az idősek is nyugodtan végezhettek. Bár Sanyi nem érezte magát idősnek, mégis meg-megállt két ugri-bugri között. Ilyenkor kicsit beletemette az arcát a törölközőjébe, elbújt a furcsa gyakorlatok elől, de azért nem tartott sok szünetet, hiszen a csajok megállás nélkül tolták a feladatokat a Viki instrukciói szerint. Aztán ugye nehogy már a csajok jobban bírják, az mégsem járja. Azért Sanyi mégiscsak izzadt. Patakzott arcáról a veríték, és amikor meghallotta a „push up” vezényszót, hirtelen nem tudta eldönteni, mit is szeretne a költő, akarom mondani, az edző. Aztán Sanyi megnyugodott, hogy ez egy fekvőtámasz valójában, amit a csajok térdelve hajtanak végre. Úgyhogy Sanyi inkább a hagyományos, térdelés nélküli verziót választotta, bár innen elég megerőltető az egyik lábat a magasba emelni. Sanyi egyszer borult is a feladat közben, de a csajok szerinte észre sem vették, mert nem volt az olyan nagy huppanás. A kutyapóz elég jól ment, persze láblenegetések nélkül volt igazán stabil. Sanyi mérlegállása is eléggé ingadozott, de jött Viki, az edző, és Sanyi tartását helyrerakta. Sanyi felszisszent egy kicsit, mert most értette meg, hogy ez a póz mennyire is tud fájni, ha kellően jól kitartja az ember.
Aztán a V alakú tánclépéseknél teljesen elvesztette a fonalat. Soha nem volt egy Fred Aster, de ez gyorsba és ritmusra nagyon nem működött. Ballal előre, jobbal oldalra, ballal hátra, jobbal mellé, és kezded előröl. Bezzeg a csajok riszáltak, ő meg keverte a lépéseket. De a risza azért ment a Sanyinak is.
Sándor így is többször meg lett dicsérve, mert olyan mobilis, hajlékony és kitartó. Büszke is volt a teljesítményére, mert azért valljuk be, formás idomok között tölteni egyedüli férfiként a délelőttöt, mégiscsak kiváltságos állapot, és valójában jól esett Sándornak ez a hogyismondják mix óra. Mondjuk lehet, hogy következő alkalomkor mégis a jógaórát választja.
Amúgy nem is érti, hogy a pasik miért nem fordulnak meg gyakrabban ilyen jellegű órákon, ahol ennyi jó nő egyszerre a lábát emelgeti.
